A koronavírus okozta rendkívüli helyzet ellenére Sepsiszentgyörgy köztereit ünneplőbe öltöztették az 1848-49-es forradalom és szabadságharcra való emlékezésként. Március 15-én vasárnap a város főterén magyar zászlók lengenek a lámpaoszlopokat is piros-fehér-zöld szívek díszítik. A város utcáin és terein azonban csak néhányan sétálnak, de legtöbbjük kokárdát visel kabátján, illetve kis csoportok koszorúzzák az egyes sepsiszentgyörgyi emlékhelyeket.

A rendkívüli helyzetben, rendkívüli módon ünneplik a magyar nemzeti ünnepet a sepsiszentgyörgyiek. A koronavírus miatti óvintézkedések miatt idén nem lesz tömegrendezvény, Antal Árpád polgármester, arra kéri a városlakókat, hogy otthonukban emlékezzenek az 1848–49-es forradalom és szabadságharc hőseire. Az elöljáró ugyanakkor vasárnap 16 órakor – az eredetileg tervezett főtéri ünnepség időpontjában, Facebook oldalán, illetve a helyi rádiók által sugárzott hangüzenetben mondta el ünnepi beszédét.

Antal Árpád: március 15-e a nap, amikor összezárunk

„Furcsa így beszélni, hogy nem láthatom az arcokat, az arcokra kiülő reakciókat, de az idő, amit élünk az is furcsa. A rendkívüli helyzet, rendkívüli helytállást követel. Túlélni, ép ésszel megmaradni csak úgy lehet, ha meg tudjuk találni mindennek a színét is, nem csak a fonákját. Most a fonákját láttuk meg hamarabb” – mutatott rá üzenetében Antal Árpád.

Sepsiszentgyörgy polgármestere hozzátette: „Szomorúan vettük tudomásul, hogy le kell mondanunk a hagyományos főtéri március 15-i ünnepséget. A világ egy térré alakult, mintha egy kis település lenne, amelyben bennünket is ugyanúgy megérint, ami egy teljesen más kontinensen történik”.

„Március 15-e a nemzeti ünnepünk egy biztos pont az életünkben, amit mindannyian várunk, a tiszteletére feldíszítjük a várost, amire készülünk szívvel-lélekkel. Ez a nap számunkra azért is különleges, mert az emlékezés összekovácsol bennünket. Nevezhetjük világítótoronynak, mert az. Egy nap, amikor azt éljük meg együtt, és abban erősödünk, ami összeköt bennünket. Egy újabb nap, amikor összezárunk”, mutatott rá március 15-e jelentésére Antal Árpád.

A bizonytalanságban is meg kell találni a szabadságot

A sepsiszentgyörgyi elöljáró azzal folytatta: „Úgy tűnt, hogy ma évtizedek óta először, valami elválaszt bennünket. Azt kérik, ne találkozzunk, ne fogjunk kezet, ne találkozzunk, ahogy máskor szoktunk. De közben sosem beszéltünk arról őszintén, hogy ki hogy van. Sosem küldtünk egymásnak ennyi üzenetet, sosem olvastam leírva ennyiszer, hogy vigyázzunk egymásra. Én azt hiszem, ami történik, nem elválaszt bennünket, hanem arra sarkall, hogy még jobban figyeljünk, hogy még több felelősséget vállaljunk. Arra sarkall, hogy óvjuk, aki számunkra legfontosabb az életben. Nem elválaszt, hanem másfajta harcot kíván. Nyugalomra, és józanságra int, odaadásra ösztönöz”. 

Antal Árpád március 15-i üzenetében kifejti: „Ma így tudunk erősek lenni. Ma így zárhatjuk sorainkat. Mindig büszkék leszünk a `48-asokra, ők úgy jártak el helyesen, hogy kardot rántottak a szabadságért, mi ma úgy cselekszünk bölcsen, ha vigyázunk egymásra. Ma így lehetünk hősök. Lehet hát hogy ez a színe, a bizonytalanságban is megtalálni a szabadságot”.

„Szabad és kell hinnünk a jövőnkben. Szabad és kell hinnünk egymásban, abban hogy hamarosan minden jóra fordul, és szabad megtennünk mindent és kell is, ami ebbe az irányba vezet. Szabad a gondoskodást választanunk, az odafigyelést, a felelősségtudatot. A mi szabadságunk  ma, és talán sokszor a történelem során is ebben állt: volt mire és mertünk is gondolni, volt amiért, és mertünk is szólni, volt amibe és mertünk is hinni. Győztük-e vállal, ha ezt az elviselhetőnél többször kellett megtenni? Volt, hogy nem. De mindig győztük szívvel” – fejtette ki az elöljáró.

A legnagyobb viharok után süt legszebben a nap

Sepsiszentgyörgy polgármestere a nemzeti ünnep alkalmával elmondott „virtuális üzenetében” arra kérte a lakosságot, hogy tartsák be az előírásokat, ne menjenek zsúfolt helyekre, ha gyanús tüneteket észlelnek, beszéljenek telefonon a családorvosukkal.

„Vigyázzunk egymásra, és vigyázzunk arra a különleges képességünkre is, amely lehetővé teszi, hogy úgy óvjuk a szabadságunkat, a szabadságszeretetünket, ahogy erre az elmúlt ezer év tanított bennünket. Mert a következő ezer évben nagy szükségünk lesz. Őrizzük és ápoljuk a szabadság tüzét a lelkünkben, mert minden vihar elmúlik egyszer, és a legnagyobb viharok után süt ki a legszebben a nap. Isten óvja nemzetünket, éljen a magyar szabadság, és éljen a haza!”, zárta beszédét Antal Árpád.