Az egyik legnagyobb lélekszámú római katolikus gyülekezet Aradon a ségai egyházközség, amely a város nyugati és délnyugati kerületeiben élő híveket fogja össze. A viszonylag újkeletű, 1967 óta önálló plébániává vált egyházközség tagjai hétfőn este hálaadó szentmisén vettek részt, amelyen köszönetet mondtak a fennvalónak és a támogatóknak, amiért 25 évvel ezelőtt felépülhetett a templom tornya és mellette a plébánia, amely közösségi házként is szolgál.

Király Árpád arad-ségai plébános, marosi főesperes köszönetet mondott mindazoknak, akik anyagilag és kétkezi munkával is segítették az építkezést. A szentmise után kérésünkre felidézte, hogy a kommunista rendszer megbukása után egy évvel, 1990 karácsonyának harmadnapján egy osztrák plébános kereste meg azzal, hogy ruhaneműket és élelmiszeradományt hoznának Aradra, de ő azt mondta, hogy „aki jóllakik, elfelejti az adományt, és a ruha is elszakad”, ezért valami nemesebbet szeretne megvalósítani, az álma pedig egy plébániai központ és az 1936-ban épült templomra egy torony. Terveit felkarolták, és az ausztriai testvérgyülekezetek és rendek első körben 20 ezer német márkával segítették a munkálatok megkezdését.

„A hívek példaértékűen álltak az ügy mellé, senkit nem szeretnék név szerint kiemelni, de nagyon sokat jöttek segíteni, kézi szerszámokkal ástuk ki az alapot, és együtt építkeztünk. 1992 novemberében már tető alatt volt, és amikor megmutattam az osztrák támogatóknak a képeket, nem hitték el, hogy ennyi pénzből ilyen sokat haladtunk. Legközelebb amikor jöttek, nem érkeztek üres kézzel, hanem az ablakok és ajtók megvásárlásához összeget is hozták. Végül 1993 októberének első vasárnapján szenteltük fel a plébániaközpontot és a tornyot” – emlékezett hálás szívvel a plébános.

Statisztikával is szolgált Király Árpád: az elmúlt 25 év alatt 822 elsőáldozó volt a templomban, 730 fiatal készült a bérmálás szentségének a felvételére, 480 ifjú pár járt jegyesoktatásra, 799 család kérte a keresztség szentségét a gyermekeikre, majd 107 felnőtt fiatal tudatosan kérte a katolikus egyházba való felvételét. „Tehát az építkezés és az elmúlt huszonöt év nem volt hiábavaló, mert eleven kövek állandóan voltak, és reméljük, hogy a jövőben is lesznek” – mondta. Hozzátette, sajnos egyre kevesebb a születés, és bár a hívek hetven százaléka még magyar nemzetiségű, mind több a vegyes házasság, és már több fiatal jár román hittanórára, mint magyarra.

A hálaadó szentmise egybeesett a Lisieux-i Kis Szent Teréz tiszteletére felszentelt templom búcsúünnepségével. A szentmise főcelebránsa, Pál József Csaba temesvári megyéspüspök a templom védőszentjének életéből vett példákkal buzdította a híveket arra, hogy „kis dolgokkal, de nagy szeretettel építsük közösen Isten országát”.