Háborús bűntett és más bűncselekmény miatt vádiratot nyújtott be a Biszku Béla ellen indult bűnügyben a Budapesti Nyomozó Ügyészség a Fővárosi Törvényszékhez.

Negyvenkilenc halott

A vádirat szerint az 1956-os forradalom, majd szabadságharc leverését követően Biszku Béla az 1956. november elején megalakult Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) központi, irányító és döntéshozó testülete, az Ideiglenes Intéző Bizottság tagja volt, amely létrehozta az úgynevezett karhatalmat.  Az Ideiglenes Intéző Bizottság közvetlenül irányította a karhatalom vezető testületét, a Katonai Tanácsot, részére feladatokat határozott meg és célokat tűzött ki, melyet a karhatalmi erők végrehajtottak.

A fegyveres alakulatok a polgári lakosságra leadott sortűzzel szándékos emberöléseket követtek el az ország területén – hangzik a vádirat, megemlítve, hogy 1956. december 6-án Budapesten, a Nyugati Pályaudvarnál lezajlott „vörös zászlós” tüntetésen hárman, majd 1956. december 8-án Salgótarjánban negyvenhatan – köztük nők és gyerekek – vesztették életüket.

Továbbá a vád szerint 1957. március 9-én a székesfehérvári karhatalom tagjai azzal a céllal mentek Martonvásárra, hogy egyes „ellenforradalmár-gyanús személyeknél” házkutatást tartsanak. A letartóztatott három személyt súlyosan bántalmazták, három órán keresztül ütötték őket. A bántalmazások következtében az egyik sértett több hét alatt gyógyuló, súlyos sérülést szenvedett.

Biszku Bélának a bűncselekményről szóló hivatalos jelentést 1957. április 9-én bemutatták, azonban ő – az akkor hatályos törvényi rendelkezéssel is ellentétben – nem kezdeményezett hivatalból büntetőeljárást, hanem elrendelte az ügy dokumentumainak irattározását, „figyelemmel arra, hogy a bűncselekmény elkövetésére a forradalom és szabadságharc leverését követő kíméletlen leszámolás keretében az ő és társai utasítására került sor”.

A vád tárgyává tett cselekmény jogi minősítése háborús bűntett, hivatalos megfogalmazás szerint: a polgári lakosság háború idején való védelmére vonatkozó genfi egyezményben meghatározott súlyos jogsértésnek minősülő, felbujtóként aljas indokból és célból, több emberen elkövetett emberöléssel, valamint más bűncselekményekkel megvalósított háborús bűntett. Ennek maximális büntetési tétele életfogytig tartó szabadságvesztés.

Biszku Béla az MKP, az MDP majd az MSZMP tagja és vezetője, belügyminiszterként (1957–1961) az 1956-os forradalom utáni megtorlás egyik irányítója. 1961 1962 között miniszterelnök-helyettes volt, majd az MSZMP KB titkáraként tevékenykedett 1962 és 1978 között.

A „puha diktatúra legkeményebb ökle”

Biszku Béla az 1956-os forradalom leverése után az állampárt, az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottságának, majd Politikai Bizottságának tagja volt, 1957 és 1961 között pedig belügyminiszter. A 92 éves férfit tavaly szeptemberben vették őrizetbe, jelenleg lakhelyelhagyási tilalom alatt áll.

Biszku Bélával szemben a lakásán 2012. szeptember 10-én tartott házkutatás során lefoglalt, engedély nélkül tartott tizenegy lőszer miatt is vádat emeltek – olvasható az ügyészségi közleményben.

A Bereg vármegyei Márokban, 1921-án született Biszku Béla szerszámlakatos keményvonalas kommunista politikus volt, „a puha diktatúra legkeményebb öklének” nevezték.

1938-ban bekapcsolódott az ifjúmunkás-mozgalomba, 1943-ban belépett a Vasas Szakszervezetbe, 1944-ben a Magyar Kommunista Pártba (MKP). 1944–1945-ben az angyalföldi fegyveres ellenállás egyik szervezője volt. A háború után az MKP XIII. kerületi szervezőjeként, 1946-tól az MKP Budapesti Pártbizottságán dolgozott.

1951-ben a budapesti, X. kerületi pártbizottság titkára lett. Itt dolgozott 1953 szeptemberéig, amikor megkezdte tanulmányait a politikai főiskolán. 1955 tavaszától a XIII. kerületi pártbizottság első titkára volt. A forradalom első napjaiban a XIII. kerületi pártbizottság tagjaiból, párttagokból és munkásokból fegyveres csapatokat szervezett a felkelők ellen. Ezért a forradalom után megkapta az akkori rendszer egyik legmagasabb kitüntetését, a Munkás-paraszt Hatalomért emlékérmet. 1956 után az MSZMP Budapesti Bizottságának első titkára, a KB tagja, a Politikai Bizottság tagja – utóbbi tisztségét 1957és 1980 között töltötte be.  1957. -tól a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány tagjaként a belügyek vezetésével is megbízták, 1956. november 4-e után Kádár János egyik bizalmi emberének számított.

1957-től 1961 szeptember 13-áig belügyminiszterként közvetlenül irányította a forradalom utáni megtorlást.  1962-től a KB titkára volt, de mivel szembefordult Kádár János enyhülő politikájával, ezért felmentették tisztségei alól, és nyugdíjazták 1978-ban. A Szakszervezetek Országos Tanácsa (SZOT) Számvizsgáló Bizottságának elnöke lett 1980 és 1989 között. 1989 óta a politikától visszavonultan él.

Kommunisták, reszkessetek

2008 nyarán Skrabski Fruzsina Kommunisták, reszkessetek! címmel írt egy blogbejegyzést, amiben még élő, megszólaltatható kommunistákat keresett. 2008 őszén Skrabski Fruzsina és Novák Tamás, a Mandiner.hu bloggerei a nem létező „Beregi Ifjúsági Egyesület” tagjaként bemutatkozva keresték meg azzal, hogy portréfilmet szeretnének készíteni „Márok nagy szülöttjéről”, amibe Biszku Béla beleegyezett.. Ők ezzel szemben kezdettől fogva dokumentumfilmet forgattak róla, leginkább az 1956-os forradalom utáni megtorlásokban játszott szerepére kihegyezve, a film 2010-re elkészült Bűn és büntetlenség címmel.

A film első része 2008 őszén készült, amikor még csak az ifjúkoráról kérdezték. 2009 nyarán aztán elhívták szülőfalujába egy falunapi (ál)találkozóra, amit csak miatta szerveztek meg, és ahol beépített kérdezők is voltak. Biszku körbejárta a falut, majd levetítették neki azt a kisfilmet, ami addig elkészült róla, egyúttal pedig felfedték tevékenységük valódi célját. Mivel Biszku ennek tudatában nem zárkózott el a további beszélgetéstől, újabb kérdéseket tettek fel neki politikai múltjáról, különös tekintettel az 1956-os forradalom utáni megtorlásokkal kapcsolatban. Biszku ekkor tette legnagyobb feltűnést keltő kijelentéseit, miszerint nem bánt meg semmit és szerinte nincs miért bocsánatot kérnie, továbbá, hogy Nagy Imre megérdemelte a sorsát.

A vádoló film

Mai napig tartó elvhűsége, illetve a felelősség hárítása, valamint a hathatós közreműködésével kivégzettek és elítéltek sorsa iránti közömbössége már a bemutató előtt hangos sajtóvisszhangot kapott és kisebb belpolitikai botrányt kavart.

Biszku 2010-ben sajtónyilatkozatban tiltotta meg a dokumentumfilm vetítését. „Az alkotók az elkészült filmet – amely olyan, a film számára készült felvételeket is tartalmaz, amelyeken nem mint közszereplő jelenek meg – nekem nem mutatták be, annak nyilvánosságra hozatalához nem adtam a hozzájárulásomat – írta a nyilatkozatban.

Biszku Béla családja perrel fenyegette meg az Uránia Nemzeti Filmszínházat, amennyiben megtartják a tervezett filmbemutatót. A bonyodalmak elkerülése végett végül is a filmszínház vezetése elállt a vetítéstől, a filmet ennek ellenére június 16-án egy más helyszínen mégis bemutatták. A nagy nyilvánosságot kapott eseményen olyan sokan jelentek meg (köztük több politikus is), hogy a filmet egész este többször újra kellett vetíteni, hogy mindenki láthassa[12]. Miután Biszku lányai is megtekintették a filmet, végül hozzájárultak, hogy az Uránia is műsorára tűzze.

A film kapcsán született egy törvényjavaslat azzal kapcsolatban, hogy a magyar történelem szempontjából kiemelkedően fontos dokumentumfilmek és történelmi dokumentumok nyilvánosságra hozatala ne legyen minden esetben kizárható a személyiségi jogokra való hivatkozással.

Felelősségre vonási kísérletek

Biszku Béla 2010. augusztus 4-én a Duna Televízió Közbeszéd című műsorának vendége volt, ahol a riporter többek között az 1956-ot követő perekre vonatkozóan tett fel neki kérdéseket. Az interjúban elhangzottak miatt, 2010. augusztus 6-án Szilágyi György, a Jobbik politikusa feljelentette Biszku Bélát, ennek alapján pedig az ügyészség 2011. január 27-én vádat emelt Biszku Bélával szemben a nemzetiszocialista és kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadása miatt. A vádirat szerint Biszku Béla a riporter által feltett kérdésekre „olyan válaszokat adott, amelyből úgy tűnt, hogy jelentéktelennek tartja ezeket a bűnöket”.

2011. február 24-én az ügyben eljáró bíró felfüggesztette az eljárást és a jogszabály vélt alkotmányellenessége miatt az Alkotmánybírósághoz fordult. Dr. Rábai Krisztina bírónő kérdésként tette fel azt hogy „a történelmi események megítélését lehet-e büntetőjog eszközeivel üldözni olyan esetekben, amikor az alapbűncselekmények elkövetése miatt nem indult eljárás, felelősségre vonásnak esetlegesen csak a nemzetközi jog szabályai alapján lehetne helye. Ki jogosult annak kimondására, hogy ezek a cselekmények népirtásnak, emberiség elleni bűncselekménynek minősültek-e tekintettel arra, hogy Magyarországon még nem született olyan precedens értékű jogerős bírói ítélet, amely - az 1956-os megtorlásokkal kapcsolatban - ennek tényét megállapította volna”

A per kronológiája

2010. október 21-én, Gellért Ádám jogász beadványt juttatott el a hatóságokhoz, amelyben az 1956-os megtorlásokban részvevő személyek, köztük Biszku Béla nemzetközi jogon alapuló, emberiesség elleni bűncselekmények miatti felelősségre vonásának a lehetőségét vetette fel. 2010. október 29-én a Fővárosi Főügyészség a beadványt feljelentésként értékelte és elutasította. 2010. november 16-án Gellért Ádám panasszal élt a feljelentést elutasító határozat ellen a Legfőbb Ügyészségnél. Ezt, valamint a feljelentő további panaszait a Legfőbb Ügyészség  elutasította, és megtagadta a nyomozás elrendelését.

2012. szeptember 10-én Biszku Bélát azonban több ember ellen elkövetett emberölésre való felbujtás háborús bűntettével gyanúsította meg a Fővárosi Főügyészség. Az 1956. december 6-án a budapesti Nyugati pályaudvarnál és december 8-án a Salgótarjánban leadott sortüzekre nagyrészt ő adott parancsot. A meggyanúsítás után életkorára tekintettel házi őrizetbe helyezték. Noha nemzetközi egyezmények alapján már 1994-ben eljárást indíthattak volna ellene, az ügyészség nem indokolta meg, hogy azóta miért nem járt el hivatalból.

2012. október 5-én pártállam érdekében, szándékos súlyos testi sértéssel elkövetett kommunista bűncselekménnyel kapcsolatos bűnpártolás bűncselekménnyel vádolták meg,

2013. október 16-án a Budapesti Nyomozó Ügyészség háborús bűntett és más bűncselekmény elkövetése miatt vádat emelt ellene.