Új esély a családjukban bántalmazott nőknek
Az Újrakezdés nevű csoportban olyan, családjukban bántalmazott magyar nők segítenek egymásnak, akik már tettek valamit azért, hogy az erőszakos környezetükből gyermekükkel együtt kilépjenek. A csoportot két budapesti fiatalasszony alapította, a maszol.ro Dórival beszélgetett a kezdeményezésről.
Honnan fakadt az ötlet?
A barátnőm, Eszter ötölte ki a csoport létrehozását valamikor a nyáron, hirtelen, ötletszerűen. A feleslegessé vált bútorait akarta elajándékozni, és rengeteg olyan jelentkező jött, aki hasonló helyzetből kezdett, vagy kezdene új életet. Ennek hatására alapította meg a csoportot és belevont engem is. A bántalmazó kapcsolatukat elhagyó, új életet kezdő nőknek, anyáknak (illetve apáknak is) szeretnénk segíteni tárgyi felajánlásokkal – ezek lehetnek ruhák, bútorok, gyerekcuccok, konyhai eszközök, bármi.
Hogyan működik a rendszer?
Biztonsági okokból titkos a csoport, hiszen van, akit volt férje, élettársa zaklathat, és ez fontos szempont. Ugyanakkor azt is szeretnénk, ha a kezdeményezésünk széles körben elterjedne, ezért létrehoztunk egy nyilvános Facebook oldalt.
Ezen keresztül tudjuk a fontosabb dolgokat kiírni, népszerűsíteni, esetleg olyan felajánlást keresni, amit a csoporton belül nem találunk meg. Szeretnénk, ha nagyobbra nőne a csoport, mert minél nagyobb, annál több féle segítségre van esély, és annál többen merik elmondani a történetüket is. Hirdetni eddig nem hirdettünk konkrétan, de máris nagyon sok újság, honlap és Facebook-oldal ránk talált, ismertetnek minket, megosztják az elérhetőségünket, így pedig nagyon sok kedves segítséget kaptunk. Állandó segítőnk az Új Szó szlovákiai magyar napilap, amellyel megállapodtunk, hogy havonta egyszer megosztjuk egymást. Nagyon sok más sajtótermék, internetes oldal is segített nekünk, írt rólunk, és nekünk fontos, hiszen így terjedhet a hírünk: alulról jövő kezdeményezésként, szájról-szájra.
Testközelből ismerős számotokra a bántalmazóval való kapcsolat?
Nem, szerencsére egyikünk sem élt sosem bántalmazó kapcsolatban. Szerintem ez a szerencse műve, régebben egyikünk sem tudott annyit erről, hogy el tudtuk volna kerülni tudatosan. De mindketten nagyon érzékenyek vagyunk erre a témára akkor is, ha szerencsére nem volt benne részünk. Mindenhol látjuk megjelenni, rengeteg ilyen történettel találkozunk, és nagyon megrázó, hogy hány meg hány emberről szól ez a történet. Nagyon sok nehéz sorssal, szörnyű történettel találkozunk nap mint nap, ugyanakkor nagyon sok kitartással, bátorsággal, akarással is.
Hangos Demonstrációt szervez a Törött Szárnyú Angyalok és az Újrakezdés Facebook-os csoport november 22-én, pénteken kora délután. A megmozdulás lényege, hogy minden bántalmazott nő, bárhol is legyen útközben gépkocsijával, hangos dudálásba kezd 15 másodpercig. Minden dudaszó egy bántalmazott nő létezését jelzi. A dudálás egy hangos kérés, hogy álljanak a bántalmazottak mellé a törvényhozók és a hatóságok, hogy soha többé ne lehessen nőket büntetlenül bántalmazni. Ez a kürthang egy kiáltás is azok a nők és gyerekek emlékéért, akik belehaltak a bántalmazásba. A civil összefogás Magyarországon 15:30 órakor indul, Erdélyben 16:30 órakor, jövő pénteken.
Mi a célja a kezdeményezésnek?
Az Újrakezdés, ahogy a neve is mondja, azt támogatja, hogy a bántalmazott emberek is merjenek kiállni a jogaikért – erőszakmentesen. Ennek első lépése lehet az, hogy valamilyen módon beszüntetik a bántalmazást – talán a legkézenfekvőbb, ha kilépnek a kóros kapcsolatból. Viszont ez nem egy egyszerű lépés, nagyon sok támaszra, bátorításra van szükség. Mi ebben a lépésben nem tudunk segíteni, viszont azt követően, hogy valaki ezt meglépi, egymás közt segítségre, támogatásra találnak a bántalmazottak – elsősorban nők –, akik kiléptek a rossz kapcsolatból.
A három hónap alatt hány bántalmazott nőnek sikerült már segíteni és hogyan?
Augusztus végén alakultunk, azóta a titkos csoportnak több mint ötszáz tagja lett, és folyamatosan növekszik. Végülis nem mi, hanem a csoport tagjai segítik egymást, mi csak a felületet biztosítjuk, és ezen nem is kívánunk változtatni. Nagyon sok minden talált már gazdára: mosógép, gyerekbicikli, rengeteg ruha, bútor, egy vérnyomásmérő, téli cipők, mikrosütő, szóval elég sok tárgy. Amit még ugyanennyire fontosnak tartunk, hogy rengeteg beszélgetés, tapasztalatcsere folyik a csoportban, a nők meg merik osztani a többiekkel saját történetüket, lelki megerősítést kaphatnak egymástól, és ezt az induláskor még nem is tudtuk.
A csoport tagjai abszolút keresik a lelki támogatást, és teljesen spontán nagyon jó kis közösség alakult ki, befogadó, áldozathibáztatástól mentes. A társadalom nagyon erősen áldozathibáztató, szinte mindenhol megjelennek ezek a szólamok, hogy az illető nő miért hagyja, akkor meg is érdemli, és én el sem tudom képzelni, milyen szörnyű lehet ezeket érintettként végighallgatni. Ez az erősebbek logikája, mert kívülről sokan azt hiszik, hogy könnyű csak úgy elmenni.
Ez olyan hely, ahol senki nem vádaskodik, hogy kiprovokálta, megérdemelte a nő, meg hogy az érem két oldala. Bántalmazást senki, semmilyen indokból nem érdemel, és a bántalmazás kizárólag annak a hibája, aki elköveti.
Ezek a nők nagyon sokféle függésben voltak vagy vannak a partnerüktől, és ebből az egyik legfontosabb az anyagi függés, ezért is olyan fontos, hogy tárgyi adományokkal segítsék egymást minél többen, hiszen sokszor a nulláról kell indulni egy ilyen kapcsolat után, és ráadásul általában gyerekekkel együtt.
Sok esetben nem sikerül a nőknek elszakadni a bántalmazójuktól, egy kedves szó vagy simogatás eredményeként visszasorolnak mellé, újra felöltve az áldozati szerepet. Kik folyamodhatnak hozzátok segítségért? Olyanok is, akik újra bántalmazó társukkal élnek, vagy ez kizáró jellegű?
Nem zárunk ki senkit. Bízunk benne, hogy olyan irányba fordul majd az illető helyzete, hogy mégiscsak kilép a bántalmazó kapcsolatból, vagy sikerül megoldást találnia. Többnyire olyanok találnak ránk, akik már kiléptek ebből a helyzetből, vagy akik ki akarnak lépni. De olyanok is, akik régebb óta léptek ki, és már mindent újrakezdtek, akár több vagy több tíz éve, közülük nagyon sokan segítőként lépnek be hozzánk. Nagyjából ugyanannyi segítséget kérő, mint ahány segíteni akaró tagunk van.
A sorstársak találkoznak is, akár virtuálisan, akár valós helyszínen megtartott összejöveteleken?
Nem rendezünk összejöveteleket egyelőre, ez virtuális csoport, de tudom, hogy többen már találkoztak például akkor, amikor az adományt kicserélték egymás közt, és hallottam róla, hogy egy-két jó kis beszélgetés már személyesen is lezajlott. A csoport hozta ezeket össze, de nem a csoporton belül történtek.
Hány országon át ível már a csoport tevékenysége?
A csoport tagjai csaknem minden magyarlakta területről jelentkeztek, de jelentős részük Magyarországon lakik. Így, hogy már a felvidéki Új Szó is írt rólunk, és most az Új Magyar Szó online is Erdélyből, így már végképp teljesen nemzetköziek lettünk. Van Németországban és Angliában élő tagunk is, és felajánlás is érkezett már innen. A csoport csak magyar nyelvű, de részünkről Amerikától Kínáig mindenhonnan lehet csatlakozni, ha tud az ember magyarul, csak persze egy adomány eljuttatása Kínából nem a legegyszerűbb.
Milyen dimenziókat láttok a tevékenységetek megerősítésében? Idővel hivatalosítanátok is a kezdeményezést, vagy jobb megmaradni a zártkörű csoportnál, emberközelibb mértékben?
Lehet, hogy hamarosan hivatalosítjuk egyesületként, de eddig remekül működik önsegítő Facebook-csoportként. Nem is tudom, hogy az 500 fölötti taglétszám még emberközeli-e, de szerintem nem baj, ha minél többen vagyunk, főleg, ha minél többen lájkolják, osztják meg a nyilvános oldalunkat. Az mindenképp jó, ha ebből valami nagyob méretű, hálózatszerű dolog lesz, mert akkor talán több bántalmazott mer majd kiállni magáért, ha tudja, hogy lelki megerősítésre és a lehetőségekhez mérten segítségre találhat.
Inkább az önszerveződést, az egymás segítését, a közösségi jelleget szeretnénk elősegíteni. Nem vagyunk sem profi pszichológusok, sem testőrök, szóval akut krízisben segíteni, garantált menedékhekyet találni vagy pszichológiai tanácsadást nyújtani nem tudunk, viszont erre régóta működő szervezetek léteznek, ahová irányíthatjuk a hozzánk fordulókat. Egyébként minél többen vagyunk, annál valószínűbb, hogy több pszichológus is lesz a csoportban, sőt már önvédelmi szakemberünk is van, vagy olyan, aki tud hirtelen menedéket, olcsó albérletet, vagy bármit, amire szükség lehet akut helyzetben is.
Férfiak fordultak már hozzátok? Mert bizony van olyan is, hogy a nő bántalmazza otthon a párját...
Igen, ez is előfordul, de ez is mutatja, hogy valószínűleg milyen arányban: konkrétan egy ilyen esetünk sem volt még, amíg nőktől naponta több ilyen történet jön. Ha olyan férfi fordul hozzánk, akit bántalmaznak otthon, őt is nagyon szívesen látjuk, és igyekszünk segíteni. Egyébként vannak férfi tagjaink, elég kevesen, ők mind segítő, adományozó céllal léptek be a csoportba. A gyakran hozzászóló, aktív szerepet vállaló tagjaink között van egy férfi, aki sok lelki támogatást nyújt a csoport tagjainak.
Hozzá kell tennem, hogy az a nagyon kevés ember, aki trollkodni, beszólni jött, ők mind férfiak voltak. Viszont sok kedves megosztást, támogatást kapunk férfiaktól is, még akkor is, ha ez elsődlegesen inkább női téma. Mindenkinek örülünk, nemtől, kortól és mindentől fügetlenül, aki érzékeny erre a témára, és nem csak rálegyint, hogy az asszony biztos provokált.