Elindultunk karácsonyi ajándékot vadászni Erdély két városában: Kolozsváron és Brassóban. Ráadásul olyan átutazóként, aki nem tudja, hol vásárolhat ajándékot szeretteinek. Így elsősorban a városközpontokban berendezett vásárokat kerestük fel, ám a látványban és a kínálatban is csalódnunk kellett.

Trikolór és bóvli a kincses városban

Aki így, karácsony előtt arra számít, hogy a kincses városban giccsek és tömegajándékok mellett valódi kincseket is talál, elsősorban saját naivitásával fog szembesülni.

Végigsétálunk a központ utcáin, a szokatlanul ronda kék-fehér ünnepi fények alatt, amelyek az egész belvárost beragyogják, és távolról sem emlékeztetnek az otthonos családi karácsonyok hangulatára, majd néhány kirakati rémségen akad meg a szemünk: itt egy, a bejárat fölé akasztott hóember, amely mintha éppen orra bukna, ott egy törpe Mikulás, amelyik kis, műanyag hangszórókon ho-ho-hózik az emberre. A legtöbb boltos visszafogott: hópelyheket ragasztottak az ablakra, esetleg karácsonyfadíszeket szórt szét az ablakba helyezett áru között.

Ám az igazi meglepetést a főtér tartogatja: ha a Jókai utca felől közelítjük meg, a főtér sarkán álló fatákolmány közelében már érezzük, hogy valami nincs rendben: a városvezetés két szomorú, fagyoskodó bárányt hurcolt ki Kolozsvár központjába, hogy a műanyag Jézuska mellett bégessenek. Tetézni mindig lehet: körhintát is felszereltek a Mátyás-szoborral szemben, amely csillogó pónikkal várja a gyerekeket, szinte reménytelenül.

A főteret körbeölelő vásárban trikolór zászlósor díszít minden egyes faházikót, a piros-sárga-kék lobogó még a „kürtőskalács” felirat fölött is díszeleg: az összes faépítményen két zászló áll, alattuk meg az indokolatlanul drága kacatok sora: drága gyorsételek, szőrmesapkák és a világ összes vásárán megtalálható "exkluzív" bőrövek, karácsonyi figurák. Ha netán női ismerőseinket szeretnénk meglepni: fülbevalók, gyöngysorok tucatjait árulják itt, az édesszájúaknak pedig garantáltan nem olvadt csokoládékat és cukorkákat vásárolhatunk. A Kolozsvári Rádió által ajánlott kolindás, Marius Merca plakátja mellett szeszes italt is beszerezhetünk.

Csalódottan távozva megnézzük, mit kínál a kincses város híres kézműves vására, amely tavaly óta az önkormányzattal váltott heves viták eredményeként kiszorult Mátyás szülőháza elől, viszont a szomszédos utcában továbbra is ott dideregnek az árusok. Órák óta állnak a hidegben, vásárlójuk kevés, kedvük lankadóban.

Egy hétre kétszáz lejt fizetnek itt, míg a „főtériek” öt hétre bérelték ki a maguk helyét, fejenként kétezerötszáz lejért – tudtuk meg az egyik árustól. A beszámolók alapján megéri a főtéri kuckó, ott jobban megy, mint itt az utcában. Ez utóbbiak ráadásul azt sem tudják, hogy mi lesz velük, meddig tűri még a jelenlétüket az önkormányzat és az utcában működő bárosok. Pedig többnyire értékes holmikat találni itt, valódi kézműves tárgyakat, amelyekről tudjuk: nem szegény kínai gyári dolgozó, hanem garantáltan romániai kézműves készítette.

Hogy a kép teljes legyen, az egyik bevásárlóközpontba is ellátogatunk. A Iulius Mallban óriási, randa karácsonyfa várja a vásárlókat, bent pedig egy idős Mikulás készül megcsókolni valamiért szintén Mikulásnak öltözött ifjú kedvesét a szökőkút helyén. Az egyik standnál akad valami érdekes: darabra árulnak kézzel festett, múltidéző üveggömböket, viszont az árut mindenki maga csomagolja be elvitelkor, ahogyan tudja, amibe tudja.

A mallban működő üzletek egyébként igyekeznek felsorakozni a látvány színvonalához, és mindent összehordanak a kirakatokba, ami csak eszükbe jut a karácsonytól: hópelyhet, hóembert, Mikulást, angyalkát, karácsonyfadíszt, kedvezményt, nyereményt, ám semmiben sem különböznek más romániai bevásárlóközpont felhozatalától. 

Marcona zsaruk Brassó belvárosában

Ellátogattunk a brassói utcai karácsonyi vásárba is. Az első csoda, amivel találkozunk, a háromnyelvű felirat a város határában: románul, magyarul és németül üdvözölnek, illetve jó utat kívánnak nekünk. A főtéren és a hozzá tartozó utcákon, tereken sétálva látjuk: ha a vásárosok és faházikók nem is különböznek sokban a kolozsváritól, Brassó belvárosában az ünnepi díszítés és a karácsonyfa igazi élményt nyújt. 

El is felednénk, hogy Romániában járunk, a gondosan ápolt belvárosi, ódon épületek melegsárga és piros színű, diszkrét és ízléses fényhálókkal, díszekkel vannak kivilágítva, a kirakatok is mintha egy osztrák vagy német kisvárosba röpítenének a belvárosi sétánkon.

Hamar szétfoszlik azonban a felhőtlen ausztriai karácsonyi hangulat, a kisebb utcákon rendőrök és csendőrök hemzsegnek, egyesével-kettesével sétálgatnak, a sétáló polgárok mögé szegődnek három saroknyi út erejéig, hogy onnan újabb kísérőt kapjunk magunk mögé. Mindez szótlanul zajlik, lépteinket lelassítjuk, hogy elengedjük a szűk utcán a rend emberét, és kedvesen mosolygunk rá, várva, hogy viszonozza a köszönésünket. Ez elmarad, a sarkon túl két másik rendőr vár és kísér el az első faházikóig, ahol 3 lejért két deci forralt bort rendelünk, és rácsodálkozunk, hogy friss gyümölcskockákat is kapunk ezért a pénzért. 

Az Erdélyi Kézmíves Céh elnökébe, Molnár Attilába botlunk az egyik faházikónál, aki beszámolt arról, hogy bár hétvégeken jól megy a vásár, nem biztos, hogy a szezon végére nagy nyereséggel számolhat az egyesület, mivel a bér is magas, és árust is kell fizetni. Viszont a portéka a szép, garantáltan minőségi kézműves áru, amiből nem sok kerül piacra.

Gondosan "hímzett" mézeskalács-angyalka és jó bor került a tarsolyunkba vásárfiának, meg egy szerencsesüti, ami izgalmas üzenetet rejteget magában, várva, hogy a szent estén elolvassák.