„Te anya, hogy van ez? Nálunk is van adventi koszorú, Julcsáéknál is van, meg Gabi mamáéknál is, de nálunk mégis más: mi minden este leülünk körbe és úgy ünnepelünk, hogy meggyújtjuk a gyertyákat, elénekeljünk az adventi láng énekét”- meséli adventi beszélgetésünk alkalmával László Kajcsa Helga holisztikus gyógyító, akit születésről, újjászületésről faggattunk a marosvásárhelyi terápiacentrum kicsiny, narancsszínű termében.

Hogyan telt el az adventi periódus, a karácsonyra készülődés?

Nálunk a családban ilyenkor adventben esténként az égő adventi gyertyák körül mindenki megköszöni a napot és kér valamit. Mindenikünk teljes őszinteséggel elmondja, hogy mi van vele, például én most ha fáradt vagyok, akkor azt is elmondom a gyerekeknek. Tehát mindent, ami bennem van, elmondok. Természetesen védve őket, a szeretteimet, de az őszinteséget erősítjük ezekkel a beszélgetésekkel, a tisztaságot és a szeretetet. A gyertyák lángjának értéke van, hordozzák ezeket az értékeket, és ha csak úgy össze-vissza égnek a gyertyalángok, akkor elvész az erejük. Ezt minden este adventben, négy héten keresztül így tesszük, karácsonyig. Így próbáljuk szebbé tenni, megvarázsolni ezeket a napokat, így készülődünk fel erre a születésre, újjászületésre, ami a karácsony ünnepe, Jézus születése. Ebben az időszakban az adventi láng mellett olvasódik az esti mese is a gyerekeknek. Van, amikor Barni olvassa fel, a férjem, van, amikor én olvasom a mesét a gyerekeknek. Utána bebújok közéjük egy picit az ágyba, amíg elalusznak.

Már negyedik éve szokás ez nálunk, amióta kiköltöztünk Folyfalvára, a Varázsbokor –Életfa házikónkba. A kiköltözés pont karácsonykor történt, akkor jött az angyal. Reggel 8-kor még rakták a padlót két szobába, még semmi nem volt a házban, de a karácsonyfa akkor már ott díszelgett. Úgy születtünk bele mi is a házba, karácsony estéjén. Az lett az otthonunk, a Jézuskával a jászolban, az akkor még kopasz házban.

Miben különbözik az idei advent a korábbiaktól?

Az idén készítettünk saját készítésű adventi kalendáriumot, papírtekercsek kartonhengeréből kis fátyolpapírral előtte, amit be lehetett lyukasztani. Minden nap a Mikulás és az angyalkák üzentek valamit vagy kértek valamit ezekben a titkos tekercsekben. A gyerekekkel közösen készítettük el ezeket a kívánságokat. Például szokták kérni az angyalok a gyerekektől, hogy minden napra írjanak fel egy szót, valamilyen jó cselekedetet, vagy amit úgy éreznek, hogy azt megosztanák mással is. A Mikulásnak kezdetben csak két szemecskéje volt például, azzal mindent látott és azt is látta, hogy mennyire tudják a gyerekek bevállalni a kis feladatokat. Egyik ilyen feladata Hóvirág és Henrietta lányaimnak az volt, hogy rajzolják meg a Mikulás többi részét is: a szakállát, a „fityuláját” – így nevezték. Mikulás napján pedig csak annyit közölt velünk az adventi kalendárium, hogy „Ajándék, ajándék, ajándék”.

És a szent estén mi fog történni?

A szent este fél nappal korábban kezdődik, ünneppel: elénekeljük a Mennyből az angyalt, meg más karácsonyi énekeket is, ráhangolódunk, imádkozunk, megköszönjük az ajándékokat, aztán közösen vacsorázunk és játszunk a kis családdal, kipróbáljuk az új társasjátékokat. Nagyon szeretünk játszani, és a születés és szeretet ünnepén teljes mértékben a játéknak adjuk át magunkat a gyerekeinkkel közösen.

Év közben mennyi lehetőség nyílik ezekre az együtt töltött pillanatokra?

Év közben vannak napok, amikor sokat rohangálunk, és olyankor kevesebb idő jut az együttlétre. De vannak másabb napok, amikor minden időnket csak egymásra szenteljük. Viszont ha csak fél nap jut, vagy csak percek, olyankor is arra törekszünk, hogy a minőségi együttlétet megkapják a gyerekeink. A meseolvasás például egyetlen este sem hiányozhat, viszont alkalmanként büntetőeszköz, hogy nem olvasunk nekik mesét. Ez nagyon ritkán fordul elő, és nagyon szomorú szokott lenni. Előfordul, hogy megbánják, amiért ezt a büntetést kapták. Olyankor elcsendesülnek, két-három percig tart a csend és akkor lehet, hogy hajlandóak vagyunk folytatni a mesét nekik.

Hogyan születünk erre a világra?

A születést alapjában úgy gondolom, hogy csücsürészünk egy felhőn, aztán lekukucskálunk onnan, ahonnan jön a lelkünk a maga tisztaságából, és kiválasztunk egy szülőpárt, akik alkalmasak ránk. Oda leszületünk – ha ez sikerül. Addig van a mi döntésünk, amíg kiválasztjuk ezt a párt. Ha megfoganunk, onnan a döntési jog már a szülőpárnál van.

Hogyhogy?

Ha a pár nem tud befogadni születésre egy új testet, egy új lényt, akkor vannak családok, ahol a vetélés mellett döntenek. Viszont ennek a mindennapi munkámban látom a nagyon áldatlan állapotát: nagyon sokat szenvednek utána az édesanyák. Rejtve tartják, de talán még intenzívebben szenvednek ettől az édesapák. Talán az anyák könnyebben feldolgozzák, mivel a testükön keresztül megy ez a folyamat, így jobban el is tudják temetni a veszteséget. Az apák viszont nem tudják feldolgozni, nekik az marad, hogy beletemetkeznek a munkába és nem egyszer előfordul, hogy a fájdalmat évekig, akár életük végéig is magukban hordozzák.

László-Kajcsa Helga holisztikus gyógyító végzettsége szerint orvos, családpszichoterapeuta, Pránanadi gyógymódok és Hellinger-féle családállítás vezetője, valamint a melegvizes terápia romániai kezdeményezője. Magáról így vall: „1978.februar 8-án ragyogott rám az első napsugár Közép-Nyárád mentén. Köszönöm Szüleimnek az életet, amelyet adtak, majd ezt követően a csodálatos nevem, amellyel megajándékoztak. Nevem jelentése: egészséges, boldog.” Férjével, Barnával együtt a Maros megyei Varázsbokor- Életfa Egészségcentrum alapítója, amely Folyfalván és Marosvásárhelyen tevékenykedik. Munkájuk során „összefonódik a kelet és a nyugat, a hagyományos és alternatív, a gyógyítás-tanítás, türelemmel, hittel és szeretettel ahogyan Jézus tanította”.

Orvosként számos alkalmad volt már a születés pillanatát megtapasztalni. Elmondható szavakban, hogy mi történik, amikor egy kisded a világra jön?

Két csodálatos szülésem volt, a két lányom, de nagyon sokszor lehetőségem nyílt arra, hogy szüléseket végigkövessek kórházban. Volt, ahol be tudtam segíteni, megnyugtatni az anyát, kisimogatni a babát, de brutálisabb szülésnél is jelen voltam, amikor kinyomják az anyja hasából a gyermeket. De minden esetben ott voltam, amikor a csoda megjelenik: a gyerek kis fejecskéje búbja mikor kikandikál, az olyan élmény, hogy én attól mindig elsírtam magam. Az csodálatos.

Azt vallod, hogy valamennyi születés újjászületés is egyben. Hogy van ez Jézus születésével?

Ha egy újabb csoda egy pislákoló fényben felgyúl valahol ahhoz hasonlatosan, amit az úristen kerestet az angyalokkal a földön, és amitől az emberiség megmenekülhet, akkor én is újra érzem, hogy újjászülettem. Ami az újjászületés misztériumát illeti, minden nap egy újjászületés, minden hajnal, minden advent, minden karácsony, de minden újabb eseménnyel az életünkben újjászületünk, önmagában minden ébredéskor újjászületünk annak a napnak. Olyan számomra a születés-újjászületés élménye, mint a szerelem élménye: Barniba, a férjembe nagyon sokszor újra meg újra szerelmes tudok lenni.

Sokan rendkívül erős megpróbáltatásokkal szembesülnek adventben: veszekedések, betegségek, ellenségeskedések mintha gyakrabban felszínre törnének ilyenkor. Ennek mi lehet az oka és létezik-e megoldás?

Minél jobb szeretnél lenni, minél inkább csak a szeretetet és a jót akarod erősíteni, rögtön jön a másik oldal és szurkálni kezdi a tudatodat, próbára tesz. Ez így van nálunk is a családban. De ezek nem hosszan tartó folyamatok, nem hátfordítással végződnek, hanem általában elmosolyogjuk – valamelyikünknek mindig picit több ereje van felülkerekedni, még a gyerekek között is: „de anya, amikor kiabálunk és én dühös vagyok rád, én azt érzem, hogy mindennél jobban szeretlek. Azt én nem tudom, hogy te mennyire szeretsz, amikor dühös vagy, de azt érzem, hogy én mennyire szeretlek” –ezt egyik kislányom mondta egyik beszélgetésen, amikor a hegyen keresztül megyünk az iskolából, óvodából hazafelé.

A belsőnkből kell megteremtenünk ezeket a helyzeteket, amikor mély dolgok felszabadulhatnak, és megbeszélhetjük egymással azokat, hisz annyira nem támogatnak a külső körülmények bennünket ezekben a dolgokban…  A „tanulj fiam, 2+2 az legyen 5 minden nap” módszer nem vezet jóra. Csak az iskolát játszani minden nap nem lehet, nem szabad, mert nem jó az senkinek. Hanem teret engedni a kreativitásnak, a kibontakozásnak, az sokat segít mindannyiunk fejlődésében. Lehet, hogy egy nagyon különleges egyéniség a gyermekünk, egy misztérium… csak engedjük kibontakozni őt. Talán egyszer majd sikerül megfejteni őt, addig pedig folyamatosan mi kapjuk a leckét tőle.

Jézus születése üzenet - mit ünnepeljünk tehát karácsonykor?

Minden apró eseményt, ami magában hordozza a magját egy lehetőségnek a saját magunk megértéséhez. Azt a napot ünnepeljük, amikor életünk részévé váltunk. Végül mi másról szólhatna egy születésnapi ünnepség?