Az otthontól az iskoláig vezető úton egy átlagos szülő attól félti leginkább gyermekét, hogy nehogy elüsse egy autó, miközben átszalad az úttesten. Vannak azonban országok, ahol igazi túlélőtúra eljutni az osztályteremig, ahol a kisiskolások mindennapjainak része, hogy egy sziklafalba vájt szűk ösvényen vagy épp egy rozoga hídon keljenek át, hogy aztán a tudást magukba szippantva térhessenek haza ugyanilyen megpróbáltatások teljesítése után.

Indonéziában egy Batu Busuk nevű kisfaluból nagyjából 20 kisdiák kel át minden nap egy folyó felett 9 méter magasan kifeszített drótkötélen, hogy aztán további 11 kilométert sétálva az erdőben elérjék iskolájukat Pintu Gabangban. Korábban egy függőhíd ívelt át a folyón, ám két éve egy komoly viharban megsemmisült, így csak annak maradványait tudják használni.

Egy másik tartományban szintén a híd okoz problémát. A Sanghiang Tanjungban élő gyerekek a Ciberang folyó „rossz oldalára” születtek, mivel az iskola a túlparton található. Van egy biztonságos híd 30 percnyi sétára, de a kicsik gyakran inkább egy elöregedett, veszélyes függőhidat használnak. Indonézia legnagyobb acélgyártója, a PT Krakatau azonban kormányzati támogatással úgy néz ki, hogy hamarosan egy biztonságosan használható híddal lepi meg az itt élőket.

Szintén Indonéziában található a Suro és Plempungan falvakat összekötő vízvezeték, melyet rövidítés céljából kiegészítettek egy összetákolt „járdával” is. A hat kilométeres kerülőnél viszont még ez is jobb a helyiek szerint.

A Fülöp-szigeteken, Rizal tartományban a diákok egy felfújt gumiabroncson eveznek át az őket iskolájukhoz vezető folyón. Az út összességében nagyjából egy órát vesz igénybe, de ha a folyó vize túlságosan felduzzad gyakran rokonoknál vagy menedékhelyeken kell meghúzniuk magukat, ha nem akarják kihagyni a tanítási napokat. A helyi közösség már benyújtott egy petíciót a kormánynak, hogy egy függőhíddal könnyítsék meg számukra a gyorsabb és biztonságosabb átkelést.

A filippínó gyerekeknek legalább traktorgumira telik, a képeken lévő vietnámi diákok azonban kevésbé szerencsések. Több tucat fiatal úszik át naponta kétszer a folyón, hogy eljusson a Trong Hoaban található iskolába. Annak érdekében, hogy a ruhájuk és a tankönyveik ne ázzanak el, nagy műanyag zsákokba bugyolálják azokat. A műanyag zsákok arra is jók, hogy a 15 méter széles és 20 méter mély folyón való átkeléskor a felszínen tartsák őket.

Nepálban nem ritkák a „drótkötélpályák”. Európában ilyenekkel csak extrém kalandparkokban találkozik az ember, az ottani diákoknak azonban ez a mindennapos közlekedési útvonaluk hevederek és biztonsági karabinerek nélkül persze. Sajnos emiatt rengeteg baleset történt az útóbbi évtizedekben, így a kormány ígéretet tett biztonságos hidak építésére a tartományban.

Kolumbiában is előfordulnak a Nepálhoz hasonló drótkötélpályák, itt nem ritkán 80 kilométer/órával suhannak át a diákok a Rio Negro folyó felett mintegy 400 méter magasan. A Bogotától 65 kilométerre lévő települések az esőerdő mélyén találhatóak és csak ez a 800 méteres drótkötélpálya az egyetlen lehetőség az iskolába való lejutáshoz. A képen Daisy Mora és öccse, a zsákban gubbasztó 5 éves Jasmid száguld éppen a suli felé. A menetidő nagyjából 1 perc és míg itthon örülnénk egy ilyen féktelen száguldásnak egy kalandparkban, addig az ottani helyzet inkább elszomorító.

A kínai Piliben mintegy 80 gyermek tanul bentlakásos iskolában, az év végén azonban otthonukhoz, Hszcsiang-Ujgurba egy 200 kilométer hosszú erőltetett menet vezet. Útközben négy folyót kell keresztezniük és több rozoga hídon is át kell kelniük. A rettenetes távot több mint két nap alatt teszik meg.

Délnyugat-Kínában, Guizhou tartományban a gyerekek egy fél méter széles úton barangolnak a Banpo Általános Iskolába minden nap. A 40 éve készült ösvényen nagyjából 2 óra alatt lehet áthaladni. A gyerekek szüleinek nyugtalanságát az igazgató XU Liangfan csillapítja, aki naponta elkíséri a 49 fős osztályt a rendhagyó kalandtúrán.

Az alábbi képet a Reuters fotósa Ammar Awad készítette 2010-ben Jeruzsálem közelében, Shuafatban. Az izraeliek és palesztinok állandó csatározása nem tántorította el a képen látható kislányt attól, hogy a körülötte lévő erőszak ellenére elmenjen az iskolába.