Demográfiai trendek miatt a következő évtizedben több tízmillió férfi maradhat feleség nélkül Kínában, aminek – alapvető hazai társadalmi és gazdasági következményei mellett – a kelet-ázsiai ország határain kívül is hatása lehet.

Az évtized végére a házasulandó korú kínai férfiak tábora akár 30-40 millió fővel is meghaladhatja majd nőtársaikét, s még ennél is nagyobb lehet a házastársat nem találók száma – hangzik évek óta a demográfusok figyelmeztetése. A jelenség hátterében több politikai, demográfiai és kulturális tényező áll.

A népszaporulat szabályozására az országban 1979 óta él az „egykepolitikaként" elhíresült, eredeti formájában családonként egy gyermek vállalását engedélyező családtervezési rendelkezés. Az ennek hatására általános gyakorlattá vált szelektív abortuszok következtében ma Kínában minden 100 leánygyermekre születésekor 117 fiú jut, miközben a globális átlag 106 körül alakul. A kínai társadalom hagyományosan is előnyben részesíti a fiúgyermekeket, aminek – elsősorban vidéken – gyakorlati jelentősége is van, a fiúk ugyanis nagyobb segítséget jelentenek a mezőgazdasági munkában.

Az erősebb nem túlsúlya ennek következtében a városokon kívül olyan méreteket öltött, hogy óvatos becslések szerint is több száz falu van az országban, amelyben nem akad leány. Az ottani férfiaknak esélyük sincsen a házasságra, amihez a demográfiai trendek mellett jellemző pénztelenségük is hozzájárul.

A közvélemény-kutatások szerint a kínai hölgyek leendő férjükkel szembeni elvárásai igen magasak: az átlagnál jobb havi jövedelem, lakás, továbbá az autó megléte szinte alapkövetelmény. Egy 2012-es, több mint 50 ezer fős mintán végzett országos felmérés szerint a kínai nők 30 százaléka 10 ezer jüan feletti havi keresetet vár el jövőbeli párjától. A hölgyek 68 százaléka nem mondana igent olyan kérőnek, aki nem rendelkezik saját lakással, és tíz nőből hat úgy gondolja, hogy jól férjhez menni a karrierépítésnél is fontosabb.

A szingli férfiak arányának növekedése szociológusok szerint az erőszakos cselekedetek számának emelkedését okozhatja, s egyfajta társadalmi frusztrációhoz is hozzájárul. A jelenség súlyosbodása minden bizonnyal a prostitúció iránti keresletet is táplálja majd, emellett fokozhatja a szomszédos országok eladósorban lévő leányainak adásvételét.

Az internetes beszámolók szerint Vietnam, Korea és Malajzia hölgyei a legkelendőbbek a kínai férfiak körében, akik rendszerint a családdal való megegyezés értelmében szó szerint megveszik jövendőbelijüket. A kiszemelt lányok általában szegény családi háttérrel rendelkeznek, számukra a kínai férj sokszor felfelé házasodást és jobb életkörülményeket jelent.

Az „elnőtlenedés" trendjéből a szemfülesebbek hasznot is húzhatnak. Egészen biztos sikerrel kecsegtetnek majd például a kifejezetten feleséget keresőkre specializálódott társkereső szolgáltatások, de a legális keretek közt működő „feleségturizmus" is jól jövedelmező iparággá fejlődhet.