Krisztián most kezdte az iskolát, elsős Marosvásárhelyen a Bernády György Általános Iskolában. Az első osztályba egyenesen az óvodából érkezett, nem járt előkészítőbe. Az első két tanítási hét tapasztalatairól kérdeztük.

Mielőtt bekapcsoltam volna a hangrögzítőt, várnom kellett tíz percet, amíg Krisztián felmászik a kosárpalánk állványára, szaladgál egy kicsit, mert – ahogy az édesanyja is mondta – órák után így oldja a feszültséget. Egy tornatanár rá is szól: „ne mássz fel, leesel a betonra, betöröd a fejed”. A lekászálódik, hogy aztán más alkalmatosságot találjon, amire újból felmászhat.

Te magad is vártad, hogy kezdődjön az iskola, vagy anyukád mondta, hogy most már vége az óvodának, kezdődik a suli, és te csak engedelmeskedtél?

Én már vártam, hogy iskolás legyek, eleget jártam óvodába.

Mennyit?

Négy évet.

És milyen volt, hogy emlékszel?

Nem annyira tetszett az óvoda, nem volt perfekt.

Miben nem volt perfekt?

Nem engedték, hogy verekedőst játszodjunk.

Az iskola milyennek tűnik?

Ezerszer jobb, a szünetben lehet szopókázni, sokkal jobb. Hasonlít az óvodához egy kicsit, de jobb.

Miben más?

Abban más, hogy több mindent lehet csinálni.

Például mit?

Nem tudom most felsorolni, de sokat.

Számodra az új, hogy hosszasan kell ülni a padban, egy széken?

Nem új, mert az óvodában is kellett ülni. Ebéden ültünk. De óráink nem voltak.

Van kedvenc órád?

A kedvenc órám az a tornaóra. Kosarazni szeretek.

A matematikát szereted?

Azt nem szeretem. Az a gond azzal, hogy nem tanulunk matematikát. Azt tudom, kettő meg kettő az négy, de ezt nem tanuljuk.

Mit tanultok akkor?

Számolunk, festünk, és tanultuk azt, hogy tíz meg tíz az húsz.

Akkor ti már komoly matematikusok vagytok, ha ezt már tanultátok! Az írás milyen, azt szereted?

Nem tanulunk írni, csak ilyen pálcikákkal dolgozunk. Az nem írás.

De hát egyből nem is tanulhattok meg írni, nem gondolod? Vagy te már tudsz írni?

Tudok.

Ki tanított meg rá?

Magamtól tanultam.

Hogyhogy?

Hát tanítottak is, hogy hogyan írjam le a nevemet.

Most hogy érzed, inkább lennél óvodás, vagy szívesebben jársz iskolába?

Nem lennék óvodás, jobb az iskola.

Az osztálytársaid milyenek?

Sokan ellenem vannak. Jártak előkészítőbe és úgy gondolják, hogy nagyobbak nálam. Okosabbnak hiszik magukat.

Te ezt nehezen viseled?

Hát szoktam néha szomorú lenni.

Az óvonénikkel szoktál még néha találkozni?

Nem szoktam.

És nem is akarsz velük találkozni?

Nem.

A tanci milyen, kedves? Türelmes?

Egy perced ad, hogy csináljuk meg a feladatot.

Biztos gyorsan kell dolgozni, mert kevés az idő. De különben milyen, kedves?

Igen, kedves.

A nagy gyerekekkel boldogulsz? Nem félsz tőlük?

Nem félek tőlük, nem félelmetesek.

Az óvodában mi volt a legjobb, amit szerettél?

Az, hogy voltak játékok, óriási marokkók. Azon kívül szerencsejátékoztunk, amit nagyon szerettem.

Az iskolában mit szeretsz a legjobban?

A szünetet nagyon szeretem. Mindegyik szünetet. De az a legjobb, amikor jönnek értem.

Ez azt jelenti, hogy várod, hogy menjél haza?

Igen, nagyon várom.

De nem számolod az órákat még ugye?

Nem számolom.

Otthon még kell tanulni, van lecke?

Van, szokott lenni. Volt olyan, ami nagyon nehéz volt. Főleg ez az üveges. (Itt kivesz a táskájából egy munkafüzetet és mutatja, hogy mit tanulnak, milyen ábrákból, rajzokból kell felismerniük a betűket, megkülönböztetniük a rövid és hosszú magánhangzókat.)

Gondolkoztál-e már azon, hogy mi leszel, ha nagy leszel?

Katona szeretnék lenni. Mert rájöttem, hogy sok pénzt kapnak.