banner_ImRoxvBN_webbanner_970x250.gif
banner_Qadt244U_webbanner_728x90.gif
banner_3UKEdCdT_webbanner_300x250.gif

Enache és Markó: a centenáriumnak a román-magyar viszonyról is kellene szólnia

„Az erdélyi magyaroktól nem várható el, hogy ünnepeljék december elsejét, hiszen ez a történelmi esemény volt az, amikor a magyarság többségi helyzetből kisebbségbe jutott, és ez máig fáj, ugyanakkor a románoktól sem várható el az, hogy ne ünnepeljék azt a pillanatot, amikor kisebbségből többségi helyzetbe kerültek” – fejtette ki Markó Béla szerdán, az Erdélyi Magyar Televízióban.

Az RMDSZ volt elnöke Smaranda Enache neves emberjogi aktivistával a Sajtóprés című politikai-közéleti műsorban folytatott eszmecserét a centenáriumról, a román-magyar viszonyról, az elmúlt 100 év konklúzióiról. Szerinte nem arra kell törekedni, hogy egyformán magyarázzunk olyan történelmi eseményeket, amikor szembekerültünk egymással, az viszont elvárható, hogy tiszteljük a mások érzéseit, akár december 1-jéről, akár március 15-éről van szó.

„A lelkünk mélyén nem ezt reméltük”

A román-magyar párbeszéd nagyköveteként számon tartott Smaranda Enache úgy vélekedett: erdélyi románként szemlélve, a Gyulafehérvári Határozat ma is fontos dokumentum az ország számára, hiszen az ebben foglalt célkitűzések egy modern, európai, liberális gondolkodásnak a kifejeződései, ám ezek az értékek a későbbi alkotmányokban már kevéssé voltak felfedezhetőek.

„Az erdélyi románságban létezett egy vágy az iránt, hogy a román nemzet is egyenlő lehessen a többi európai nemzettel. A román politikai és értelmiségi elitben azonban sajnos még ma sincs konszenzus abban, hogy milyen államot kellett volna felépítenünk ezen határozat szellemében, ezért a mai román állam még mindig nem felel meg azoknak az elvárásoknak, amelyeket a román nemzet képviselői megfogalmaztak 1918-ban: azért nincs maradéktalanul ünnep mindenki számára, mert a lelkünk mélyén nem ezt reméltük, nem ezt reméljük” - fogalmazott Smaranda Enache.

Markó Béla úgy értékelte, a centenáriumi év a többnyire felszínesnek bizonyuló megemlékezéseken túl főként arra szolgálhatott volna, hogy elkezdődjék egy párbeszéd a román-magyar viszonyról.

„Le kellett volna ülni, beszélni arról, hogy mi van a román-magyar viszonnyal, mert ezt párbeszéd nélkül nem lehet megoldani. Nem hiszem, hogy ez a centenáriumi év akár a románok, akár a magyarok figyelmét fel tudta hívni arra, hogy mi van a román állammal, mi teljesült, és mi nem a kezdeti célokból. Sem az állami berendezkedés általános problémáiról, sem a román-magyar viszonyról sem beszélt senki. Ez utóbbit azért is jó lenne rendezni, hogy ne ez akadályozza meg ezt az országot, hogy egyébbel is foglalkozzék” – szögezte le Markó Béla.

„Erről kellene beszélni”

A volt RMDSZ-elnök szerint nemcsak az elmúlt száz évvel van baj, hanem a következő száz évvel kapcsolatosan sem tudjuk, hogy mit akarunk. Úgy vélte, hogyha a gyulafehérvári határozatot a modern román állam egyik jogalapjának tekintjük, akkor egészében annak kell tekintenünk, és nemcsak azt a két pontot kell figyelembe vennünk, ami a román-magyar viszonyra, a magyar közösség, az egyházak jogaira vonatkoznak, hanem azokra is, amelyek egy teljes egészében demokratikus rendszer bevezetését célozták, és amelyek szintén nem valósultak meg.

„A román-magyar viszony mindmáig azt jelentette, hogy a román többség túszul ejtette a magyar kisebbséget és fordítva is, vagyis pontosan a nemzeti kérdés ürügyén lehetett megakadályozni a román állam modernizációját. Nem ment végbe decentralizáció, mert az állítólag veszélyes, mert akkor jogokat adunk a magyarok kezébe is, és akkor ki tudja, mit tesznek vele, nem alakult ki Erdélynek és a többi történelmi régiónak egy sajátos státusza Románián belül. A nemzetállami elképzelések tulajdonképpen a hatalom-koncentrációra voltak alkalmasak. Erről kellene ma beszélni” – hangsúlyozta Markó Béla.

„A nemzeti célok értelmezésével is baj van”

Úgy vélte, a nemzeti célok értelmezésével is baj van Romániában, hiszen ezek nem önmagukért vannak: a nemzeti kiteljesedés mellett az is ugyanolyan fontos, hogy jobban, szabadabban éljenek az egyének a nemzeten belül, hogy a szabadságjogok egyéni és közösségi szempontból is kiteljesedjenek. És ez nem történt meg az elmúlt 100 évben – tette hozzá.

„Ebben a pillanatban nincsenek ilyen közös programok. Nem tudjuk, hogy milyennek kellene lennie ennek az országnak. A 90-es években még volt egy közös program, az integráció: belépni a NATO-ba, az Európai Unióba, ám a belépés után, szinte azonnal cél nélkül maradt a társadalom, a politikai vezetés. Szerintem ez az oka az úgynevezett politikai elit (amely már rég nem elit) középszerűségének. Azért vannak ezek a nevetséges, paródiába forduló viták, mert mögötte nincs program, nincsen cél, csak emberek vitáznak, feszülnek egymásnak, és világosan, pucéran látszik, hogy csak a hatalom a fontos, de hogy ezzel a hatalommal ki mit akar, erről már régen nincsen szó” – szögezte le.

A román-magyar viszony alakulásáról szólva hozzátette, a 90-es évek derekán érzékelt némi előrelépést. „A kulcspillanat 1996-ban volt, amikor az ellenzék megnyerte a választásokat. Akkor sokan bírálták az RMDSZ-t a kormányralépésért, de ma is felidézhetem azt az eufóriát, hogy miként fogadták ezt az összefogást, ezt  a győzelmet románok is és magyarok is. És nagyon sokáig együtt munkálkodunk azon, hogy mi van Konstancán, és mi van Suceavaban vagy Szatmárnémetiben, és közben együtt munkálkodunk azért is, hogy a román-magyar viszonyban új megoldásokat érvényesítsünk. (...) Az utóbbi években azonban leállni látszik ez a megoldási folyamat, és ami rendkívüli módon elromlott, hogy a már létező kivívott jogokat, törvényeket sem tartják be Romániában. Itt nemcsak a kisebbségekre vonatkozó törvényekkel, hanem általában a törvényalkalmazással baj van. Teljesen felborult a rend, és az egészet újra kellene gondolni” – mondta Markó Béla.

„Nem csak az erdélyiek veszítettek”

Smaranda Enache is azt nehezményezte, hogy bár 1989 decembere után még komoly és konstruktív viták zajlottak arról, milyen berendezkedésű államot kellene kiépíteni, az elmúlt évek politikai ellentétei, a politikai elit visszafejlődése azt eredményezte, hogy ez a fontos téma egyszerűen eltűnt a közbeszédből.

„Tehát nemcsak az erdélyiek voltak azok, akik veszítettek ebben a folyamatban, hanem minden román és minden román állampolgár veszít, mert ez az államstruktúra, ez az államfilozófia, amire most épül a román állam, abszolút nem felel meg az elvárásainknak. (...) A román elit száz év után sem tud egyformán gondolkodni a sokszínűségről, a soknyelvűségről, a multikulturalizmusról: a havasalföldi és moldvai hagyományok ugyanis másak, mint az erdélyiek” – jelentette ki Enache.

Szerinte az, hogy Erdélyben nem tűntek el a nemzeti közösségek, annak is köszönhető, hogy van Erdélyben egy közös történelmi tapasztalat, életforma, így az az asszimiláció, amit kigondoltak Bukarestben, nem tudott érvényesülni Erdélyben. „A román nemzeten belül ma is két filozófia küzd, és bár az asszimiláció nem járt sikerrel, az európai uniós csatlakozás után azt látjuk, hogy sok mindenben visszarendeződés kezdődött el. (...) A román állam mai formáját nem tudom ünnepelni, de azt, hogy a nemzetemben voltak olyan emberek, akik azt akarták, hogy román nemzet is európai nemzet legyen, fejlődjön, legyen neki is jövője, azt tudom becsülni. Érthető a magyar nemzet törekvése is, hogy megmaradjon, kiteljesedjen, hogy tartsák tiszteletben, és ez a román nemzetnek is kijár – összegzett Smaranda Enache az ETV „Sajtóprés” műsorában.

Kapcsolódók

Kimaradt?