A rengeteg ügy vizsgálata alapján megállapították, hogy főbb motívumaiban minden eset megegyezik, vagyis a legtöbb bántalmazás meghatározott koreográfia szerint zajlik. A fizikai erőszakot szinte mindig megelőzi a pszichológiai hadviselés, a lelki terror, ami többféle módon valósulhat meg.

A bántalmazó jellemzően domináns szerepet vállal a kapcsolatban vagy a családban. Ő hozza meg a jelentős döntéseket, de egyéb téren is elvárja, hogy mindenki neki engedelmeskedjen, hozzá alkalmazkodjon, a tulajdonaként kezeli a párját. Gyakori eszköz a megalázás is, ami sértegetés, megszégyenítés, gorombáskodás formájában nyilvánul meg, gyakran mások előtt is.

Az elszigetelés szinte mindig megjelenik ilyen esetben: a bántalmazó nem engedi, hogy a párja a családjával, barátaival találkozzon, nem ritka, hogy a munkavállalástól is eltiltja. A bántalmazottnak engedélyt kell kérnie, ha valakivel találkozni akar, de gyakori, hogy ezekre a találkozókra elkíséri a párja is. Ehhez sokszor kapcsolódik az anyagi függés kialakítása is. Sokszor él a fenyegetés eszközével is, ha nem a kedve szerint alakul a helyzet: fizikai erőszakot helyez kilátásba, de az is bevett módszer, hogy a családtagjaival vagy a gyerekeivel zsarolja a bántalmazottat. Bizonyos esetekben előfordul, hogy öngyilkossággal fenyegetőzik. A megfélemlítés ennek egy drasztikusabb formája.

Előfordulhat, hogy tárgyakat tör össze, háziállatot bántalmaz, esetleg fegyverrel fenyegetőzik, aminek az a célja, hogy demonstrálja, mi vár arra, aki nem engedelmeskedik neki. Ez a lelki terror teljesen aláássa a bántalmazott önbecsülését, illetve elszigeteli a külvilágtól. Ez egy teljesen kiszolgáltatott helyzetet eredményez, amiből nehéz szabadulni.

A kiváltó okok sokfélék lehetnek, nehéz általánosítani, hiszen ilyen szempontból minden eset egyedi. Van azonban néhány magatartásforma, illetve személyiségjegy, amik esetén nem árt az óvatosság. Ilyen a patriarchális szemlélet, illetve a kettős mérce alkalmazása. Ha egy férfi rendszeresen hangoztatja a nők alacsonyabb rendűségét, gyengébb képességeit, akár tréfának álcázva, az erős, magabiztos nőket pedig kigúnyolja, illetve a nemi erőszak és a családon belüli erőszak kérdését elbagatellizálja, esetleg viccelődik rajta, érdemes riadót fújni.

Szintén figyelmeztető jel lehet az alacsony stressztolerancia, ha a frusztráló helyzetekre dühvel reagál, alkohollal, droggal kezeli az ilyen szituációkat. A túlzott birtoklási vágy és féltékenység is figyelmeztető jel lehet, főleg, ha ez összekapcsolódik az elszigetelés nyilvánvaló törekvéseivel. Szintén aggodalomra ad okot, ha saját rossz döntéseiért nem vállalja a felelősséget, másokat okol a kudarcaiért, ugyanis ilyenkor a partner könnyen kerülhet bűnbak szerepbe.

A szexuális viselkedés is jelezheti, hogy bántalmazóval van dolgunk: ha rendszeresen kierőszakolja a szexet, ha az együttlétek alkalmával durva, illetve olyan szerepjátékokat erőltet, amikben ő az abszolút domináns fél, az jelezheti, hogy az élet egyéb területein is hasonlóan viselkedik. Ha ezek közül több vonás is jelen van a viselkedésében, nem árt az óvatosság.

Teljesen tipikus, hogy egy-egy bántalmazás után következik a nászút vagy mézeshét periódusnak nevezett időszak. Ilyenkor a bántalmazó elhalmozza kedvességgel, figyelmességgel és ajándékokkal az áldozatát, úgy udvarol, mint a kapcsolat elején. Eljátssza a megbánást és fogadkozik, hogy soha többé nem tesz ilyet. Az áldozat rendszerint elhiszi, hogy a túláradó figyelem és kedvesség valóban a megbánás, a szerelem és a ragaszkodás jele, ettől fontosnak érzi magát, és nem száll ki a kapcsolatból, vagy ha menekülni próbált, visszatér.

Persze, ez a viselkedés a bántalmazó részéről nem valódi megbánásból és bűntudatból fakad, hanem a manipulálás eszköze: így akarja visszaszerezni és maga mellett tartani a párját, hogy tovább folytathassa a lelki és fizikai bántalmazást. A családon belüli erőszakkal foglalkozó szakemberek azt tanácsolják, hogy amint elcsattan az első pofon, azonnal le kell zárni a kapcsolatot, ugyanis az elsőt követi a második és a helyzet egyre súlyosabb lesz.