Pontosan 69 évvel ezelőtt, 1945. január 27-én szabadították fel a hírhedt auschwitzi haláltábort, amelyben félmillió magyar zsidó lelte halálát. Ezt a napot a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapjává nyilvánította az ENSZ. Körülbelül 1,1-1,6 millió embert öltek meg Auschwitzban a nácik, 90 százalékuk zsidó volt.

Maga volt a pokol – a felelős államok közül azonban többen is csak vonakodva ismerték be bűnrészességüket a holokausztban. Romániában a hivatalos politika még a rendszerváltást követően is jó ideig tagadta a román hatóságok szerepét a zsidók kiirtásában – ezt később csak jelentős nyugati nyomásra ismerte el –, de Magyarországon is igyekeztek minél kevesebb szót ejteni Budapest felelősségéről, holott Auschwitzban közel félmillió magyar zsidó lelte halálát.

A hírhedt német haláltábort egyébként kereken 69 évvel ezelőtt, 1945. január 27-én szabadították fel. A náci Németországnak a zsidóság megsemmisítésére irányuló programjáról, a „végső megoldásról” 1942 januárjában határoztak, célul tűzve ki a 11 milliós európai zsidóság teljes kiirtását.

Rudolph Höss „birodalma”

Az auschwitz–birkenaui koncentrációs tábor (németül Konzentrationslager Auschwitz-Birkenau, KL Auschwitz) a legnagyobb német megsemmisítő tábor, amely három fő táborból és 40-50 kisebb táborból állt. Nevét a Krakkótól  60 km-re nyugatra levő Oświęcim lengyel város német nevéről kapta. A várost 1939. november 1-jétől a német birodalomhoz csatolták, 1940-től a nemzetiszocialista Németország számos koncentrációs tábort és egy megsemmisítő tábort épített a környéken. Körülbelül 1,1-1,6 millió embert öltek meg itt, 90 százalékuk zsidó volt, a többiek lengyel, roma, szovjet fogoly volt.

1942. december 10-én Himmler parancsot adott a romák deportálására is. Őket a birkenaui táborhoz csatolt, elkülönített „cigány családi táborba” helyezték el, körülelül 23 ezren érkeztek ebbe a táborba, ahol nagy részük meghalt alultápláltság, tífusz és üszkösödés miatt.

Mint minden német koncentrációs tábort, az auschwitzi táborokat is Heinrich Himmler SS-e működtette. A tábor parancsnoka 1943 nyaráig SS-Obersturmbannführer Rudolph Höss, később Arthur Liebehenschel és Richard Baer volt. Mintegy 700 fogoly kísérelt meg szökést az auschwitzi táborokból fennállása alatt, ebből körülbelül 300 volt sikeres. A szokásos büntetés a szökési kísérletért az éhhalál volt.

1941 szeptemberében az SS mérgesgáz-kísérleteket végzett cianiddal a 11. blokkban, a „kísérlet” 850 lengyel és orosz halott életét követelte. A halálos cianidgázt fejlesztő szer Zyklon–B márkanév alatt forgalmazták és eredetileg rovarölőszerként használták. A kísérletet sikeresnek nyilvánították, egy bunkert átalakítottak gázkamrává és krematóriummá. Ez a gázkamra 1941–1942-ig üzemelt, akkor légvédelmi óvóhellyé építették át.

Az első nő 1942. március 26-án érkezett a táborba. 1942 áprilisától 1943 májusáig Carl Clauberg nőgyógyász sterilizációs kísérleteket folytatott zsidó asszonyokon a 10. blokkban, abból a célból, hogy kifejlesszen egy, a szlávokon alkalmazandó injekciós módszert. Josef Mengele ikreken kísérletezett. Azokat a foglyokat, akik a tábor kórházában nem gyógyultak meg elég gyorsan, rendszeresen fenolinjekciókkal ölték meg.

A tábor bordélya, melyet 1943 nyarán nyitottak meg Himmler parancsára, a 24. blokkban kapott helyet, és kitüntetett foglyok jutalmazására használták. A bordély meglétét női túlélők érthető okokból nem erősítették meg. A bordély személyzetét erre a célra kiválasztott nőkből és néhány önként jelentkező női fogolyból állították össze, többet közülük a katonák megerőszakoltak.

7600 túlélő

A foglyokat az egész németek megszállta Európából vasúton szállították, naponta érkeztek szerelvények Auschwitzba. A táborba érkezőket három csoportra osztották. Egy csoport néhány órán belül a gázkamrába ment; ezeket az embereket Birkenauba küldték, ahol naponta több mint 20 000 embert lehetett elgázosítani. Birkenauban erre a célra a Zyklon–B nevű rovarirtó készítményt használták, amely mérgező hidrogén-cianid-gázt tartalmazó granulátum volt. A Zyklon–B-t az 1920-as években a Nobel-díjas Fritz Haber zsidó származású német kémikus fejlesztette ki, aki fontos szerepet játszott az I. világháborúban a német gázfegyverek létrehozásában is.

A foglyok másik részét rabszolgamunkára használták gyárakban, például a Kruppban és az I.G. Farbenben. Auschwitzban 405 ezer dolgozó foglyot jegyeztek fel 1940 és 1945 között, ebből 340 000 halt meg kivégzés, verés, éhezés és betegségek következtében. Néhány fogoly Oskar Schindler német gyáros segítségével túlélte a megpróbáltatásokat, aki mintegy 1000 lengyel zsidót mentett meg azzal, hogy kivitte őket Auschwitzból, hogy a gyáraiban dolgoztassa őket, először egy Krakkó melletti gyárába, majd egy másikba, a csehországi Brněnecbe. A harmadik csoport, főleg ikrek, törpék orvosi kísérletek címén a Josef Mengele-féle orvosok kezei közé kerültek, akiket másképpen „halál angyalainak” is hívtak.

Az auschwitzi keretlegénység 6000 SS-tagból állt.

1943-tól ellenállási szervezetek alakultak a táborban. Ezek a szervezetek néhány fogolynak segítettek a szökésben; a szökevények hírt vittek a megsemmisítésről, arról, hogy a Magyarországról deportált zsidók százezreit megölték 1944. május és július között. 1944 októberében egy sonderkommandós csoport lerombolta Birkenauban az egyik gázkamrát. Őket és bűntársaikat, egy csoport nőt a Monowitz munkatáborból szintén a halálba küldték.

Amikor a szovjet hadsereg felszabadította Auschwitzot 1945. január 27-én, 7600 elhagyott túlélőt találtak. Több mint 58 000 foglyot már evakuáltak és utolsó halálmenetre küldtek a németek Németországba.

Bombázni kellett volna vagy nem?

Az auschwitzi haláltáborról az első légifelvételt 1944. május 31-én készítette a Dél-afrikai Légierő Mosquito repülőgépe, amelyet a közeli monowitzi műbenzingyár felderítésére küldtek. A légi fénykép elemzője nem ismerte fel a felvétel jelentőségét, csak az 1970-es évek végén azonosították és a CIA elemezte 1978-ban. A képen látható, hogy füst száll fel az V. krematóriumból.

A hírek Auschwitzról 1941 és 1944 között már eljutottak a szövetségesekhez, de a tömeggyilkosságokról szóló kétségbeesett híradásokat figyelmen kívül hagyták, mint túlzó állításokat. A nemzetközi zsidó szövetségek igyekeztek meggyőzni a szövetségeseket Auschwitz, vagy a hozzá vezető vasúti vonalak bombázásáról. Volt egy pillanat, amikor Winston Churchill parancsot adott egy ilyen terv előkészítésére, de végül úgy érvelt, hogy a tábor bombázása sokkal inkább a foglyok halálát okozná, a vasúthálózat bombázása pedig technikailag megoldhatatlan. A vita arról, hogy bombázni kellett volna, vagy hogy mit kellett volna tenni, ha a siker valószínűtlennek látszik, mai napig lezáratlan.

Hány embert gyilkoltak meg?

Mivel a németek igyekeztek megsemmisíteni az auschwitzi tömeggyilkosság bizonyítékait, az áldozatok számát lehetetlen pontosan rögzíteni. Az első kísérletek, hogy összeszámolják a halottakat, a bűnösök, elsősorban Rudolf Höss  vallomásán alapultak, aki a halottak számát 2,5-3 millióban adta meg. Ezt a túlzó számot és egy még magasabb 4 millióst a szovjet és lengyel hatóságok használták.

1983-ban George Wellers francia tudós volt az első, aki deportálási dokumentumokat használt fel az Auschwitzban megölt foglyok létszámának becslésére, ő 1,613 millió halottról beszél, ebből 1,44 millió zsidó, 146 000 lengyel. Nagyobb tanulmányt kezdett ugyanebben az időben Franciszek Piper, aki vasúti menetrendek adatait vetette össze a deportálások feljegyzéseivel, így 1,1 millió zsidó halottat, 140-150 000 lengyel áldozatot és 23 000 romát számolt össze. Ez a szám a jelenleg közel az összes kutató által elfogadott, ez szerepel a hivatalos emléktáblán is.

 „Újkori történelem”

A háború után a tábor az NKVD börtöne volt. Később a lengyel kormány döntést hozott Auschwitz I. restaurálásáról majd a nemzetiszocializmus áldozatainak múzeumává alakították át; Auschwitz II-t, ahol az épületek tönkrementek, konzerválták, de nem restaurálták.

Auschwitz II. és a gázkamrák maradványai szintén látogathatók. Az auschwitzi koncentrációs tábor a UNESCO Világörökségének  listáján szerepel. 1979-ben az újonnan megválasztott lengyel pápa, II. János Pál Auschwitz földjén celebrált misét 500 000 embernek.

1984-ben karmelita apácák zárdát nyitottak Auschwitz I. közelében. Miután egyes zsidó csoportok felszólították őket a zárda megszüntetésére, a katolikus egyház ebbe 1987-ben beleegyezett. Egy évvel később a karmeliták az 1979-es mise 8 méter magas keresztjét állították a 11. blokkon kívülre, alig láthatóan a táborból. Ez újra egyes zsidó csoportok tiltakozását vonta maga után, a katolikusok azzal érveltek, az Auschwitz I-ben megölt emberek zöme katolikus lengyel volt. A katolikus egyház 1989-ben rendeletet adott a kereszt eltávolítására, de 1993-ig nem történt semmi. 1998-ban többszöri felszólítás után helyi aktivisták 300 kisebb keresztet állítottak fel a nagy közelében, végül a lengyel katolikus egyház és a lengyel kormány megegyezett: a kisebb kereszteket 1999-ben eltávolították, de a nagy pápai kereszt maradt.

Újabban a lengyel média és a lengyel külügyminisztérium hangot adott kifogásainak, hogy Auschwitz vonatkozásában a „lengyel haláltábor” kifejezést használják, mivel ezt az sugallja, hogy a lengyelek készítették elő a holokausztot. 2006-ban a lengyel kormány kérést intézett a UNESCO-hoz, hogy az „Auschwitz koncentrációs tábor” elnevezést változtassa meg Auschwitz-Birkenau korábbi náci német koncentrációs táborra.

Az emlékezés és a tanítás kötelessége

Január 27-ét, az auschwitzi haláltábor 1945-ös felszabadításának napját 2005. november 1-jén nyilvánította a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapjává az ENSZ-közgyűlés. Az egyhangúlag elfogadott határozat hangsúlyozza „az emlékezés és a tanítás kötelességét”, hogy a jövő nemzedékei megismerjék a hatmillió, túlnyomórészt zsidó áldozatot követelő náci tömeggyilkosságok történetét.

Budapesten 2004 óta működik a Holokauszt Emlékközpont, amelynek udvarán, az épületet körülölelő 8 méter magas fal belső oldalán állítottak emléket a magyarországi áldozatoknak. Jelenleg 140 ezer azonosított áldozat neve szerepel az emlékfalon. Az első nemzetközi holokauszt-emléknapi rendezvényt 2006-ban az Országház előtt tartották az Élet Menete Alapítvány szervezésében. A magyarországi holokauszt emléknap április 16-ára esik, miután 1944-ben azon a napon kezdődött el az itthoni zsidók gettókba zsúfolása. A 70. évforduló alkalmából Magyarországon idén holokauszt-emlékévet tartanak.

A holokauszt nemzetközi emléknapja alkalmából Áder János, Magyarország államfője nyilatkozatban hangsúlyozta, hogy a magyar határoktól sok száz kilométerre eső Auschwitz a magyar történelem része, hiszen „közel félmillió honfitársunk embertelen gyötrelmeinek, megaláztatásának és halálának helyszíne volt”. „A magyar zsidók tragédiája egész politikai nemzetünk fájdalma és pótolhatatlan vesztesége” – hangsúlyozta a köztársasági elnök, aki felkérte a magyarországi rádiók és televíziók szerkesztőségeit, a maguk lehetőségei szerint segítsék elő, hogy 2014. január 27-én este 7 órakor a holokauszt 70. évfordulója alkalmából 70 másodperces néma gyásszal közösen emlékezzenek meg az ártatlanul elpusztított honfitársaikról.

„Az ártatlan gyermekek, idősek, nők és férfiak százezrei előtti tiszteletadásunkkal juttassuk kifejezésre nemzetünk egységét és eltökéltségét abban, hogy a szabad és demokratikus Magyarország polgárai semmiféle közösséget nem vállalnak semmilyen emberellenes eszmével vagy ideológiával, sem azokkal, akik a XX. századi történelmünk során a magyar állam nevében követtek el jóvátehetetlen bűnöket saját honfitársaikkal szemben” – hangzik a köztársasági elnök üzenete.

Kőrösi Csaba magyar ENSZ-nagykövet ugyanakkor New Yorkban kijelentette: a magyar állam intézményei felelősek voltak a holokausztért – jelentette ki. Mondata alig néhány nappal azt követően hangzott el, hogy az ország zsidó közössége „holokauszt-revizionizmussal” vádolta meg a kormányt. A magyar nagykövet most leszögezte: Magyarország az ENSZ-ben bocsánatot kért a holokausztban játszott szerepéért.