Lehet, hogy csupán a véletlen műve volt, de a munka ünnepét, május elsejét megelőzően tette közzé felmérését a Rogalski Grigoriu Public Relations a románok munka iránti viszonyáról. A felmérés április 23. és 29. között készült, a 6000 tagú mintacsoport tagjai városon élnek, használják az internetet, 67 százalékuk állásban van, a többi munkanélküli.

„Gyógyír-e” vagy sem?

Az összegezésből kiderül: a megkérdezettek nem annyira a szakmájuk iránti szenvedélyből, mint inkább a fizetésért végzik munkájukat, a legtöbben úgy vélik, az állami alkalmazottak kevesebbet dolgoznak a magánszektorban foglalkoztatottaknál, és nincsenek jó véleménnyel a munkáltatóikról.

Jóllehet a többség – több mint 80 százalék – úgy véli, hogy Romániát csakis a munka húzhatja ki a gazdaság-pénzügyi válságból, az ország előmenetele csakis a munka által érhető el, a megkérdezettek közül igen sokan viszont nem hiszek ebben a „gyógyírban”, mivel úgy vélik, hogy a románok lusták, nem szeretnek dolgozni.

A mintacsoport tagjainak valamivel több mint 55 százaléka azonban szorgalmas népnek tartja a románt, ennek ellenkezőjét viszont csaknem 45 százalék vallotta. A becsületes, szorgalmas munka modelljeként közel 45 százalék a németeket tartja, több mint 32 százalék viszont a japánokra esküszik, a kínaiakat nem egészen 14 százalék tartja a munkát kedvelő népnek.

Fő a fizetés

A munkavállalás tekintetében elsősorban a fizetés számít. A megkérdezettek csaknem 45 százaléka ezt tartja a legfontosabbnak, 15 százalék pedig csupán azért dolgozik, hogy megszabaduljon az adósságaitól, több mint hét százalék pedig azt állította, azért dolgozik munkahelyén, mert nem kapott más állást. A munka iránti tiszteletet, szenvedélyt csak 15 százalék tartotta mérvadónak.

Az állami és a magánszektorban a dolgozókra váró munkamennyiség tekintetében csaknem a mintacsoport kétharmada, 62 százalék vallotta azt, hogy az államnál sokkal kevesebbet kell dolgozni a fizetésért, 29 százalék azonban azon a véleményen van, hogy a munka mennyisége egyenlő a két szektorban. Azt viszont, hogy az államnál többet kell dolgozni, mint a maszeknál, csupán a megkérdezettek 8,5 százaléka vallotta.

Megfizetik-e a túlórát?

Az alkalmazásban lévő románok csaknem egyharmada, 31,8 százaléka hetenként legalább egyszer túlórázik, mások havonta egy szabadnapjukat áldozzák fel a „munka oltárán”, 12 százalék pedig legfeljebb negyedévenként hajlandó a többletmunkára. A megkérdezettek 8 százaléka azonban szigorúan betartja a munkaidőt.

A munkaidőn túl a vállalatnál töltött időt azonban aligha fizetik meg jól a munkaadók: a túlórázóknak nem egészen 13 százaléka vélte úgy, hogy megfizetik a többletmunkáért, 21 százaléka arról beszélt, hogy munkáltatója csupán részben fizet a túlórákért, egyharmad rész pedig azt állította, hogy csupán a rendes bérét kapja meg.

A főnök nem modell

Talán ez is szerepet játszik abban, hogy a munkáltatókról a megkérdezetteknek meglehetősen rossz a véleménye. A mintacsoport tagjainak csaknem 70 százaléka állította azt, hogy kenyéradója egyáltalán nem tekinthető mintaképnek a munka iránti megbecsülés szempontjából.

Május elseje kapcsán viszont csupán 9,6 állította azt, hogy ezt a napot nem kell megünnepelni, mivel kommunista ünnep. A megkérdezettek többsége, csaknem 62 százaléka szerint azonban május elsejét munkaszüneti nappá kell nyilvánítani, míg közel 22 százalék azt állította, hogy ezen a napon a közösség érdekében kellene dolgozni.

Ennek ellenére a más számára végzett önkéntes munkát a megkérdezettek több mint fele elutasította és mindössze 21 százalék állította, hogy nagyritkán évente egy-egy alkalommal hajlandó lenne rá.

A felmérés végső tanuláságát összegezve Eliza Rogalski, a felmérést végző cég munkatársa kifejtette: a romániai kapitalizmus több mint 20 esztendeje alatt Románia még igen messze van attól, hogy lakossága a munka iránti kapitalista magatartást tanúsítsa. Jóllehet a románok a németeket és a japánokat tartják modellnek, munkafegyelem, a munka iránti tisztelet szempontjából azonban még igen távol állnak tőlük.