Kevesen gondolnák a hangyákról, hogy repülő rovarokhoz hasonlóan közösülnének, pedig a párosodásra képes egyedek mind bírnak szárnyakkal, és többnyire a levegőben, csoportosan történik a megtermékenyítés.

A LiveScience.com tudományos portál cikke szerint a hangyatársadalom több kasztra oszlik. A dolgozók és a katonák szárnynélküli, elsatnyult nőstények, küldetésük a kolónia ellátása és védelme. A nem megtermékenyített tojásokból kifejlődő herék szárnyas, termékeny hímek, amelyek kizárólag párosodás céljából jönnek a világra.

A párosodásra képes szárnyas nőstényekből lesznek a királynők: a megtermékenyülés után elvesztik szárnyukat, és megalapítják saját kis családjukat, amelyből később ragyogóan megszervezett kolónia vagy állam alakul ki. A hangyaállamban rendszerint egyetlen királynő van, de egyes fajoknál több királynő is megfér egymás mellett. A királynők a rovarok életében hallatlan kort, 10-15 évet is megérhetnek.

Walter Tschinkel, a Floridai Állami Egyetem szakértője két alapvető párosodási stratégiát különböztet meg a több mint 20 000 hangyafaj körében. 

Az egyik jellemzője az, hogy a szárnyas herék valamilyen feltűnő természeti pont - például dombtető vagy magas fa - fölött gyülekeznek, és csoportokba verődve várják a hamarosan hozzájuk csatlakozó nőstényeket. A levegőben történő párzás esetén a hím a nőstény reprodukciós szervébe illeszti ivarszervét, és elhelyezi spermáját. A hímivarsejtek a magtartóban raktározódnak, és a nőstény élete végéig ebből a készletből „gazdálkodik" a megtermékenyüléskor.

Bizonyos hangyafajoknál - köztük a tűzhangyáknál - a nőstény csak egy herével egyesül, és az aktus után tüstént megkezdi „nászrepülését", hogy új kolóniát hozzon létre. Más fajoknál azonban a nőstény akár 5-15 hímmel is párosodik, mielőtt búcsút intene a „csoportos szex" többi résztvevőjének.

A hangyapárok nem minden esetben a levegőben egyesülnek, a párosodás olykor a földön is lejátszódhat. Ilyenkor a felszínre mászó nőstények csalogatják magukhoz a heréket úgy, hogy stratégiájuk részeként feromonokat - a kommunikációt szolgáló kémiai vegyületeket - bocsátanak ki magukból.

Bármelyik módját választják is a párosodásnak, a hímek az egyesülés után nem sokkal elpusztulnak, a megtermékenyített nőstényekre pedig az a nehéz feladat hárul, hogy nem ritkán minden segítség nélkül új családot alapítsanak.