Két napig vendégeskedtek a Batthyányak Szatmárban – képletesen és a valóságban is, ugyanis a család történelmi szerepéről szóló egyfelvonásos színdarab bemutatását megelőzően egy különleges, sok vidámsággal és nevetéssel fűszerezett délutánra várta Egriben a gyerkőcöket és szüleiket Batthyány-Schmidt Margit, a Magyar Batthyány Alapítvány és a Magyar Női Unió Egyesület elnöke.

Nem véletlen, hogy Egribe érkezett, mint ahogy az sem, hogy a darab a gödöllői királyi kastélybeli ősbemutatóját követően Szatmárnémetiben indította erdélyi körútját. A szamosháti község polgármestere, Márton Zsuzsanna ugyanis a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetségének elnöke is, és egy találkozón ő vetette fel az ötletet, azaz inkább vette rá a grófnét a szatmári bemutatóra.

„S mivel a Magyar Női Unió Egyesület a Külhoni Gyermekek évében, azaz idén Magyarország határain túl élő gyermekeknek szerez örömöt egy-egy különleges délutánnal, amelyből nem hiányzik a bábjáték, a vidám nevetés, a kakaó és sütemény, de a meglepetés sem, magától értetődő volt az egri megálló – hiszen egyik célunk gondoskodni, kiemelten a határon túl élő gyermekekről, hogy minél több helyszínre vihessünk el számukra szórakozást, örömöt és az anyaország szeretetét” – mondta Batthyány-Schmidt Margit.

A háromgyerekes, ötdiplomás édesanya, feleség, őstermelő, családi agrárvállalkozásuk aktív résztvevője, nemzetközi agrárszakértő, aki nem akármilyen történelmi nevet visel – szenvedélyesen kutatja az arisztokrata családok történetét, és hitvallása szerint öt sarokkő nyújthat védelmet egyre zavarosabb világunkban: a hit, a család, föld, a nemzet és a közösség. Ezért is hozta létre 2013-ban a Magyar Női Unió Egyesületet, amely elsősorban a vidéki nőkre koncentrál, nekik igyekszik segítséget nyújtani.

Az évszázadok és a név kötelez

Batthyány-Schmidt Margit aktívan tesz azért is, hogy a magyar nemesi és polgári családok szellemi és kulturális öröksége fennmaradjon és tovább virágozzon. Ezért hozták létre férjével, Ádámmal a Batthyány Családi Örökség Alapítványt, hogy ezt az évszázadokon átívelő tradíciót ne hagyják veszni, hanem fenntartsák, folytassák és ápolják.

„Az ősi és jelenkori Batthyány családra egyaránt jellemző a sokszínű társadalmi szerepvállalás és példamutatás. Néhány száz évvel ezelőtt nem társadalmi felelősségvállalásnak nevezték, de alapjában ugyanazt jelentette és jelenti ma is: az akkori grófok gondoskodtak, felelősséget vállaltak a birtokaikon élő, dolgozó emberekért – persze nem mindegyik egyformán –, de nem hagyták el őket, nem feledkeztek meg róluk. Ilyen megközelítésben a legismertebb a »szegények orvosa«, azaz a boldoggá avatott németújvári herceg Batthyány-Strattmann László, de az évszázadok, vagyis inkább évezred alatt valamennyi Batthyány letett valamit az asztalra” – magyarázta.

Szerinte ezek az ősök példát mutatnak ma is – ők generációkon, évszázadokon keresztül tudták, mit jelent hosszú távra és felelősségteljesen, nemcsak a család, de a haza szolgálatára is tervezni és befektetni a jövőbe. „Értékteremtő, sokszor láthatatlan, de mégis nemzetéltető, építő és jobbító munkájuk nem csak példa lehet, de kell is legyen ebben a korban, amikor mindennapi életünkben naponta, sokszor kapkodva hozunk meg olyan fontos döntéseket, amelyek dédunokáink életére is kihatással lehetnek. Arról pedig, hogy mi legyen egy, vagy akár három év múlva, sajnos nincsenek elképzeléseink, terveink. Képtelenek lettünk nagyobb időtávlatokban, felelősséggel gondolkodni” – vélte a Batthyány-leszármazott.

S hogy milyen egy ilyen jól ismert történelmi nevet viselni?

„Három-négy éve már úgy érzem, felnőttem hozzá, felnőttem mindahhoz, amit a Batthyány név jelent – mondta. – A rendszerváltás előtti időben sem volt egyszerű Batthyánynak lenni, de nem egyszerű ma sem. Az irigység, a rosszindulat ugyanúgy megvan, sőt néha még erősebben, még maróbban. Sokan és sokszor csak a nevünk miatt ítélnek meg, anélkül, hogy személyesen ismernének, és reánk ütik a gőgös arisztokrata jelzőt, pedig soha még csak egy szót sem váltottak sem velem, sem a férjemmel, sem a gyermekeinkkel. Ezért is fektetek, fektetünk nagy hangsúlyt arra, hogy minél több eseményen jelen legyünk, mint ahogy ezt a színdarabot is minél több helyszínre tervezzük elvinni, ahol emberekkel találkozhatunk – vagy ha úgy tetszik: ők találkoznak velünk, és látják, nem csak egy utca- vagy térnév vagyunk, amit sajnos nagyon sokszor még helyesen sem tudnak leírni. Nemcsak egy érettségi tétel a történelemkönyvből, hanem élő, bizonyos tekintetben mindennapi emberek vagyunk; gyermekeink ugyanolyan fiatalok, mint bármelyik más huszonéves. Kata lányom amikor csak teheti, Boldizsár fiam, aki az ötödik Batthyány Boldizsár a család történelmében, pedig szinte minden alkalommal elkísér” – mesélte.

„Szeressétek egymást és tiszteljétek atyátok emlékét”

Az arisztokrata családok történetének kutatása – érthető módon – szenvedélyévé vált Batthyány-Schmidt Margitnak, s mint mesélt, egyik ilyen kutakodása alkalmával a Széchenyi Könyvtárban került kezébe az első alkotmányos miniszterelnök és felesége bő másfél éves levelezését feldolgozó kötet.

„Igazi meglepetés volt számomra és kincs, s elolvasását követően rögtön megfogalmazódott a színrevitelének gondolata, hiszen a levelek annyi emberi értékről, magas szintű morális hozzáállásról tesznek tanúbizonyságot, hogy azt minél több embernek meg kell ismernie, minél több emberhez el kell jutni” – magyarázta Batthyány-Schmidt Margit, aki a november 23-i, gödöllői premier kapcsán úgy fogalmazott: „Az egyfelvonásos színdarab visszaemlékezés egy teljes életútra: gróf Batthyány Lajosné Zichy Antónia – akit az akkori társasági életben Tony-nak hívtak – személye emlékképekben elevenedik meg, így üzenve a mai kor társadalmának. Időtlenné vált női sorsa, megélt történelmi szerepvállalása egy végtelenül erős, erkölcsös, kitartó és intelligens asszony példáját bemutatva ad erőt, hitet és biztatást a nézőknek, hiszen Tony számára a stabilitást a történelmi és a családi gyökerek adták; az alapvető emberi értékek szilárd képviselete, valamint a gondoskodás, a felelősségvállalás és a helytállás. A keresztény értékek úgy fonták át, ölelték körbe személyiségét és mindennapi cselekedeteit, hogy alakja a mai napig példaképként ragyog a magyar történelem virtuális képtárában. A Batthyány-Zichy vérvonal halhatatlan leszármazottja ő, mindörökké!”

Hasonló gondolatokat fogalmazott meg a darabot rendező Tollár Mónika is, aki úgy vélte, a több mint kilenc hónapos alkotómunka gyümölcseként olyan ősbemutató születhetett, amelyben a Miatyánk legszebb mondatát sikerült életre kelteniük és a színház világában élővé varázsolniuk – Tony elszánt vándorlásának útvonala valójában saját belső, gondolati utazásának stációit keltette életre, s ezáltal értelmezte újra az Úr imádságának legnehezebb sorát: „Legyen meg a Te akaratod!”

Horváth Lili – Barbinek Péter és Tordai Teri hangfelvételeivel kiegészített – játéka nyomán elevenedik meg annak a párhuzamos életútnak a lenyomata, amelyben egy kiváló férfi és egy nagyszerű nő között olyan szövetség köttetett a földön és az égben, amit Isten kötött egybe, s valóban nem volt ember, ki azt szétválaszthatta volna.

A csodálatosan felújított Iparosotthon nagyterme még inkább megfelelő keretet biztosított a színdarab számára, s ezt hangsúlyozta is Batthyány-Schmidt Margit az előadást követően, hozzátéve: egy pillanatra sem bánta meg, hogy engedett Márton Zsuzsanna „csábításának”, hiszen Szatmárnémeti egy kultúrát szerető, ápoló és keresztény értékeket tisztelő város, melyet öröm volt felfedeznie. A kötetlen hangulatú találkozóról nem hiányzott a „folyékony Szatmárral” való koccintás sem, búcsúajándékként pedig a nézők gróf Batthyány Lajos feleségének írt utolsó levelének másolatát vihették magukkal.