Advent első vasárnapján lesz kereken húsz éve annak, hogy a Nagyvárad-rogériuszi református gyülekezet birtokba vehette új templomát. Az idei kerek évfordulón egy másik ünnepet is tartanak: ugyanis több mint tíz év építkezés után elkészült a gyülekezeti központ. Az építkezésről és a kihívásokról Kövendi István parókus lelkésszel beszélgettünk.

Miután 2000-ben elkészültek a templomépítéssel, kellett egy szusszanásnyi idő Nagyvárad legfiatalabb református gyülekezetének, amely úgy jött létre, hogy levált a váradréti egyházközségből. A templomépítés nagy terheket rótt a közösségre, és szükség volt egy olyan időszakra, amikor örülni tudnak a modern, tágas új templomnak és erőt gyűjtenek a terveik folytatásához – mondta Kövendi István.

Tudatta, a templom és a gyülekezeti központ eredetileg is összetett tervet képezett, merthogy az istenháza mellett szükség van további helyiségekre is ahhoz, hogy az egyházközségi munkát, az ifjúsági programokat, a nőszövetségi alkalmakat, a bibliaórákat, a diákfoglalkozásokat meg tudják tartani. Ezek ugyanis mind részét képezik a rogériuszi egyházi életnek, de nem mindig volt lehetőség ezeket a templomon kívül megtartani.

Az egyházközségnek eleddig parókiája sem volt, tudtuk meg, a lelkipásztorok albérletben laktak egy közeli tömbházlakásban. Az gyülekezeti központ elkészültével azonban ennek a hányattatott létnek is a végére érnek, ugyanis a mintegy ezerötszáz négyzetméteres, háromszintes épületben két lelkészlakás is helyet kapott a többi kiszolgáló helyiség mellett – magyarázta Kövendi István.

Kérdésünkre, hogy mekkora értékű beruházást jelent ez az építkezés a gyülekezetnek, a tiszteletes elkezdett számolni, majd sorolta, mennyi minden kellett ahhoz, hogy az elmúlt tíz esztendőben felépülhessen az egyházi központ. A gyülekezet állandó hozzájárulása mellett a magyar és a román kormány is segítette őket, a Bihar megyei tanácstól is kaptak jelentős finanszírozást az utóbbi években, és sok segítségre számíthattak a pályázatok és támogatások rendezésében a Királyhágómelléki Református Egyházkerülettől, valamint a közigazgatási osztálytól és Farkas Zsolttól, emelte ki Kövendi István. A váradi Béke-dombon, az egykori Olaszi-temető szomszédságában megépített rogériuszi gyülekezeti központra megközelítőleg egymillió eurót költött az egyházközség.

A húsz évvel ezelőtt elkészült templom homlokzatát háromnegyed ívben körbeölelő, most befejezett új épület egy védett udvart övez közvetlenül a templomi főajtók előtt. Az egyházi központ megépítésének befejezése Kövendi István tiszteletes szerint hatalmas erőfeszítés volt a mintegy 1600 lelket számláló gyülekezetnek, de ugyanakkor megtudtuk, hogy Nagyváradon a Sebes-Körös jobb partján elterülő Rogériusz lakónegyeben lakhelyük szerint közel 2500 reformátust tartanak nyilván.

A rogériuszi gyülekezet a templomát és egyházát szerető közösség, ezt bizonyítja az is, hogy a városban, sőt Bihar megyében egyedüliként itt vasárnap délelőtt két istentiszteletet is tartanak, hogy beférhessenek a templomba, és ehhez jön még a vasárnap délutáni igehirdetés. Kövendi István elmondta, annak idején így alakult ki, nem akarták, hogy tolongás legyen az istenházában, azért vasárnaponként 9 órától egy rövidebb liturgiájú, 11 órától pedig rendes vasárnapi istentiszteletet tartanak, hogy például ünnepnapokon, úrvacsoraosztással ne érjenek egymásba az istentiszteletek. Így is, magyarázza a lelkipásztor, mire kijön a 9 órairól, kifújja magát és mehet is be a 11 óraira.

Az idei esztendő a koronavírus-járvány okozta megszorítások miatt nehezen telt mind a lelkésznek, mind a gyülekezetnek. Amikor bezáratták a templomokat, bevezették az online igehirdetést, sőt naponta rövid igemagyarázatot tartottak a világhálón keresztül. Most, hogy részben megengedett a templomlátogatás, jóleső érzés a találkozás, de az látszik, hogy az átlagosnál sokkal kevesebben vesznek részt az alkalmakon, ez főleg a vírusfertőzés okozta félelemnek tudható be – magyarázta Kövendi István tiszteletes.