Március 14-én Románia ideiglenesen lezárta az Arad megyei Tornya és a Békés megyei Battonya közötti közúti határátkelőhelyet (és még másik hármat a román–magyar határszakaszon). A koronavírus-járvány elleni védekezésként hozott intézkedés hátrányosan érintett több olyan családot, akik a határ egyik, vagy másik oldalán élnek, illetve dolgoznak. Riportalanyaink mégis úgy érzik, szerencsések, hogy „odaát ragadtak”, és a zsúfolt aradi hétköznapok helyett egy csendes kisvárosban kell „kibekkelniük” ezt az időszakot.

Románia 2007-es európai uniós csatlakozása után a nyugati határmegyékből százak, ezrek vásároltak házakat a szomszédos magyarországi településeken. Az aradiak és a környékbeliek főleg Battonyán és vonzáskörzetében vettek ingatlanokat. Az akkor aradi árakhoz képest hihetetlenül olcsó kelet-magyarországi lakásárak, az éjjel-nappal nyitva tartó határátkelőhely, és az egyáltalán nem leküzdhetetlen 30 kilométeres távolság szólt Battonya mellett.

Szinte nincs is utca a Békés megyei településen, ahol ne lenne romániai tulajdonban egy-két, vagy akár több családi ház is. Volt, aki helyben keresett megélhetést és a gyerekeit is Battonyán iskoláztatta, a többség viszont a kétlaki életet választotta: Battonyáról Aradra jártak dolgozni – időben ez kevesebb is lehet, mintha valaki csúcsidőben Arad egyik végéből a másikba ingázna.

Március 14-én délután az átjárás ideiglenesen megszűnt. A román hatóságok korábban bejelentették, hogy a román–magyar határszakaszon felfüggesztik négy kisebb határátkelőhely nyitva tartását, hogy az állományt átcsoportosítsák a forgalmasabb, nagyobb határátkelőre. Nagyon sok Battonyán lakó személyt hátrányosan érintett ez, hiszen sokuknak Aradon van a megélhetési forrása: nemcsak Aradról származóknak, hanem tősgyökeres battonyaiaknak, kevermesieknek, dombegyháziaknak, akik az aradi ipari övezetben működő gyárakban dolgoznak. Ők csak nagy kerülővel, Gyulavarsánd vagy Nagylak felé léphetik át a határt.

Zsúfolt nagyváros helyett szabad levegőn

Erdei Emese, az aradi magyar középiskola testnevelő tanára az első nagy ingatlanvásárlási hullámban költözött a férjével Battonyára. Ők is úgyszólván ott ragadtak, de mivel Romániában március 11. óta szünetel az oktatás, viszonylag jól viseli, hogy nem jöhet át a határon. „Mi egyelőre jól vagyunk, merthogy az iskola bezárt, és hála istennek egyéb sürgős dolgunk nem akadt Aradon, amiért be kéne mennünk. De nem tudom, meddig tart ez így...” – mondta érdeklődésünkre telefonon.

Ami aggasztja, hogy nem látogathatja a Máltai Szeretetszolgálat kisiratosi idősotthonában lévő, állandó gondoskodást igénylő édesanyját, aki február óta az intézet lakója. Bár a járványügyi óvintézkedések miatt amúgy sem engednek be látogatókat az otthonba.

„Februárban voltunk a lányomnál külföldön, az unokám születésnapján, s nem volt, mit csináljunk szegénnyel – mesélte Erdei Emese. – Elfogadta ezt a helyzetet, az ápolók szerint jól olt, nem akart elmenni onnan, s akkor gondoltuk, próbáljuk meg hosszabb időre. Akkor bejött ez a hisztéria, és úgy gondoltuk, hogy jobb lesz neki ott. Hogyha nekünk bárhova mennünk kell, akkor ő ott biztonságban, orvosi felügyelet alatt van. Voltunk a múlt szombaton, vittünk neki édességet meg gyümölcsöt, de nem engedtek be.”

Aznap még át lehetett járni a határon. „Szerencsések voltunk – folytatta –, mert elindultunk tíz órakor, elmentünk Kisiratosra, utána Aradra, elhoztunk a fagyasztóból ezt-azt, hazajöttünk, és rá két órára hallottam, hogy lezárták a határt. Habár, amikor ott voltunk, még sem a román, sem a magyar határőr nem tudott róla, sőt azt mondták, hogy á, dehogy, meg biztos nem történik az egyik percről a másikra. Aztán két óra múlta egyik percről a másikra lezárták.”

A tanárnő mindennek ellenére szerencsésnek érzi magukat, hogy a határ magyar oldalán ragadtak. „Nem is tudom, mit csinálnánk most egy kétszobás panelban, Arad központjában. Kertészkedünk, füvet nyírunk. Battonyán az üzletek sincsenek kiürítve, tehát abszolút minden van. Sőt nagyon szeretnék segíteni, de nem tudom, hogy oldjam meg, mert két ismerősöm is rám telefonált: receptre itt lehetne kapni azt a pajzsmirigy-gyógyszert, ami Aradon, sőt talán egész Romániában nem található, mert volt, aki felvásárolt magának öt hónapra, másnak meg nem jutott a következő három hétre. Az embereknek el fog fogyni egy-két héten belül, és nem tud átjutni a recept hozzám, hogy kiválthassam, és aztán valahogy visszajuttassam a gyógyszert” – sajnálkozott.

Amint átköltöztek, bezárták a határt mögöttük

Jakab József és családja a híres székely író, Tamási Áron szülőfalujából, Farkaslakáról költözött Aradra néhány esztendeje. Kürtőskalácssütő bódéjuk az egyik aradi kis- és nagybani kereskedés bazári hangulatának üdítő színfoltja, emellett elmaradhatatlan résztvevők az Arad megyei magyar közösségi rendezvényeken, falunapokon, szórakoztató fesztiválokon. Nemrégiben döntöttek úgy, hogy az aradi albérletet battonyai családi házra cserélik, de kétlaki életet folytatnak: a gyerekek az aradi magyar iskolába járnak továbbra is, és ők is Aradon folytatják a vállalkozást. A koronavírus-járvány okozta óvintézkedések azonban ebbe is beleszóltak.

„Kétszeresen, meg háromszorosan érint, mert a piac is bezárt, rendezvények sincsenek, az iskola is, ugye, fel van függesztve. Nem mehetünk sehová, úgyhogy a tartalékból élünk. Majd csak lesz valahogy. Reggel kimegyek, veszek kenyeret, meg amit kell, ez a program. Azért van dolgunk, mert most költöztünk egy hete, úgyhogy takarítunk az udvaron meg a házban. Ahogy átköltöztünk, meg is szűnt a határ. De végül is jó helyen vagyunk, mert itt csend van, és mindenki azt tudja csinálni, ami most a legfontosabb: otthon maradni” – mondta a családfő.

A kereseti lehetőség megszűnése és a határzár ellenére Jakabék is szerencsésnek érzik magukat. „Azt mondják otthon is a szüleink, meg a testvéreink, hogy nagyon jó, hogy az utolsó pillanatban tudtunk kimenekülni a városból, mert a városban azért csak nagyobb a veszély. Meg a panelben mit csinálsz két gyerekkel a negyedik emeleten? Itt legalább udvar van, ha a kaput is bezárod, mégis kint vagy a levegőn. Nem tudjuk meddig tart ez az állapot, de ki kell bekkelni” – mondta.

Vannak olyanok is, akiknek az egzisztenciájukat veszélyezteti a határzár. Például az aradi ipari övezetben működő gyárak munkásai, akik vállalati buszokkal jártak eddig Battonyáról és környékéről dolgozni. Ők a munkaadók megértésére alapozhatnak, illetve értesüléseink szerint egyesek betegszabadságot vettek ki, hogy így próbáljanak időt nyerni, amíg rendeződik a helyzet.

A múlt hét elején Magyarország, a hétvégén pedig Románia is lezárta határait a külföldi személyforgalom előtt. A határ két oldalán élők, illetve dolgozók, akik kettős állampolgársággal rendelkeznek, sürgős esetben úgy járnak át a még nyitva tartó átkelőhelyeken, hogy a román határrendészeknek a román, a magyaroknak pedig a magyar úti okmányokat mutatják fel. Tudtunkkal ez módszer a napokban még bevált, de a koronavírusos megbetegedések számának növekedésével lehet, hogy ezen is szigorítanak a hatóságok.

(Nyitókép: A Tornya–Battonya határátkelőhely | Archív felvétel)