Az RMDSZ a nép ügyvédje tisztségére jelölte a parlamentben, kinevezését 22 romániai civil szervezet is támogatja. Van-e esély arra, hogy meg is kapja ezt a tisztséget?

Gyakorlatilag a harmadik hely az enyém. A szabály az, hogy a parlamenti frakciók javasolják a jelölteket. A két nagyobb parlamenti frakció: a Szociális-Liberális Szövetség és a Demokrata Liberális Párt is állított egy-egy jelöltet, végül a választás a két ház együttes ülésén történik meg.

Ám nem képzelhető ebben az esetben, hogy miközben a két esélyesebb jelölt vetélkedik, a harmadik győzzön?

Ezt mondtam akkor, amikor a kolozsvári polgármesterségért jelöltettem magam. Akkor is volt két esélyesebb jelölt, nagyobb pártok jelöltjei, és közülük került ki a győztes... Most talán egy kicsit nagyobb az esélyem, éspedig azért, mert az Európai Bizottság azt kérte, hogy a nép ügyvédje az összes politikai párt által elfogadott személy legyen. Meglehet, hogy figyelembe veszik ezt, bár csak ajánlás, nem kötelező.

A nép ügyvédjének elsősorban jó szakembernek, erkölcsileg feddhetetlen személynek kell lennie, csak másodsorban politikusnak. Jól mondom?

Azt, hogy politikus legyen, nem kérik. Mind a két ellenjelöltem nagyon jó szakember. Az egyik Gheorghe Iancu, nemrég még ő vezette az intézményt; a másik jelölt pedig Valer Dorneanu, aki korábban a képviselőház elnöke volt, és én legalábbis nagyra tartom szakmailag, emberileg is.

Önt is aztért támogatják, mert megvannak azok az erényei, amelyek alkalmassá teszik a nép ügyvédje tisztség betöltésére. Nevéhez fűződik akkori kisebbségi miniszterként a sepsiszentgyörgyi Székely Kollégium visszaszolgáltatásának jogalapjául szolgáló kormányhatározat is. Ennek alapján szolgáltatták vissza Markó Attiláék az egyháznak az épületet. Aztán, teljesen érthetetlen módon, megfordult az ügy, és börtönbe akarják vetni egy érvényben lévő jogszabály végrehajtóit. Hogy lehet ez?

Furcsa történet. Ha megengedi, elmesélném a Mikó-ügyet. Nyilván felmerült a nagyon jogos igény, hogy az egyházi és a közösségi ingatlanokat szolgáltassák vissza a jogos tulajdonosaiknak, akiktől államosításkor elvették. Eleinte nem volt ehhez kerettörvény, hanem 1999-ben sürgősségi kormányrendeletet bocsátottak ki. Ez tartalmazott egy nyúlfarknyi mellékletet is, amelyben rendelkezett arról, hogy milyen ingatlanokat juttatnak vissza a kisebbségi közösségeknek. Ez az 1999-es jogszabály lehetőséget teremtett arra, hogy a kormány újabb mellékleteket fogadjon el, most már a kisebbségvédelmi miniszter javaslatára. Így született meg 2000 decemberében az 1334-es kormányhatározat, ami gyakorlatilag két, harminchét ingatlant tartalmazó melléklet volt, és szerepelt benne a Székely Mikó Kollégium. Ezt a határozatot valóban én kezdeményeztem, akkor én voltam a kisebbségvédelmi miniszter. Tehát ennek a kiegészítésnek vagyok én az „atyja", az ingatlanok kiválogatója. Több ezer ingatlanból kellett kiválogatni 74-et, vagyis a két listán szereplőket. Jogászember lévén azt néztem, hogy az államosítás pillanatában ki volt a telekkönyvi tulajdonos, mert ez az, ami számít. Erdélyben vagyunk, és Erdélyben a telekkönyvet már a Habsburg-időkben bevezették, ez igazolja a tulajdonjogot. Minden kétséget kizáróan a Mikó Kollégium is szerepel a telekkönyvben, és a Mikó Kollégium tulajdonosa a református egyház. Legalábbis közvetlenül az államosítást megelőzően ez volt a helyzet.

És hogy lehet az, hogy ezt az a buzăui bíróság nem látta, nem vette tudomásul?

Az eredendő bűn a brassói korrupcióellenes ügyészséget terheli. Ez a vádhatóság az ügyben nyomozást folytatott, és bűncselekményt vélt felfedezni egy feljelentés alapján. A feljelentést ki kell vizsgálni, és ha indokolt, bíróság elé küldeni. Nagyon sok helyen elhangzott, hogy politikai zsarolás történt. Én jobbhiszemű vagyok. Úgy gondolom, hogy egyrészt vannak rosszul képzett jogászok, ügyészek és bírák, és másrészt jogász karrierem során találkoztam nem egy esetben kisebbségi ügyekkel és kisebbségi emberekkel szemben elfogult ügyészekkel és bírákkal. Hogy itt melyik eset áll fenn, azt én nem tudom. Ahhoz magas szintű rosszhiszeműség kell, legalábbis az ügyész részéről, aki aláírta a perbeküldést, és a bíró vagy bírák részéről, akik megállapították Markó Attilánál a törvényszegést. Ez az én véleményem. Nem fogok egy bírósági ítélet ellen tüntetni. A bírósági ítéletet, amelyik nem jogerős, felül kell bírálni. Úgyhogy én nagyon remélem, hogy a táblabíróság, amelyik a fellebbezést fogja tárgyalni ebben az ügyben, ki fogja javítani az alapfokú ítéletet.

Melyik táblabíróság ítélkezik ebben az ügyben?

A Buzăui Törvényszék a ploieşti-i Prahova Megyei Táblabíróságnak van alárendelve. Szerintem egyébként ez volt az egyik fogas: ezt az ügyet Szentgyörgyön kellett volna tárgyalni, ott van a területileg illetékes törvényszék. Ha pedig szükség volt arra, hogy áthelyezzék, akkor helyezték volna át valahová Erdélybe, ahol azért a bírák nagy része otthonos a telekkönyvek világában. Ahol a bírák nagy része valamelyest ismeri a magyar egyházak történetét, szokásait, belső rendjét. Nem volt helyes döntés volt, hogy ha már áthelyezték az ügyet, akkor nem Erdélybe helyezték át, hanem egy olyan vidékre, ahol ezekben a kérdésekben alacsony az ismeretszint.

Az Eckstein-Kovács Péter jelölését támogató civil szervezetek: ECPI - Centrul Euroregional pentru Inițiative Publice (Euroregionális Közéleti Kezdeményező Központ), Asociatia ACCEPT (ACCEPT Egyesület), RomaniCriss, APADOR-CH, SDD – Asociația Salvați Dunărea și Delta (SDD – Egyesület a Duna és a Delta megmentésére), REF – Roma Education Fund (REF – Roma Nevelési Alap), ActiveWatch – Agenția de Monitorizare a Presei (Active Watch – Sajtófigyelő Ügynökség), Centrul pentru Jurnalism Independent (Független Újságírásért Központ), Centrul Roman de Politici Europene (Az Európai Politikák Román Központja), Eruptie Anticoruptie (Korrupcióellenes Kitörés), SECS - Societatea de Educație Contraceptivă și Sexuală (SECS – Szekszuális Védekezési és Nevelési Társaság), Global Justice Institute NY (Globális Jogi Intézet – New York), Asociatia Expert Forum (Expert Forum Egyesület), Fundația pentru Dezvoltarea Societății Civile (Alapítvány a Civil Társadalom Fejlesztéséért), Centrul de Dezvoltare Curriculara si Studii de Gen: FILIA (FILIA Nemi Curriculum és Tanulmányi Fejlesztési Központ), Romanian Harm Reduction Network (Romániai Ártalomcsökkentési Munkacsoport), Centrul Parteneriat pentru Egalitate (Partnerség az Egyenlőségért Központ), Institutul pentru Politici Publice (Intézet a Nyilvános Politikáért), Fundatia Proiectul pentru Educatie Civica si Dezvoltare Academica (Állampolgári Nevelési és Akadémiai Fejlesztési Projekt Alapítvány), MCA-The Center for Monitoring and Combating AntiSemitism in Romania (MCA - Romániai Antiszemitizmust Megfigyelő és Elítélő Központ), Fundatia Soros (Soros Alapítvány), ARAS - Asociatia Romana Anti SIDA (ARAS – Romániai SIDA-ellenes Egyesület).

 Visszatérve: több-e Romániában az ombudsmani hivatal egy kirakatintézménynél?

Az ombudsmani hivatal nem egy hagyományos középeurópai vagy romániai intézmény, mindössze tizenöt éve vezették be Romániában. Viszont létezik, és működik. Ezt bizonyítja a megkeresések száma, évente több ezerszer fordulnak hozzá. Az állampolgároknak van bőven panaszuk, és sokan a nép ügyvédjéhez fordulnak vele. Mégis úgy érzem, hogy nem épül be szervesen a közéletbe, az emberek gondolkodásába. Nincs meg az a fontossága, az a helye, amelyik egy skandináv államban vagy egy nyugat-európai államban van. Az alkotmány előírása szerint a nép ügyvédje az emberek, az állampolgárok emberi és szabadságjogainak az őrzője. A nép ügyvédje ezt a feladatát nem erőszakkal látja el, nincsenek hatalmi jogosítványai, hanem azzal, hogy megkeresi azokat az intéztményeket, amelyek intézkedései vagy szabályozásai sértik az emberi jogokat. Az intézmény keretében négy szakosodott nép ügyvédje van. Az egyik az első helyettes, aki az általános emberi jogok kérdésével foglalkozik: a nemek közötti egyenlőség megsértése esetén léphet fel, a gyerekek, fiatalok, nyugdíjasok, a nemzeti kisebbségek ügyében és a vallási ügyekben hivatott eljárni. A második helyettes a katonasággal, a fegyveres testületekkel, börtönökkel foglalkozik. A harmadik a közigazgatásban előforduló visszaéléseket tárja fel, és a negyedik pedig a gazdasági, szociális ügyeket látja el. Tehát a nép ügyvédje általában a sérülékeny csoportoknak nyújthat segítséget. Elsősorban azoknak, akik a hatóság visszaéléseivel szemben nem tudnak hatékonyan fellépni, és ezután kérik a nép ügyvédjének a segítségét. Persze még nagyon sok más hatáskört is ellát a nép ügyvédje: véleményez törvényeket, véleményez alkotmánybírósági megkereséseket, a legfelső bírói tanácshoz fordulhat, hogy ha úgy tűnik, hogy a méltányosság keretében és a méltányos határidőn belül történő törvényszéki eljárás sérül. Nagyon fontos –véleményem szerint – az intézmény vezetőjének a kérdése. Fontos a presztízse, az „agártermészete": addig szalad az ügyben az állampolgár érdekében, amíg az meg nem oldódik. A nép ügyvédje nem erőszakkal jár el, arra törekszik, hogy békés úton közvetítsen az állampolgár és a különböző intézmények között. Ha én lennék a nép ügyvédje, ezt kellene tennem.

Mondana egy olyan ügyet, amelyben sikerrel járt el a nép ügyvédje?

Elsősorban azt mondanám el, hogy melyek azok a területek, ahol sokan fordulnak a nép ügyvédjéhez. Az egyik a restitúciós kérdések köre, köztudottan rettentő lassan haladnak az ilyen ügyek, és a méltányosság is gyakran sérül. A másik gyakran felmerülő gond, érdekes módon, a nyugdíjak kiszámolása, illetve a nyugdíjjal kapcsolatos kérdések. Ezután következik a megkereségi jognak, illetve a tájékoztatási jognak a megsértése: általában polgármesteri hivatalok esetében merül fel ez, akik semmibe veszik a megkereséseket, nem válaszolnak a kérdésekre illetve kérésekre.

Részlet a civil szervezetek Valeriu Zgonea házelnökhöz írt ajánlóleveléből: „Eckstein-Kovács Péter úr az emberi jogok védelmének és előmozdításának területén tevékenykedő elismert ügyvéd, aki megfelel mind a törvény által előírt szakmai elvárásoknak, mind a civil szervezetek által szükségesnek minősített feddhetetlenségnek és függetlenségnek. Jól ismertek az ő nyilvános állásfoglalásai, amelyeket a szenátus jogi szakbizottságának elnöki minőségében, majd pedig az államfő kisebbségügyi tanácsosaként tett  a jogrend reformja, valamint az egészséges környezet megőrzésére vonatkozó alkotmányos jogok és európai kötelezettségek tiszteletben tartása érdekében. Mindez példás bizonyítéka annak, hogy rendelkezik azzal az önállósággal és állampolgári beállítottsággal, amivel a Nép Ügyvédje tisztség betöltése esetében rendelkeznie kell”.

És a nép ügyvédjének sikerült-e eredményesen közbelépnie?

A nép ügyvédjének a hivatala mindig évi jelentést készít. A parlamentnek nyújtja be tudomásul vétel végett ezeket a jelentéseket, és amíg a parlamentben dolgoztam, mindig elolvastam ezeket a dokumentumokat, és nyilván elolvastam a tavalyi, a 2011-es jelentést, amelyben számos olyan ügy van, amelyben orvosolni tudták a panaszt. Az eseteknek mintegy 20 százalékában sikerről lehet beszélni. Ezen az eredményen még lehet javítani. Fontos az, hogy mennyire tudja az intézmény megmutatni magát, mennyire képes megjelenni a közvélemény előtt. Ez nyilván sajtókapcsolatokat és sajtószereplést feltételez, illetve sok utazást, mert a nép ügyvédjének 14 területi irodája működik az országban.

Melyek azok a civil szervezetek, amelyek támogatják a jelölését?

Egy részüket ismerem, és általam hitelesnek tartott emberjogvédő szervezetek, más részüket még nem ismerem eléggé. Mindenesetre nagyon nagy megtiszteltetés, hogy ilyen nagy számú hiteles civil szervezet javasolt. Nem én kerestem meg őket, hanem ők hívtak fel, hogy támogatnának. A jelölés az viszont az RMDSZ-nek a feladata, és ezek után megkerestem kisebbségi érdekvédelmi szervezetünk illetékeseit, akik rábólintottak. Ha megválasztanak, azt jelenti, hogy kilépek öt évre a politikából, amit azért mégiscsak az én közegem, tevékenységi területem. De a kihívás viszont olyan természetű, és olyan nagy, hogy végül is elfogadtam a jelölést.