keresés

Szociál-liberális librettó

A választások egybevonását az alaptörvénybe ütközőnek kimondó alkotmánybírósági döntéssel az ellenzék némi levegőhöz jutott. A taláros testület véleménye azt is nyilvánvalóvá tette, hogy az államfői kezdeményezés nyomán a választások összemosásáért a parlament előtt felelősséget vállaló kormányfő fittyet hányt az alkotmányra, akárcsak a törvényhozás ki tudja, hányadik megkerülése fölötti örömükben tenyerüket vörösre tapsoló narancsvörös honatyák.

Az alkotmánybírók döntése az ellenzék számára – akárcsak a SMURD-botrány – felért a mesterséges lélegeztetéssel.

A szociál-liberálisok ugyanis az utóbbi időben meglehetősen gyengélkedtek, sorozatosan tanújelét adták tehetetlenségüknek. Szónokaik a rendkívüli parlamenti ülésszakon – a nemzeti liberálisok vezényletével – mintha csak egy opera buffa librettója szerint áriáztak volna abbeli igyekezetükben, hogy elhitessék velünk és magukkal: a hatalom, dörgedelmes felszólításuknak engedelmeskedve, kezesbárányként testületileg távozik.

A liberálisok kezdeményezése pedig, miszerint lemondanak honatyai mandátumukról, egyszerűen képmutató. Az „ötletgazdák” ugyanis kellőképpen dörzsölt politikusok ahhoz, hogy ne tudnák: (nagyon is esetleges) távozásukkal korántsem előrehozott, csupán részleges parlamenti választásokat provokálhatnak ki a megüresedett választókerületekben. A gesztus tehát fölösleges, ezért nyilvánvalóan nem is fogják megtenni – meglebegtetése viszont kiválóan alkalmas arra, hogy megnyerjék az ellenzékkel szemben is meglehetősen elutasítóan viselkedő tüntetők jóindulatát, bizalmát.

Ráadásul az ellenzékiek máris igyekeznek kiutat találni maguknak a parlamenti mandátum feladása elől. Az ellenzéki honatyák a parlamenti jelenlét szükségességére hivatkoznak – miközben minden fontos vita alkalmával kivonultak az ülésteremből. A nemzeti liberálisok közül néhányan ugyan írásba adták lemondásukat, ám azt nem a parlament vezető testületéhez nyújtották be, hanem pártelnökükhöz, így annak jogilag semmilyen értéke, következésképpen következménye sincs. A szociáldemokraták még „gondolkodnak” a lépésen, a konzervatívok pedig csak akkor jelentik be szándékukat, ha már mindenki más döntött.

Az alkotmánybírák mostani döntése nyomán az ellenzék talán valamit visszaszerez megtépázott hitelességéből, ám semmivel sem jut közelebb céljaihoz. Az államfő felfüggesztése – a kormánypárti parlamenti többség miatt – továbbra is lehetetlen, lemondása pedig elképzelhetetlen, még ha egyenesen a szociáldemokraták nőszervezetének elnöke kérte is fel az államfő nejét, vegye rá férjeurát a távozásra. Kivitelezhetetlennek tűnnek az előrehozott választások is – egyébként is, ebben az esetben csak a parlament menne, Traian Băsescu nem – így aztán mandátuma végéig „játékos államfő” marad.

  vezércikk