Soha nem állt még annyi forrás és nem indult annyi program a szórványközösségek támogatására, mint manapság, de önmagában az nem ad örömre okot: az elégedettséget ez jelenti majd, ha mindennek a pozitív eredményeit is látjuk – hangzott el a Romániai Magyar Demokrata Szövetség szórványkonferenciáján, amelyet idén Aradon szerveztek meg szombat délelőtt és kora délután.

Az aradi városháza dísztermében rendezett tanácskozáson megvitatták a magyar érdekvédelmi képviselet 2015 és 2019 közötti szórvány cselekvési programjának eredményeit, illetve új stratégiát dolgoztak ki a 2020–2024 közötti időszakra Magyar jövőt a szórványban! címmel – ez volt egyébként az Arad, Temes, Brassó, Szeben, Hunyad, Beszterce-Naszód, Fehér, Kolozs, Krassó-Szörény, Máramaros (azon belül a történelmi Máramaros) és Kovászna megyei magyar közösségi vezetők részvételével szervezett rendezvény mottója is.

A házigazdák részéről Faragó Péter parlamenti képviselő, az RMDSZ Arad megyei szervezetének elnöke köszöntőjében előrebocsátotta: nehezére esik Arad megyéről mint szórványról beszélnie, hiszen a magyarlakta vidékek zöme határos az anyaországgal, a megyeszékhely két és félórányi autózásra van a magyar fővárostól, és vannak települések, amelyeken többségben él a magyarság. De ettől még a megye lakosságának csak nyolc és fél százalékát teszi ki a magyarok aránya, és nagyon sok helységben elenyésző számban vannak, a magyar oktatás sok helyütt megszűnt vagy a megszűnés veszélyezteti.

Az RMDSZ-nek mintegy 60 önkormányzati képviselője van megyeszerte, emellett öt-öt polgármesteri és alpolgármesteri mandátumot is szerzett a 2016-os helyhatósági választásokon, de a legtöbb helyen kisebbségben politizálnak. Bognár Levente alpolgármester a szórványban dolgozó képviselők helyzetének érzékeltetésére elmondta: a 23 tagú aradi képviselőtestületben két magyar (RMDSZ-es) tanácsos van, ezért kénytelenek olykor kompromisszimokra, hogy a helyi költségvetésből finanszírozást kapjanak a magyar kulturális élet és a magyar oktatás működésére, illetve támogassák a történelmi magyar egyházakat – ezt a három pillért nevezte Bognár a magyarság jövője biztosítékának.

Tömbben is lehet szórvány

Kelemen Hunor RMDSZ-elnök üzenetét Winkler Gyula európai parlamenti képviselő tolmácsolta, Brendus Réka pedig a magyar kormány nevében köszöntötte a résztvevőket. A nemzetpolitikai államtitkárság főosztályvezetője szerint azzal, hogy Bethlen Gábor néhai erdélyi fejedelem születésének napját és halálának évfordulóját (1580–1629), november 15-én a Magyar Szórvány Napjának nyilvánították a Kárpát-medencében, felhívják a szórványban élőkre a figyelmet, de tudatosítja az ott élőkben azt, hogy ők is alkotó részei a nemzetnek, fontos kulturális, épített és szellemi örökséggel rendelkeznek.

„A magyar kormány nemcsak Romániában, hanem az egész Kárpát-medencében és a diaszpórában élő magyarokra is odafigyel. A napközis program, az óvóda- és bölcsődeépítési program, az oktatási-nevelési támogatás, a köldökzsinórprogram, a szórványkollégiumok támogatása és az összes beruházás a szórványban élőket is segíti, közösségeket és egyéneket egyaránt” – hangsúlyozta Brendus Réka.

Magyar Tivadar, az RMDSZ oktatásügyi ügyvezető alelnöke üdvözlő beszédében arra utalt, hogy a szórványsors nem feltétlenül egy-egy földrajzi régióhoz kötött. „Lehet szórványról beszélni Hargita megye csücskében is, például Maroshévízen ugyanolyan bonyodalmas elindítani egy magyar óvodát, mint a Bánságban” – mondta, külön megemlítvbe a nagyvárosi szórványt is.

Nem íróasztal mellett dolgozzák ki a cselekvési tervet

A következő négy esztendőre szóló szórvány cselekvési terv kapcsán Winkler Gyula EP-képviselő – aki a dél-erdélyi szórványból, Hunyad megyéből érkezett – elmondta: nem új, hanem a korábbinak bővített változata. Alapját a társadalomszervezés és a már működő programok folytatása jelenti. „A magyar napok a szórványban, az Örökségünk őrei-program, a magyar házak működése és hálózatának kiépítése – ezek mind létező projektek, amelyeket tovább kell fejlesztenünk, de a legfontosabb – és állandó kihívást jelent – az oktatás bővítése” – mondta Winkler.

„A szórvány a közösségnek az a része, amely külső támogatást igényel: ehhez kell a Communitas Alapítvány és az RMDSZ támogatása, bővíteni szeretnénk a székely–szórvány együttműködést, és ki kell emelnünk a magyar kormány támogatását: a bölcsőde- és óvodaépítési programot vagy az iskolai délutáni oktatás finanszírozását. Fontosak az ifjúsági programok és a sajtó támogatása: közösségünk átlagékorát is tekintve, azt szeretnénk, hogy mindenütt, a legkisebb településen is kézbe vehessenek egy-egy nyomtatott sajtóterméket az ott élők” – sorolta a következő négyéves program főbb fejezeteit Winkler Gyula.

Megemlítette, hogy bár az együttműködés eddig is megvolt a történelmi magyar egyházakkal, de ezt írásban is rögzíteni akarják. „A szórvány kifejezést is az egyház használta először. A már említett tevékenységek mellett az egyházak szociális és közösségépítő munkájában – ami leginkább megkülönbözteti a történelmi magyar egyházakat a a többségi egyházaktól – partnerek szeretnénk lenni” – tette hozzá az EP-képviselő.

Teher alatt nő a pálma

A magyar kormánynak (is) köszönhetően az emúlt tíz évben annyi támogatás és figyelem irányul a külhoni magyar közösségek felé, mint az elmúlt harminc (sőt: ötven vagy száz) évben még soha. Winkler Gyula szerint ugyanakkor a kihívás sem volt ekkora régebben.

„A szociológusoknak és demográfusoknak a feladata megállapítani, hogy az elvándorlás, a beolvadás vagy az önfeladás járul hozzá nagyobb mértékben a fogyáshoz. De tény: ha csak az utóbbi tíz évet vesszük alapul, például Dél-Erdélyben volt a legnagyobb a számbeli csökkenés az erdélyi magyar közösségek körében, de érdekes módon ott, ahol fogytunk, az intézményi rendszer megerősödött. Az iskola jobban működik, mint tizenöt évvel ezelőtt, még ha kisebb létszámmal is; a magyar napokat megszervezik rendszeresen, működnek a civil szervezetek, az egymás közötti kapcsolatok” – sorolta.

Winkler végső következtetése az volt, hogy „attól még nem örvendünk, hogy több a forrás – akkor örvendhetünk, ha pozitív mutatók jelentkeznek: amikor egy-egy iskola jobb minőséget nyújt, amikor a szórványból érkező gyerekek tantárgyversenyeket nyernek”.

Délutáni oktatás: több mint 1800 magyar gyerek kedvezményezett

A 2019–2020-as tanévtől a magyar kormány támogatásával, a kolozsvári székhelyű Iskola Alapítvány szervezésében beindított délutáni oktatásról Magyari Tivadar és Veres Anna programkoordinátor tartott előadást.

Az előkészítő osztályosoktól a negyedikesekig terjedő korosztálynak szóló program során a tanítás után szakképzett pedagógus marad az iskolákban a gyerekekkel, leckét készítenek és különböző készség- és képsességfejlesztő foglalkozásokat tartanak. A délutáni oktatás ingyenes, a szülőknek csak ott kell jelképes összeggel hozzájárulniuk az ebéd költségeihez, ahol a túljelentkezés miatt a vártnál többen vannak a gyerekek – tudtuk meg Veres Annától.

A programkoordinátor elmondta: a délutáni oktatás a szórványvidékeknek szól. Arad, Beszterce-Naszód, Brassó, Fehér, Hunyad, Kolozs, Máramaros, Szeben és Temes megye, valamint Bukarest összesen 33 iskolájában 1812 kisiskolást érint, összesen 1732 magyar család a kedvezményezett, és 84 pedagógus vesz részt a programban, őket az alapítvány részmunkaidőben alkalmazta.

Érdeklődésünkre, hogy ennek köszönhetően megnőtt-e a magyar oktatás „ázsiója”, Veres Anna azt felelte, ahhoz, hogy pontos számokat mondhassanak, legalább egy tanévnek kell eltelnie, de tudnak olyan konkrét esetekről, hogy a szülők a délutáni foglalkozás miatt választották a román tannyelvű osztály helyett a magyart – ez tehát pozitívum.

Veres Anna tájékoztatása szerint dolgoznak azon, hogy a következő tanévben is biztosított legyen a délutáni oktatás, és esetleg kiterjesszék a nagyobb korosztályra is. Mivel azonban a nagyobb diákoknak olykor délután két-három óráig is óráik vannak, lehet, hogy számukra más típusú foglalkozásokat találnak ki – mondta.