„Mire számítottunk, ha minden európai táblázatban, ami az egészségügyről szól, Románia az utolsó helyen van? A járványkezelésben legyen első helyen? Ugyanoda, az utolsó három közé fogunk kerülni most is minden paraméterben” – értékelte a romániai vírushelyzet menedzselését a Maszolnak Lorenzovici László orvos, egészségügyi közgazdász, egyetemi oktató. A szakemberrel körbejártuk, hogy indokoltnak tartja-e a nemrég bevezetett korlátozásokat, hogy miért kifogásolható a hatóságok járványkezelése, valamint érvelt azon meggyőződése mellett is, hogy a jelenlegi helyzet mélyíti a generációk közötti feszültséget.

Lorenzovici László szerint egy problémára mindig a megfelelő méretű reakciót kell adni, és mindig helyi szinten, nem globálisan. „Amikor a kertben gyomlálunk, akkor nem kaszáljuk le az összes növényt, hanem kiszedjük a gyomot. Amikor van egy probléma Bukarestben, Kolozsváron vagy Marosvásárhelyen, akkor egy faluban miért kell bezárni az iskolát? A globális döntéseknek mindig rengeteg a mellékhatása, mert amikor valamit tiltunk, mindenkinek megtiltjuk, ennek pedig soha nem lehet jó vége. Az életben a dolgok árnyaltak, a reakciók is árnyaltak kellene, hogy legyenek. Sajnos választási kampányban vagyunk, és a döntések tükrözik a különböző erőknek az elvárásait” – szögezte le a szakember.

Rámutatott, a szabadtéri maszkviselés szabályát teljesen fölöslegesnek tartja, nem látja értelmét „szakmailag, orvosilag, járványtanilag”, hogy miért kell maszkot viseljen az a személy, aki egyedül megy az utcán és a közelében nincs senki. A beltéri maszkviselés azonban indokolt, ha egy légtérben többen vannak, tette hozzá. Nem ért egyet az éjszakai kijárás korlátozásával sem: „annak lett volna értelme, ha a bulikat, privát összejöveteleket tiltották volna be bizonyos létszám fölött, ahogyan több nyugati országban is korlátozták ezt”. 

Az iskolák helyzete ennél árnyaltabb, mondta, de azon az állásponton van, hogy csak ott kellene bezárni a tanintézményeket, ahol a járvány szempontjából probléma van – „konkrétan az iskolán belül, nem a településen”. Hibának tartja, hogy a kormány minden iskolát bezáratott az országban, mert „nem látjuk a végét”, mondta. „Én is egyetemi oktató vagyok, tudom, hogy az online oktatás hatásfoka 20 és 80 százalék között mozog, tantárgytól függően – reál tantárgyaknál közeledik a húszhoz, humán tantárgyaknál a nyolcvanhoz. Egyértelmű, hogy a gyerekek veszítenek, egy egész generáció elveszít egy évet az oktatásból” – fogalmazott Lorenzovici László, hozzátéve, eddig is zártak be iskolákat kanyaró vagy influenza miatt, de csak ott, ahol felütötte a fejét a betegség. 

Saját tapasztalatából kiindulva beszélt az iskolaigazgatók felelősségéről is, ugyanis volt rá példa – még mielőtt nem volt megkötve a kezük az országos szabályozással –, hogy az online mellett döntöttek, „nehogy valaki koronavírusos legyen”. Érvelése szerint az iskolák sok esetben „defenzív menedzsmentet” hajtottak végre: „ez azt jelenti, hogy úgy hozok meg döntéseket, hogy kivédjek egy jövendőbeli esetleges vádakat”. Nem mertek szembenézni a veszélyekkel, nem tudták felvállalni a vezető pozícióval járó rizikót, tette hozzá, kifogásolva, hogy most meg elöntik a diákokat házi feladatokkal, reggeltől estig tanulnak, azért, hogy bebizonyítsák, „ők igenis keménykezű tanárok”.  

„Pingpongoznak a beteggel”

Lorenzovici Lászlót megkértük arra is, értelmezze a romániai mintavételi szokásokat, adjon magyarázatot a megyénként nagyon eltérő számú új esetekre és a fertőzési rátaként emlegetett mutató használhatóságára is. „Minél többet tesztelsz, annál többet tudsz felfedezni, nagyjából kétszer-háromszoros a valós fertőzöttségi szám. Ha többet tesztelsz, gyorsabban tudsz izolálni. De most már olyan közösségi terjedés fázisban vagyunk, hogy a vírus megfogása már nem nagyon lehetséges, legfeljebb a terjedésnek a lassítása” – szögezte le.

A szakember szerint külön kell választani a kérésre és a munkaadók, vállalatok kezdeményezésére elvégzett teszteket az orvosi protokoll szerinti, az esetmeghatározás alapján elvégzett tesztektől. Mint mondta, sajnos nem áll rendelkezésre olyan nyilvános információ, hogy a megyei szinten elvégzett tesztek közül hány történt kérésre és hány az orvosi protokoll alapján. Az orvos-közgazdász úgy látja, az állami hatóságok visszaszorítják a tesztelést, de nem tudatosan, rossz indulatból, hanem azért, mert néhol „az egészségügyi középvezetésnek (a megyei közegészségügyi hatóságok – szerk. megj.) a menedzsment kapacitása gyenge, rengeteg diszfunkcionalitás van a rendszerben”. 

„Maros megyében rossz a helyzet, Kolozs megyében is vannak negatív jelek. Marosvásárhelyen gyakorlatilag megtagadják a tesztelést és pingpongoznak a beteggel. Feleségem háziorvos, tehát napi szinten tudom, mi történik: a DSP (megyei közegészségügyi hatóság – szerk. megj.) küldi a beteget az 112-re, az 112 küldi az UPU-ra (a kórház sürgősségi eseteket ellátó osztálya – szerk. megj.), az UPU küldi vissza a DSP-hez. Miután három ilyen pingpongot kap, a beteg fogja magát és két hétig otthon ül, akinek meg sok pénze van, esetleg leteszteli magát saját zsebre” – osztotta meg tapasztalatait. „Maros megyében most jutottak el oda, hogy elkezdtek egy digitális platformot használni a családorvos és a DSP közötti kommunikációra, miután amatőr szintű bakik sorozata történt – például női nemű személy férfi CNP-vel jelent meg az igazolásban. (...) Országos szinten is most ébrednek fel, hogy bizonyos applikációkra, szoftverekre van szükség” – folytatta. 

Lorenzovici László a romániai egészségügy helyzetét az autópályákhoz hasonlította: mindenki látja, hogy nem épülnek, különböző okokból nem halad a munka, és mindenki valamilyen kifogással jön. „Ugyanez van az egészségügyben is. Mindenki valamilyen kifogást mond a másikról, és amikor mindent összeteszünk, az a konklúzió, hogy „a rendszer a hibás”, egy ember sem hibás, csak a rendszer. De igenis minden vezető felelős, és mindig a legfelső vezetés a legnagyobb felelős, mert ő kellene ezt az egészet koordinálja” – mutatott rá a szakember, aki szerint ezért kullog az utolsók között az ország minden európai statisztikában. „Mire számítottunk, ha minden európai táblázatban, ami az egészségügyről szól, Románia az utolsó helyen van? A járványkezelésben legyen első helyen? Ugyanoda, az utolsó három közé fogunk kerülni most is minden paraméterben” – hívta fel a figyelmet. 

A döntéseket átitatja a választási kampány

A szakember szerint a meghozott döntéseket átitatja a választási kampány, és úgy látja, hogy ismét a magyarázkodások fázisában vagyunk, a hatóságok nem akarnak kényelmetlen döntéseket hozni, mert minden ilyen döntés szavazatokat visz el. Arról nem akart spekulálni, hogy december 6-a után durva szigorításokra kell-e számítanunk, és azt látja, hogy a hatóságok várják és bíznak az oltásban.

Arról, hogy érdemes-e a fertőzési rátához (az elmúlt 14 napban jegyzett új fertőzések összesített száma ezer lakosra vetítve) kötni bármilyen korlátozást úgy, hogy ez a szám nagyban függ az elvégzett tesztek számától, ami megyénként változó, elmondta: a döntéseket kell valamilyen határhoz kötni, de a hatóságok saját magukat hozták kényelmetlen helyzetbe azzal, hogy alacsony határokat (1,5 és 3 ezrelék) húztak meg. „Én azt látom, hogy egy kicsit lent húzták meg a vonalat, kényelmetlen helyzetbe kerültek, és akkor kezdődött a manipuláció. Az egyik manipuláció az volt, hogy melyik lakosságot vegyék, mert ha lakosságról beszélünk, akkor azt kellene venni, akik ott élnek, de nem azt vették, hogy jöjjön ki kisebb szám. A második probléma az volt, hogy mi történik, ha van egy öregotthon a falu szélén, ahol van háromszáz idős személy és ötvenen közülük koronavírusosok. Akkor megint jöttek a finomítások, hogy a gócokat nem kell oda számolni – ami egyébként jogos” – értékelt a szakember. 

Hétvégén kevesebb a teszt, de több a pozitív eredmény

Az egészégügyi közgazdászt reagáltattuk arra is, hogy mivel magyarázható, hogy hétvégén ugyan kevés tesztet végeznek országszerte, de jellemzően magasabb a pozitív eredmények aránya, mint hétköznapokon, akár a 30 százalékot is meghaladja. Elmondta, a mintavételi szokások azt mutatják, hogy hétvégén főként a sürgősségi osztályokon tesztelnek az esetdefiníciók alapján, míg a kérésre elvégzett teszt nagyon kevés, és tudni kell, hogy a kérésre elvégzett tesztek pozitivitási aránya amúgy alacsonyabb, mint a sürgősségi osztályon elvégzett teszteké. 

„Akkor már jól válogatott esetek vannak, akik súlyos tünetekkel kerülnek a sürgősségire, a jelenség ezzel magyarázható. Ezen kívül sok kórház, például Kolozsváron a gasztroenterológiai kórház, önként leteszteli az összes beteget, aki bemegy a kórházba. Persze, hogy ezeknek a tesztelnek a 90 százaléka negatív lesz, de ők ezt azért végzik, hogy ne vigyék be a kórházba a vírust. De hétvégén nincs beutalás, így ezek a negatív tesztek nem hígítják fel a statisztikát. Valójában azt mutatja a hétfői eredmény, ami vasárnapra vonatkozik, hogy a sürgősségi ellátásban és az esetdefiníciók szerint elvégzett teszteknek mi a pozitivitási aránya; ezt inkább így kell értelmezni” – magyarázta Lorenzovici, aki közösségimédia-oldalain digitalizálva követi a romániai járványadatokat. Hozzátette, míg nyáron a saját kérésre elvégzett tesztek alig mutattak pozitív eredményt, jelzések szerint mostanra kezd megnőni a pozitivitási arány, ami egyrészt azt jelenti, hogy a járvány nagyon terjed a közösségben, másrészt azt, hogy az állam nem végzi a dolgát az epidemiológiai ankétok és a tesztelések terén, és „az emberek a saját kezükbe vették a sorsukat”. 

A szakember értésre adta azt is, Romániában lehetne növelni az orvosi protokoll alapján történő tesztelési kapacitást, ha erre lenne igény és átszerveznék a munkát, átcsoportosítanák az erőforrásokat. Meglátása szerint „lazán meg lehet triplázni a laborkapacitást, ha három váltásban, és hétvégén is dolgozik a gép”, és a betanítás sem vesz fel egy-három napnál többet, az ellenőrzés egy hét, és egy ilyen gépen egy laborasszisztens is tud dolgozni, vélekedett Lorenzovici László, aki maga is laborszakmában dolgozott öt évig. 

Ám megjegyezte: ha a tesztelést nem követi egy alapos járványtani ankét, a mintavételnek nincsen epidemiológiai jelentősége, csakis praktikus jelentősége. „Orvosként, közgazdászként én nem egészségügyi okból, kizárólag gazdasági szempontból mondom az ismerőseimnek, hogy teszteljék le magukat: hogy az állam fizesse ki két hétig a fizetésüket, mert ha nincs papírod, hogy koronavírusos vagy, nem kapsz az államtól betegszabadságot. Ez az egyedüli ok, amiért elküldöm, ha fiatal. Ha középkorú, 50 év fölötti, akkor azt mondom, azért teszteltesse magát, hogy amikor beviszik a kórházba és súlyosbodik az állapota, akkor tudják már, hogy covidos, mert ha nem, 1-2 napig tartják a tampon zónában, ahelyett, hogy a kezelésére koncentrálnának. Meg azért is érdemes tesztelni, hogy lehessen külföldre menni” – osztotta meg gondolatait. Hozzátette, egyértelmű, hogy a betegség nem jár zéró rizikóval, de nagyon függ a korcsoporttól, a társbetegségek is ezzel vannak összefüggésben. 

„Az egészségügy és a gazdaság konfliktusa áll fenn”

Globális kitekintésben a vírushelyzetről Lorenzovici László azt látja, hogy kiélezte a generációk közötti feszültséget: „arról van szó, hogy egy generációért beáldozzuk más generációk jövedelmét, életszínvonalát, államadósságát, életét, oktatását”. Hiányolja az egész világból azt a megközelítést, hogy megkérdezzék a generációkat, mit akarnak. „Az az érzésem, hogy a kormány meg se kérdezte a nagyszülőt, hogy egyetért-e azzal, hogy a gyermeke veszítse el a munkahelyét, és az unokája ne menjen iskolába. Akkora államadósság lesz a gyermekek nyakába varrva, amit egész életükben életszínvonalcsökkenéssel fognak megfizetni. Nemcsak Romániára érvényes ez, mert populista kormányok az egész világban vannak” – érvelt álláspontja mellett. 

„Jelenleg az egészségügy és a gazdaság konfliktusa áll fenn. Akkora államadósság növekedése lesz Romániának két év alatt, mint amennyit felhalmozott 10-15 év alatt, és nem látszik, hogy ez megoldódna anélkül, hogy ne vezessenek be egy globális adóemelést. A politikusok most arról beszélnek, hogy nem lesz adóemelés, de lesz, csak kérdés, hogy mikortól – minél később hozzák meg a döntést, annál magasabb lesz az adóemelés. Amikor gazdasági válság van, mindig az aktív lakosság fizet” – mutatott rá a generációk közötti viszony felborulására. Hozzátette, a számok azt mutatják, hogy a 20-40 év alatti Covid-19-betegek körében – a más, súlyos betegséggel küszködők kivételével – a mortalitás „gyakorlatilag nulla”, statisztikailag nem releváns, hogy országosan fel tudnak mutatni egy-két fiatal személyt, akinél nem találtak más betegséget és elhunyt. „De az nem jelenti azt, hogy nem volt semmi más baja, csak nem tudtuk”, magyarázta. 

A családunkra csak mi tudunk vigyázni

Mindez azonban nem jelenti azt, hogy nem kell megtennünk mindent a saját és a hozzátartozóink egészségének védelméért. „Bármilyen döntést hoznak bármilyen döntéshozók, a krónikus beteg, idős családtagokra úgyis csak a családtagok tudnak odafigyelni. Semmilyen miniszter, államtitkár, államelnök, lélegeztetőgép nem fog tudni a nagymamára vigyázni, csak mi” – hívta fel a figyelmet Lorenzovici László, saját példával alátámasztva: halottak napján 81 éves édesanyjával úgy egyeztek meg, minden családi ebéd, összejövetel elmarad, ehelyett egyet sétáltak a parkban, beszélgettek, maszkban, három méter távolságot tartva. 

A várva várt családi látogatásokról azt mondta, az embereknek azt kell eldönteniük, hogy az unokák utoljára lássák nagyszüleiket, vagy pedig a jövőben is szeretnének még örülni nekik, ugyanis 85 év fölött a 80 százalékot is eléri a mortalitás az intenzív osztályon, érvelt. „Arra kell odafigyelniük a családoknak, hogy hogyan lehet megelőzni azt, hogy ne kapják el a vírust, és az átoltottságra figyeljenek oda (amikor lesz vakcina – szerk. megj.)” – fogalmazta meg üzenetét a szakember.