keresés

Zsákutca

A gesztusra többféle magyarázat létezik. Az első, a legkézenfekvőbb aligha több üres spekulációnál. Eszerint ugyanis Geoanáék kikötése – Traian Băsescu kérésére – csupán alibi lett volna, hogy a Demokrata–Liberális Párt (PD-L) elegánsan kihátrálhasson a magyarokkal kötött egyezségből.

Nos, lehet az Iliescu-féle jellemzés megalapozott, de Mircea Geoană ennyire azért mégsem „butus”. Sokkal valószínűbb, hogy a kiindulópont a Traian Băsescuval szembeni bizalmatlanság volt. Nem alaptalanul, csakhogy ezúttal a váratlan mozzanat éppenséggel a meglepetés elmaradása volt. Mindenki arra számított, hogy a hivatalos kormányfőjelölt helyett az államfő mást bíz meg a kormányalakítással – nem jött be.

Biztosra vették azt is, hogy Băsescu egyik pillanatról a másikra megszabadul az RMDSZ-től – nem ezt tette. Ha az államfő pártja továbbra is kitart az RMDSZ mellett, a PSD előtt két út marad nyitva: vagy elfogadják a magyarokat kormányzópartnerként, vagy ellenzékbe vonulnak. Egyik változat rosszabb a másiknál. Ha előbbi variáns mellett döntenek, vállalniuk kell az elkerülhetetlen presztízsveszteséget.

Ha ellenzékbe vonulnak, a helyzetet a maguk javára fordíthatják ugyan, de csak elméletileg. A gyakorlatban több esélyük van, hogy tehetetlen szemlélői legyenek a PD-L és az RMDSZ kisebbségi kormányzásának. Csaknem kizárt, hogy ne akadna egy pár ellenzéki honatya, aki megszavazza a Stolojan-kabinetet. Ha mégsem akad, a PSD pozíciója akkor sem javul számottevően.

Az alkotmány szerint az államfő akárhány bizalmi szavazással próbálkozhat, nem köteles feloszlatni a parlamentet. De ha mégis előrehozott választásra kerülne a sor, azon a szociáldemokraták inkább veszítenének. Feltételezhető ugyanis, hogy a jelenlét a november harmincadikinál is alacsonyabb lenne, következésképp a radikális szavazótáborok súlya megnőne. Márpedig ezen a téren a PD-L áll jobban.

Geoană két fő érvet hozott fel az RMDSZ kirekesztésére. Ez első, miszerint „a kényelmes többség a magyarok szavazatai nélkül is meglenne”, azért nem állja meg a helyét, mert a PSD már a tárgyalások megkezdése előtt tudott a PD-L és az RMDSZ megállapodásáról.

A másik érv szerint „a választók hatalomváltásra szavaztak, márpedig az RMDSZ jelenleg is része a kormánynak”. Ez akár hiteles is lehetne, ha a PSD nem építi kampányát a jobboldali kormány „eltakarítására”, beleértve természetesen és kiemelten a 2007-ig kormányzó PD-L-t is.

Arra végképp nincs magyarázat, hogy közel két évtizeddel a nemzeti-kommunizmus bukása után egy magát modern szocialista pártként hirdető alakulat elnöke magyarellenes hangulatot szít. Lehet, hogy nem ez volt a cél – az árván maradt PRM-s szavazóbázis megkaparintása –, de ez lett az eredmény.

Lehet, hogy a PSD az RMDSZ távoltartásával „csupán” megpróbálta elkerülni a demokraták sorsát, hogy minisztereit a PD-L-nek megfelelő pillanatban eltávolítsák a kormányból. Mindez meglehet, de egy biztos: zsákutcába rohantak. Mircea Geoană PSD-je annyira előrelátóan tervezett, hogy szem elől tévesztette a közép- és hosszú távú érdeket – a sajátját is.

  vezércikk

porta világ pénz kütyü