Az erdődi svábok szombaton ismét megrendezik a hagyományos télűző ünnepségüket, a Funkát. Régi szokás szerint ilyenkor elbúcsúztatják a hideg évszakot, s egyúttal elzavarnak a vele jött mindenféle rossz szellemet és üdvözlik a faluvégen várakozó tavaszt.

A hagyománynak ma már az egész szatmári svábságban csak itt élő, újraélesztett szertartása van. Ennek lényege az, hogy sötétedéskor kivonulnak a település közelében lévő legelőre és pontban hét órakor meggyújtják a faágakból és szalmából előre elkészített hatalmas máglyát, majd amikor a katolikus templom harangja megkondul, körbe állják és vallásos énekeket énekelnek. A télnek ilyenkor pusztulnia kell.

Ám ez csak az egyik jelentése a Funkának. A másik a párkeresés segítése, ha úgy tetszik, a szerelmesek egymásratalálása. A helyiek elmondása szerint a Funkán a régi időkben elsősorban azok a fiatalok vettek részt, akik abban az évben meg szerettek volna házasodni. A máglyát rendszerint a település legidősebb lánya gyújtotta meg abban a reményben, hogy

a következő Funkáig férjhez megy. A fiúk tüzes karikákat dobáltak és közben kurjongattak. Végül forralt borral és gőzölgő teával kínálgatták a vendégeket. A mostani ünnepségnek külön jelentőséget ad az a tény, hogy a Funka után farsangzáró bál lesz a kultúrotthonban.