Az erdélyi magyarok kevesebb mint 50 százalékosra becsülik annak az esélyét, hogy elkapják a koronavírust, s leginkább az üzlekben tartanak fertőzésveszélytől – derül ki a csíkszeredai Sapientia nem reprezentatív, online felméréséből.

A Sapientia EMTE Alkalmazott Társadalomtudományi Kutatóközpont munkatársai A COVID-19 járvánnyal kapcsolatos attitűdök és viselkedések címmel végzett online kérdőíves kutatást.  Az április 16-26. között zajló felmérésben arra keresték a választ, hogyan viszonyulnak az erdélyi magyarok a COVID-19 járványhoz. Telegdy Balázs, Sántha Ágnes, Nistor Laura, és Gergely Orsolya a Sapientia EMTE Alkalmazott Társadalomtudományi Kutatóközpontjának kutatói online értékelőn számoltak be a felmérés eredményeiről. 

A felmérés készítői felhívták a figyelmet, hogy az online kérdőívezés nem alapult mintavételen, a kutatás tehát nem reprezentatív. Az eredmények csak a válaszadókra vonatkoznak, ezekből nem vonhatóak le általános következtetések egy tágabb populációra. A kérdőívet magyar nyelven szerkesztették, és a kérdőív elején tételesen is megjelölték, hogy az erdélyi magyarok részéről szeretnének választ kapni.

Tíz nap alatt 1 269 érvényes válasz érkezett: a várakozásnak megfelelően a válaszadók több mint fele Hargita és Kovászna megyéből került ki. A válaszadók zöme urbánus környezetben él: kétharmaduknak állandó városi lakóhelye van, és az utóbbi egy évben jellemzően városi lakóhellyel rendelkezők (valószínűleg városokban tanulók, dolgozók) aránya egy kevéssel még ennél is magasabb.

Az állandó lakóhely szerinti megyei bontásban a válaszadók több mint fele Hargita (37 százalék) és Kovászna (21 százalék) megyéből került ki. A válaszadók arányát tekintve a következő megye Maros (15 százalék), amelyet Kolozs (10 százalék) és Bihar megye (6 százalék) követ. Iskolai végzettség szerint a válaszadók között felülreprezentáltak a felsőfokú végzettségűek, a válaszadók átlagéletkora 37 év, a kérdésekre zömével nők válaszoltak.

Gazdasági helyzet, pénzügyek

A Sapientia munkatársai elmondták: koronavírus-járvány gazdasági hatásainak mérséklése, a gazdasági jellegű megküzdési módok szempontjából a jövedelmi viszonyoknál fontosabb kérdés, hogy a válaszadó rendelkezik-e anyagi megtakarításokkal. A válaszok pedig azt mutatják, hogy kétharmaduknak van anyagi tartaléka, viszont ennek mennyisége a legjellemzőbb esetekben (35 százalék) legfeljebb három hónapra elegendő.

Arányaiban kevesebben vannak azok, akiknek egy évre (25 százalék), vagy még hosszabb időszakra elegendő tartaléka van (13 százalék). Ezzel együtt a válaszadók 12 százalékának a járvány kezdetekor sem volt tartaléka, és egy kisebb aránynak volt ugyan, de már elfogyott. Az anyagi tartalékok megyék szerinti bontásban azt mutatják, hogy a Kolozs és Maros megyei válaszadóknak hosszabb időre elegendő anyagi tartaléka van, mint pl. a székelyföldi megyékben élőknek.

Cselekvések a #maradjotthon idején

Mint kiderült, a tágabb családtagokkal és baráti körrel való kapcsolattartás intenzívebbé vált. A telefonos vagy online megkeresések szűkebb körűek voltak, és a családi, baráti online összejövetelek kevésbé jellemezték a válaszadókat. A #maradjotthon idejét a legtöbben valamilyen munkával próbálták eltölteni: a válaszadók háromnegyedére jellemző, hogy a munkába menekült azzal a céllal, hogy elterelje a gondolatait a járványról.

Jellemző időtöltési formák az olvasás, a filmnézés, esetleg a társasjátékozás a szűkebb családdal. Az online vallásgyakorlási alkalmak, az online edzések, az online kulturális tevékenységek, mint pl. a színház és a kiállítás kevésbé népszerűek, akárcsak a járvánnyal kapcsolatos önkéntes tevékenységekben való részvétel.

Home office

A válaszadók közül nagyon sokan már március 12-étől otthonról dolgoztak, viszont elegen vannak azok is, akik továbbra is teljes vagy részmunkaidőben bejárnak a munkahelyre. A megkérdezettek több mint fele teljes mértékben (44 százalék) vagy részben (további 15 százalék) otthonról tud dolgozni. Nem jelentéktelen azok aránya sem, akik elveszítették a munkájukat a járvány következtében hozott intézkedések miatt, még ha ideiglenesen is (13 százalék).

Család és munkamegosztás

A válaszadók 94 százaléka nem egyedül él, ami nem elhanyagolható tényező egy világjárvány idején. A kérdőívet kitöltők demográfiai profilja ismeretében (nagy arányban városon élő, 30-as és 40-es éveikben járó nők) már nem meglepő, hogy a megrajzolható leggyakoribb háztartástípus a négyfős: minden harmadik személy ilyen háztartásokban él, és csak kevéssel maradnak le a három- és kétfős háztartások. Tehát a legtöbben egy, két, vagy három fővel együtt élnek egy háztartásban.

A családon belüli munkamegosztás korábbi kutatásokhoz képest nem hozott meglepő eredményeket: a nők a mosásban, a főzésben, a mosogatásban, a takarításban alig kapnak segítséget. A férfiak kizárólagos területe leginkább a ház körüli javítás (minden harmadik férfi maga végzi a ház körüli javításokat), a bevásárlás (minden negyedik férfi mindig maga vásárol be), de az idősebb családtagok ellátása, gondozása, a számukra történő bevásárlást is minden ötödik férfi állandó és kizárólagos tevékenysége.

Otthoni oktatás (home schooling)

A Sapentia munkatársai emlékeztettek: az egyik legjelentősebb változás, amit a világjárvány a családok számára hozott, az oktatási intézmények bezárása, amivel egyidőben – nem mindenhol, de nagyon sok család esetében – az iskola beköltözött a konyhába, a nappaliba, a gyermekszobába, az otthoni irodába.

A válaszadók több mint felének van gyermeke (57 százalék), és ezek háromnegyede (77 százalék) 18 évnél fiatalabb, tehát a legtöbbjüket jelentős mértékben érinti az oktatási intézmények bezárásának minden  következménye. Az eredmények szerint az otthonoktatás jobban megterheli az otthondolgozókat, mint azokat, akik továbbra is eljárnak dolgozni.

Személyközi és intézményi bizalom

A személyközi bizalom esete azt a nem meglepő helyzetet mutatja, hogy szinte mindenki (97 százaléka) teljesen vagy valamennyire megbízik a családtagokban. A bizalom következő körét a személyes ismerősök adják, a válaszadók 77 százaléka különböző intenzitással ugyan, de megbízik ezekben az emberekben.

A politikusokba és a politikai alapon nyugvó intézményekbe vetett bizalom még alacsonyabb az előző kategóriához viszonyítva, ugyanis az itt felsorolt intézményekben a válaszadóknak csupán 1 százaléka bízik meg maradéktalanul, ami egy súlyos legitimációs válságra hívja fel a figyelmet. Ilyen eredmények mellett nem megdöbbentő például a választásokon való alacsony részvétel.

A médiába vetett bizalom szintén alacsony szintet mutat. Az okokra jelen kutatásban nem tértek ki az eredmények értékelése során, de az megállapítható, hogy habár válaszadókhoz túlnyomóan ezen közegeken keresztül jut el az információ, ők mégis kevesebb mint egyharmad arányban bíznak ezekben az információs közegekben.

A járvánnyal kapcsolatos információk követése

A szűk többségre jellemző, hogy igyekszik több forrásból tájékozódni a járványról, ezzel együtt viszont azt is kiderült, hogy kétharmaduknak gondot okoz a járvánnyal kapcsolatos információdömpingben való eligazodás. A vizsgált időszakban a többség többet használta a közösségi médiát, de ez nem jelentette feltétlenül azt, hogy csak a COVID-19-cel kapcsolatos tartalmakat követték ezen a felületen. A válaszadók nem képeznek aktív közösségi média-használói réteget a járvány témájában (kevesebb mint 10 százalékra jellemző, hogy hozzászólásokat és megosztásokat hoz létre a témában).

A válaszadók szűk egyharmadára jellemző, hogy a TV-adók híreiből tájékozódik a járványról. A helyi médiát már valamivel többen követik, de itt a kérdés nem tért ki arra, hogy milyen médiumról van szó. A Sapientia munkatársai szerint valószínűsíthető, hogy online újságokról, illetve ezek közösségi médiacsatornáiról van szó. A hangsúly tehát a hagyományos médiáról az új média felületeire tevődik át.

A járvánnyal kapcsolatban rengeteg álhír kering. Ebben a kontextusban a felmérés készítői szerint érdekes látni, hogy a válaszadók nagy többsége (82 százalék) igyekszik csak hivatalos forrásokból tájékozódni. Ebbe a kijelentésbe azonban valószínűleg a társadalmilag elvárt válaszadás is belejátszik.

A koronavírus-fertőzés vélt kockázata

A kutatás explicit módon a járványhelyzetre vonatkozó kérdésével arra voltak kíváncsiak a felmérés készítőie, a válaszadók mekkorára becsülik annak a valószínűségét, hogy megfertőződnek a COVID-19-es vírussal. E kérdéskör keretében elsősorban arra kérték a válaszadókat, hogy becsüljék meg a megfertőződés kockázatát.

A válaszadók átlagosan 42 százalékra becsülték annak az esélyét, hogy nem kapják el a vírusfertőzést, de a szórás ez esetben volt a legnagyobb (33 százalék) az ebbe a tárgykörbe tartozó kérdések közül. A közvetítő közegeket tekintve a válaszadók leginkább az üzletektől tartanak, ugyanis átlagosan 44 százalékra becsülték annak a kockázatát, hogy ott elkapják a vírust. A másik oldalon a barátok és ismerősök − akik nem a kérdezett munkatársai vagy szomszédjai − (17 százalék), valamint a szomszédok (18 százalék) állnak.

Testi és lelki egészség, egészségértés

A kérdőív az egészségi állapotot is vizsgálta. A felmérés szerint  a válaszadók között kevesen vannak a társadalmi szempontból leszakadó, perifériára szorult személyek, valamint a nagyon idősek, így statisztikailag elhanyagolható a nagyon rossz és a rossz testi egészségi állapot előfordulása. A válaszadók több mint fele (58,2 százalék) jónak, egynegyedük (25,3) kiválónak tartja egészségi állapotát. A testi egészség jelentősen összefügg az iskolai végzettséggel.

A felmérés készítői szerint szembetűnő a mindössze közepesnek minősített egészségi állapot gyakori előfordulása a legalacsonyabb iskolai végzettségű csoportban. Értékelőjükben emlékeztettek arra, hogy mivel a fizikai egészséget erősen meghatározza az életkor, Erdélyben sem meglepő az egészség romlása a korral. Az erdélyi magyarok testi egészsége a legtöbb régióban hasonló, egyetlen kivétellel: a dél-erdélyi (Fehér, Hunyad, Brassó megyei) magyarok jelentősen rosszabbnak ítéli meg egészségi állapotukat, mint Erdély egyéb területeinek lakói.

Az iskolai végzettség nemcsak jelentős társadalmi egyenlőtlenségek mutatója, és nemcsak a testi egészséget befolyásolja, hanem a lelki egészség meghatározója is: az iskolázottság növekedésével egyre jobb az erdélyi magyarok lelki egészsége – hívták a figyelmet a Sapintia munkatársai, akik figyelemre méltónak tartják, hogy összességében az idősebbek lelki egészsége jobb, mint a fiataloké, ám valamennyi közül kiemelkedik a 35-44 éves fiatal középkorúak jó lelki egészsége.

A járvány utáni világ

A többség úgy látja, a világ a járvány után nem sokban lesz más, a radikálisabb vagy enyhébb változásban hívők a válaszadóknak kevesebb mint negyedét teszik ki. A fiatalabbak körében valamivel magasabb azok aránya, akik jobban hisznek a dolgok jelenlegi állásának megváltozásában. A 25 év alatti válaszadók egyharmada véli úgy, hogy a járványt a világ radikálisabb vagy mérsékeltebb változása fogja követni. Az iskolázottság szerinti bontás azt mutatja, hogy a felsőfokú végzettséggel rendelkezők szkeptikusabbak: esetükben a legmagasabb (71 százalék) azok aránya, akik szerint a világ nem igazán változik meg a járvány után.