Mérsékelt érdeklődés kísérte a zürichi drive-in rendszerű, autós örömtanya nyitóéjét, fotósból és újságíróból is több volt mint érdeklődőből, örömlányok is csupán lézengtek: mindössze négyen ácsorogtak munkakezdéskor a helyszínen.

A kis „vigalmi negyedet" Zürich egy volt ipartelepén építették - közpénzből. A városban, ahol 1942 óta legális a prostitúció, lakossági szavazás döntött tavaly a 2,4 millió svájci frankos beruházás finanszírozásáról.

A létesítmény kilenc, garázsméretű faházacskából áll, valamint két kisebből, amelyeket a kocsit leparkolva, gyalogosan lehet igénybe venni. A garázsokban van zuhanyfülke, kávézó asztalka és az örömlányok biztonságát szolgáló pánikgomb. A komplexumban szociális munkás is dolgozik majd, és növelik a környéken járőröző rendőrök számát is. 

A szexgarázsok falain plakát buzdít a biztonságos szexre, az óvszerhasználatra. A létesítmény helyeslői szerint az örömtanya-komplexum nagy előnye, hogy biztonságban, jó munkakörülmények között dolgozhatnak benne a prostituáltak, nincsenek kiszolgáltatva futtatóknak, és hogy a prostitúció egy része a város központjából diszkrétebb helyre kerül, kevésbé zavarja a helyi lakosságot. 

Az örömlányok adóznak, de csekély mértékben - munkanaponként 5 frankot -, a tanya üzemeltetésére Zürich 700 ezer frankot áldoz évente - már ha beválik a szolgáltatás e módja.

A garázstanya este hétkor nyit és hajnali ötkor zár. Egyszerre csak egy autó állhat be egy garázsba, az autóban csupán egy vendég ülhet és csakis 18 éven felüli.