Hogyan lesz ismert brand és virágzó üzleti vállalkozás egy poénból? A Tibi atya mémoldal alapítói teljesen véletlenül találtak rá a válaszra. A majd másfél milliós követői bázissal rendelkező Facebook-oldal működtetői a marosvásárhelyi PontKom Kommunkiációs Konferencián mesélték el történetüket.

Zsúfolásig megtelt a Sapientia egyetem terme „Tibi atyáék” bemutatkozó előadásán. Nem csak a diákok voltak kíváncsiak, több egyetemi oktató is érdeklődve hallgatta Tóth Mátét és Gale Tibort, akik magabiztosan és mindenféle tudományos máz nélkül, szabadon beszéltek a kommunikációról, közösségi médiáról, és meséltek marketingügynökségükről, melynek kezdetei 2012-re nyúlnak vissza, amikor az akkor orvostanhallgató Tóth Máté egy viccblog szerkesztőjeként „véletlenül” kitalálta Tibi atyát.

A blog követői nagyon hamar megkedvelték a fiktív „hőst”. A lezüllött alkoholista és pedofil pap nevében közzétett életbölcsességekkel, ön- és társadalomkritikákkal ugyanis nagyon hamar azonosulni tudott a magyar egyetemista. Körükben mindmáig nagy népszerűségnek örvend az oldal. Olyannyira, hogy a ma már Instagramon is jelenlévő, két valós kocsmát nyitó és webáruházzal rendelkező Tibi atyának jelenleg több követője van a Facebookon (1 millió 300 ezer), mint a két legolvasottabb http://ite.hu/legnezettebb-hazai-weboldalak-rangsora/ ellenzéki magyar hírportálnak együttvéve (Index - 519 ezer, 24.hu - 680 ezer).

Az összehasonlítás természetesen nem állná meg a helyét, a „műfaji” különbözőség miatt, hogyha csak egy mémoldalról lenne szó. A Tibi atya viszont nem csak mémeket gyártó és megosztó oldal. Utóbbi a szó szoros értelmében is, de erről kicsit később. Előbb azonban arról, hogy mi is a mém?

Az Oxford English Dictionary definíciója szerint „egy kultúra valamely eleme, amely a genetikai öröklődéstől eltérő módon is képes terjedni, különösen utánzással.” Ennél pontosabb és érthetőbb megfogalmazás még nem született, hiszen egy relatív új kutatási területről van szó. Ebből a meghatározásból is egyedül a „terjedés” és az „utánzás” kifejezések visznek közelebb a jelenség megértéséhez. Szószaporítás helyett, íme egy néhány Tibi atyás példa:

Visszatérve a mémek megosztásához (hiszen ma már egy átlagos Tibi atya-mém 300-400 ezer Facebook-felhasználóhoz jut el), illetve a megosztó mémoldalakhoz: Tibi atya bírálói szerint az alkoholizmussal, egyéb függőségekkel és szexuális devianciákkal viccelődni egyértelműen káros. A mémoldal működtetői viszont azt mondják, Tibi atya csupán görbe tükröt tart a társadalomnak.

A növekvő befolyást nem csak a saját termékek gyártására és értékesítésére és a „minden egyetemista álma, hogy legyen egy kocsmája” beteljesítésére használják. Tóth Mátéék újabban komoly témákról is írnak oldalukon, a tibiatya.blogstar.hu-n. Ez nem csak a váratlan konkurenciával találkozó hagyományos médiaszereplőknek és bírálóknak, hanem a mémfogyasztóknak is sokkoló volt.

Tibi atya: a határ a csillagos ég

Milyen következtetést vontak le ezekből a reakciókból, posztolnak-e még komoly tartalmat, hogyan látják, szerintük mi a sikerük titka? Erről kérdeztük Tóth Mátét és Gale Tibort.

Nagyon sok embert elértek, és könnyed tartalmakkal tettétek mindezidáig ezt, gyakorlatilag több embert elértek, mint a hírportálok. Mennyire akartok ezen a komoly vonalon erősíteni?

Gale Tibor: Szeretnénk ezen erősíteni, sőt el szeretnénk egy olyan irányba indulni, ami megadja az embereknek azt, amit tényleg szeretnének, próbálunk foglalkozni olyan témával, és fogunk is foglalkozni olyan témával, amire úgy gondoljuk, hogy érdemes az energiát hát idézőjelesen, de pazarolni. Mindenféleképpen olyan irányba akarjuk ezt elterelni, amivel az objektivitást és az emberközelséget erősíteni tudjuk.

Miért tartjátok azt fontosnak, hogy állást foglaljatok ilyen témákban?

G.L.: Sokan nem foglalnak állást, sokan olyan kérdésekben sem foglalnak állást, ami arra vonatkozik, hogy az emberek átlagos hétköznapi jóléte milyen irányba mozduljon el. Ezt vállalni kell, hogy van véleményünk. Szerintem az, ha valakinek nincs véleménye a legrosszabb dolog a világon, mert hogyha van véleményed, azt meg lehet változtatni, ha nincs véleményed, azzal nem tudsz mit kezdeni.

Nem találjátok ellentmondásosnak, hogy látszólagosan felelőtlen meg hedonista életvitelt propagáltok, ugyanakkor meg bizonyos témákban kritizáltok olyanokat, akik magukról azt mondják, hogy komolyak, meg értékeket képviselnek?

Tóth Máté: Azt szokták mondani, hogy alkoholista papként mért akarunk igazából vizet prédikálni. Erre azt mondanám, hogy akár már a vallás a miseborral egybevetve szorosan összefüggésben volt a prédikációval, tehát ezt ilyen alaptalan vádnak tartanám, nyilván ezt ilyen casus belliként így le szokták, tényleg minden érvünket söpörni az asztalról, hogy Tibi atya alkoholista és akkor ennyi, vége is az egésznek, minden érv az mehet is a kukába. Szerintünk tényleg az nagyon fontos, hogy a közbeszédbe milyen irányvonalak vannak, nyilván megvannak a jobboldali hírportálok, megvannak a baloldali hírportálok, nincsen alapvetően átjárás közöttük. Ha szeretnék valami hírről objektív képet kapni, el kell olvasnom négy-öt-hat hírportált is, annak össze kell gyúrni a véleményét. Tibi atya ebben szeretne útmutatást adni: mi el szoktuk olvasni, utána szoktunk járni ezeknek a cikkeknek, és a hírportálokkal ellentétben mi véleményportálként is működhetünk. Egy-egy hírportál nem foglalhat állást semelyik fél mellett, mi Tibi atyával el szoktuk olvasni a híreket, objektív módon szeretnénk a véleményünket elmondani. Mert még Dante írta meg azt, hogy a pokol legmélyebb bugyraiban azok szenvednek, akik erkölcsi válság idején semlegesek maradtak, mi Tibi atyával ezt semmiképpen nem szeretnénk.

Milyen volt az előadás? Mi a ti sikereteknek a titka, hogyan értékelitek?

T.M.: Nagyon király kis előadás volt, nagyon nehéz egyébként egy órába belefoglalni azt, hogy Tibi atyától egészen a marketingügynökségig hogy jutottunk el, igazából a legegyszerűbb recept erre tényleg az, hogy mindig figyelni kell az aktualitásokra, mindig figyelni kell gyakorlatilag a piac folyamatait. Tibi atya belecsöppent hat évvel ezelőtt egy ilyen internetet még csak gyerekes szinten fogyasztó közegbe, mi felismertük már akkor, hogy ez tök jó és nagyot is lehetne durrantani. És amikor berobbant ez az egész akkor Tibi atya szintet lépett. Gyakorlatilag elmondhatjuk azt, hogy egy online közösségből, egy sima mezei követő bázisból kiépítettünk magunknak szerencsére egy olyan piacot, egy olyan közösséget, hogy kocsmánk van, fesztiválunk, könyvünk, most hírportál és most rendezzük meg a második saját fesztiválunkat, tehát igazából a határ a csillagos ég.

Többnyire pályakezdőkből állt a hallgatóság, akik feltételezem, hogy azért is voltak kíváncsiak rátok, mert ők is elmozdulnának ilyenbe, Szerintetek ez a piac még megbír-e új szereplőket?

G.L.: Szerintem ez az egyetlen olyan piac, ami folyamatosan elbír új szereplőket, nyilván a művészetek mellett a kreatív szakma az, amiben nem lehet határokat szabni. Mindig lesz egy okosabb, egy ügyesebb, egy kreatívabb, egy viccesebb, ebben nincs olya, hogy nem találunk új embereket. Az a szépsége is magának a szakmának, hogy képesek vagyunk folyamatosan megújulni, tehát mondjuk én a generációs különbséget nem nagyon tudom leküzdeni, sőt, senki szerintem. Nem nagyon tudunk úgy kommunikálni a hetven évesnek, hogy elmondjuk nekik, hogy mit szeretnénk, de egy azért idősödő korosztály már tud velük kommunikálni. Ez ugyanígy van a fiatalokkal is, tehát a fiatal nyilván abból a háttérből táplálkozik, amit lát a mindennapokban, tehát hogyha egy ember, aki közüle való, képes megszólítani őt és elmondani neki, hogy amúgy őt is nyomja ez a probléma, akkor szerintem nem lesz egy olyan terület, amire azt mondanánk, hogy oda nem tudunk felvenni egy új fiatalt.