Újraszentelték az új tornyot kapott varsándi evangélikus templomot
Kicserélték a tornyot az idén 110 éves varsándi evangélikus templomon. A magyar kormány támogatásával felújított templomot az évforduló alkalmából vasárnap szentelték újra, az ünnepi istentiszteleten pedig hálát adtak az eddigi eredményekért, és fohászt mondtak a munka folytatásáért.
A gyülekezeti termet is felújították közösségi összefogással, az Arad megyei szórványtelepülésen élő magyar közösség összetartásának szép példájaként. Az erdélyi evangélikus-lutheránus egyház püspöke, Adorjáni Dezső Zoltán áldotta meg a templomot.
Ünnepi igehirdetésében az egyházfő hangsúlyozta, hogy a lelki építkezés épp oly fontos, mint a fizikai, hogy élettel tölthessék meg az egyházi ingatlanokat. „Itt mindkét építkezés folyik, mert egy élettel teli, jövőképpel rendelkező gyülekezet van. A gyülekezetek azt érzik, hogy nem hiábavaló a munkájuk, de mi is ugyanezt érezzük, hogy ami az egyházvezetőség, a zsinat szintjén elhangzik, azt itt megélik a hívek, tehát ez egy kölcsönösen pozitív dolog” – fejtette ki az istentisztelet után.
A szolgálat végén az egyházi meghívottak, többek között a helyi és megyei önkormányzat, a kolozsvári magyar főkonzulátus képviselői üdvözölték a jelenlévőket, de köszöntőt mondott Faragó Péter Arad megyei RMDSZ-es parlamenti képviselő és Ördög Endre, az orosházi testvérgyülekezet lelkésze is. A templom kórusa, a varsándi – köznyelvben: fazekasvarsándi – gyerekek éneke, valamint temesvári és aradi művészek klasszikus zenei előadása tette emelkedettebbé az ünnepet, aminek a végén megáldották a templom melletti, Obetkó Mihály néhai tiszteletesről elnevezett gyülekezeti házat, amelynek az építése 190 éve kezdődött.
Az eddigi munkálatok több mint 70 ezer euróba kerültek, a befejezéshez hozzávetőleg további 100 ezer euróra lesz szükség – mondta Kalit Eszter lelkipásztor, aki tavaly októberben került Varsándra helyettes lelkészként. „Az esperes úr és a gyülekezet előkészítette a munkálatokat, én ajándékba kaptam feladatul a befejezést. Bár szolgáló lelkészként új vagyok, mégis úgy érzem, hogy Isten áldása van a munkámon, mert sikerült befejeznünk, amit eddig terveztünk” – fogalmazott. Az eddigi legfontosabb támogató a magyar kormány és a Bethlen Gábor Alap, de az RMDSZ közbenjárására az Arad megyei tanács és a helyi önkormányzat is segített anyagilag, továbbá magánvállalkozók, magyarországi és ausztriai testvérgyülekezetek adakoztak, s a hívek is pénzzel, és ha kellett, kétkezi munkával járultak hozzá.
„Példás volt az összefogás, ahogy a gyülekezeti tagok válaszoltak a hívó szóra. A gyülekezeti házat, a hét termet belülről közösségi munkával, önkéntes alapon újítottuk fel, mert támogatást csak az anyagköltségre kaptunk. A Bethlen Gábor Alaptól kapott összegből a templomot akartuk felújítani, de a nyáron kiderült, hogy rosszabb a helyzet, mint gondoltuk, mert az egész tornyot ki kellett cserélni, s az felemésztette az egész pénzt. Hála a segítőinknek, sikerült további forrásokat találni” – mesélte a fiatal hölgy, akit a hivatása és a családalapítás hamarosan Bajoroszágba szólít el, úgyhogy eddigi segítője, Borhaci Dávidra hárul a munkálatok befejezésének a végrehajtása.
A több mint 440 négyzetméteres templomhajó tetejének a cseréjére jövő nyáron kerül majd sor, addig újra gyűjtést szerveznek. A barcasági születésű lelkészjelölt, aki utolsó éves a teológián, januárban veszi át a gyülekezet pasztorálását, és mint mondta, „nyitott szívvel vállalom mindazt, amivel megbízott engem a mindenható Isten”.
Zelenák József sepsiszentgyörgyi lelkész, a brassói evangélikus-lutheránus egyházmegye esperese a falu szülöttjeként vett részt a varsándi ünnepségen, és örömmel vette tudomásul, hogy bár szebb napokat is megélt varsándi magyarság és azon belül az evangélikus közösség, a mintegy 500 lelkes gyülekezetben sok a fiatal, a hívek ragaszkodnak templomukhoz és más egyházi ingatlanjaikhoz, és készek cselekedni is értük. „Van jövő ebben a közösségben – mondta. – Amikor hazajövök, öröm tölt el, hogy akik itt vannak, harcolnak egyrészt a magyarságukért, másrészt a rájuk hagyott örökséget meg akarják tartani, és tovább szeretnék adni.”