Az ókori Róma katonái, gladiátorai, illetve római korabeli civilek lepték el szombaton Mikházát. Az utcákon, a Csűrszínház udvarán, a gyümölcsösben, az iskolában, a kultúrházban, a lelőhelyre vezető úton jöttek-mentek, összemérték erejüket, egymáshoz magyarul, románul, németül vagy angolul szóltak. Még a legkisebb gyerekek is tógát viseltek, fehéret, kéket, bordót, szürkét, barnát, attól függően, hogy kinek milyen alapanyaga volt kéznél.

Reggel fél tízkor már gyűlt a római birodalom népe az udvaron, készültek a római frizurák, a gyümölcsfák árnyékában a foglalkozásokhoz szükséges asztalok, hogy bemutathassák a kőfaragók, kerámiakészítők, mozaikrakók szakmáját. A gasztronómiai sátorban egy eredeti Apicius-recept szerint Gáspár Botond újságíró és csapata csirkelevest főzött, egy német régészcsapat kenyeret sütött, egy másik pedig mézes pogácsát. Rotyogott a lencsefőzelék is, mert állítólag a rómaiak azt is nagyon szerették. Az aréna készen állt a gyászszertartás bemutatására, majd a gladiátorok megmérkőzésére.

A megnyitón Szélyes Ferenc, a Csűrszínház Egyesület elnöke, Vajda György társszervező újságíró, az Artecotur Alapítvány vezetője, valamint a főszervező Maros megyei múzeum részéről Pánczél Szilamér és Nicoleta Man régészek mondták el magyarul, románul és angolul, hogy miért is gyűlt össze az a rengeteg ember, mit fognak majd látni, milyen élményekre számíthatnak az egész napos fesztivál során.

A hivatalos megnyitót felvonulás követte, amikor a katonák, gladiátorok és a római viseletbe öltözött nép végigvonult a falun, ki az ásatások egyik helyszínére, ahol egy ceremóniának lehettek a résztvevői, szemtanúi. Ott a fegyverek megáldása, az istenekhez való fohászkodás rituáléja után visszavonult a tömeg a Csűrszínház udvarára, ahol elkezdődtek a tulajdonképpeni foglalkozások, kicsik és nagyok találtak maguknak érdekességeket.

Az iskola egyik termében kiállítás nyílt az eddig felszínre hozott tárgyakból, az Arénában az 1800 évvel ezelőtti gyászszertartást ismételték meg, amikor Titus Varenius Tudeus prefektust, a nagy államférfit, az olaszországi előkelő család leszármazottját elhamvasztották a pontosan leírt szertartás, latin ima keretében. A római katonák viseletét is felpróbálhatták a kíváncsiak, akik az íjazást, a kőfaragást, a mécses-készítést, vagy a mozaikrakást is megtanulhatták.

A Csűrszínház színpadán kisebb jeleneteket adtak elő, de volt rajzfoglalkozás, frizurakészítés, divatbemutató, társasjáték, rabszolgavásár, filmvetítés, előadás a rómaiakról, borkóstoló, majd a legvégén fáklyás felvonulás.