Változhatnak a rendszerek, jöhetnek-mehetnek a kormányok, Romániában a nagyléptékű korrupció állandóan jelen van. Míg napjainkban politikusok és miniszterek irodáiban köttetnek meg a kétes üzletek, korábban a királyi ház bábáskodott a legnagyobb panamák felett.

Ha van konstans jellemzője Románia történelmének, akkor az a gazdaság és a közigazgatás egészét átszövő korrupció, amelynek jelenléte mindig is független volt az ország aktuális társadalmi berendezkedésétől és az éppen hatalmon levő érdekcsoport hivatalos ideológiájától. Összehasonlítva a rendszerváltás utáni időszak legnagyobb sajtóvisszhangot kapott korrupciós ügyeit az ántivilág hasonló botrányaival, kiderül, hogy előbbiek elkövetői legfeljebb tehetséges kezdőknek, mértéktartó amatőröknek minősülnek a régi idők panamistáihoz képest.

Szabad rablás uralkoldói áldással

Alig hogy létrejött a modern Románia, már ki is robbant az első korrupciós botrány, melynek egyik központi figurája maga az uralkodó, I. Károly volt. 1868-ban a kormány nemzetközi versenytárgyalást hirdetett meg a Bukarestet Iași városával összekötő vasútvonal, valamint néhány szárnyvonal megépítésére, melyre több osztrák és egy spanyol cég nevezett be. A tender nyertese az osztrák Offenheim volt, ám az uralkodó közbelépésének köszönhetően a megbízást mégis egy porosz vállalat, a Strousberg kapta.

A poroszok részt sem vettek a versenytárgyaláson, de nem is lett volna értelme ilyesmivel fárasztani magukat, lévén, hogy a tulajdonos-vezérigazgató Henry Strousberg jóban volt Hohenzollern Antal Károly herceggel, aki szólt az érdekében a fiacskájának, ki nem más volt, mint a román uralkodó.

Strousbergék horribilis összegért, 247 millió lejért vállalták a vasútvonal megépítését. A zsenge román állam bevételei csupán 62,7 milliót tettek ki 1868-ban, az infrastrukturális beruházás költségei ennek a négyszeresére rúgtak, míg a bruttó hazai terméknek körülbelül az egyhatodát tették ki. Ehhez képest a Bechtellel kötött szerződés igazán bagatellnek minősül, az amerikaiak ugyanis 3,8 milliárd euróért vállalták, hogy megépítenek 413 km autópályát, amely összeg a 2004-es GDP-nek kb. 6 százalékát tette ki.

Amikor Bismarck leszólt

Hogy a Strousberg vállalat zavartalanul szélhámoskodhasson, a beruházás állami felügyelőjeként az uralkodó egy porosz állampolgárt nevezett ki, aki korábban az apja kincstárnoka volt, Henry Strousbergnek pedig jó barátja. Bár olyan pályaszakaszokért is felvett pénzt, melyeket meg sem épített, a kivitelező cég 1871-ben csődbe ment, előtte azonban még átvert egy sor német nagybefektetőt, akiknek részvényeket adott el, azt állítva, hogy azok kibocsátója a román állam.

A botrány nemzetközivé dagadt, adott pillanatban maga Otto von Bismarck német birodalmi kancellár gyakorolt nyomást Romániára a részvényesek kártalanítása érdekében. Az ügy 1880-ban zárult le. A Román Királyság 287,5 millió lejt fizetett, az eredeti összegnél 40,5 millióval többet, annak ellenére, hogy a teljes vasútvonal meg sem épült, ami pedig igen, az minőségileg nem volt megfelelő. A beruházás végösszege kereken duplája volt az állam 1880-as bevételeinek.

Ehhez képest igazán bagó az a pénz, amit a Bechtelnek fizettünk ki 52 km használható és 64 km félkész autópályáért, hiszen a közel másfél milliárd euró a 2013-as év költségvetési bevételeinek csupán 7 százaléka.

Cseh fegyverek aranyáron

A két világháború közötti időszak legnagyobb korrupciós botrány a Skoda-ügy volt. A kormány 1930-ban kötött szerződést a cseh nagyvállalattal, 6,75 milliárd lej értékben vásárolt fegyvereket, főleg ágyúkat és tankokat. Az összeg az adott évben a költségvetési bevételek 20 százalékának felelt meg. A csehek szállítottak is a túlárazott fegyverekből, ám amikor kipróbálták azokat, kiderült, hogy nem felelnek meg a szerződésben foglalt műszaki és minőségi követelményeknek.

A botrányt követő nyomozás során aztán az is kiderült, hogy a Skoda egy sor befolyásos politikusnak kenőpénzt fizetett. Egyáltalán nem meglepő módon az érintett politikusok egyike sem került rács mögé, amihez lehet némi köze annak a gyanúnak, hogy a botrányban a királyi ház is érintett volt. Az ügy kivizsgálására létrehozott parlamenti bizottság 1,5 milliárd lejben állapította meg az államnak okozott kár értékét. Mai értékre átszámolva ez körülbelül 1,5 milliárd eurót jelent, az analizeeconomice.ro portál szerint, míg a Strousberg panama által okozott kár 4,3 milliárd eurónak felel meg.

Ezen összegekhez képest igazán csekélység az az 526 millió euró, amennyivel a Közlekedési Minisztérium vizsgálóbizottsága szerint a Bechtel megrövidítette az államot, a Microsoft-ügyből származó 67 millió dolláros kár pedig szinte említést sem érdemel. Az egyetlen olyan modern kori panamának, aamely megüti a korábbiak szintjét, a Petrom áron aluli privatizációja tűnik. Becslések szerint ez 1,5 milliárd eurós kárral járt, mely összeg tekintélyes része, egyes források szerint akár 700 millió euró, politikusok zsebében landolt.