keresés

Seregek élén

A szombati budapesti békemenet, a grandiózus tüntetés egyértelmű üzenetet fogalmazott meg az Európai Unió számára: Orbán Viktor hívei nem hagyják, hogy Magyarország gyarmattá váljék, hogy az EU (= CCCP, értsd Szovjetunió) diktáljon neki.

Brüsszel ettől feltehetően mély tanácstalanságba süpped, hiszen Orbán Viktor alig néhány nappal előtte kimondottan az uniós kifogások és feltételek elfogadásáról biztosította az Európai Parlamentet és akit csak lehetett. (Az eddigi feltételekhez alkalmasint újabbak is járulnak, mert közben friss kifogások támadtak, még az Alaptörvénnyel szemben is.) A kettős beszéd komikus ellentmondáshoz vezetett. Az Európai Bizottsággal való várva várt tárgyalásain a miniszterelnök feltehetően nem fog élni a békemenet tüntetőinek „felhatalmazásával”, hanem az ország szorongatott helyzetében, kínos elszigeteltségében további engedményeket tesz, kompromisszumra, nem pedig harcra törekszik.

Orbán Viktor Strasbourgban azt is kijelentette, a magyar demokráciát nem lehet megkérdőjelezni. És ebben is igaza volt: a Fidesz-hatalom kilenc hétre lefoglalt minden színhelyet a maga számára, úgyhogy az ellenzéket, tisztára demokratikusan, a nemzeti ünnepig és annak napján szóhoz sem hagyják jutni – valóban nem sokat kérdőjelezhet.

Romániában ezzel szemben az ellenzék a hangadó, amely rájött, hogy nem elég – és nem is célravezető – a kormányt pusztán a megszorító intézkedések miatt kárhoztatni, hanem a demokratikus szabályok megsértéséért lehet fogást keresni rajta. (Vagyunk néhányan, akik ezt jóideje jeleztük, a lapunkban is, és a tüntetéssorozat jelszavai és követelései is igazolják.) Nem véletlen, hogy a két országot antidemokratikus intézkedéseik miatt mind gyakrabban említik együtt azok, akik az uniós alapelvek betartásán őrködnek.

Azonban a helyzet túlságosan súlyos Romániában is, Magyarországon is ahhoz, hogy akárki jószándékú ember – hatalmi tényező vagy ellenzéki politikus, jobb-, illetve baloldali érzelmű állampolgár, újságíró vagy olvasó – ne a kiútkeresés óhajával közelítse meg. A mítoszok világába révedőket, a ködevőket és a nemzeti kurjongatókat pedig meg lehet hagyni maguk építette világukban, amíg az élet egyre elviselhetetlenebb terhei valóságra nem ébresztik őket.

Egyvalamitől mi, erdélyi magyarok mégsem tekinthetünk el. Képzeljük el, hogy az Európai Parlament ülésén felállt volna valaki, talán éppen a saját politikai családjából, talán éppen magyar, és a szemébe olvasta volna Orbán Viktornak a legnagyobb, történelmi bűnét. Azt, hogy cinkosságban a román államfővel mindent megtett a romániai magyarok legitim szervezete, az RMDSZ tekintélyének lerombolása, az egységes erdélyi magyar politikai érdekképviselet megosztása érdekében. Ez is része lenne az orbáni szabadságharcnak? Nem inkább leigázó hadművelethez hasonlít?

Egyre nyilvánvalóbb, hogy a Fidesz Magyarországa legfeljebb meghódítani tudja az erdélyi magyar lelkeket, biztonságot nyújtani nekik és megvédeni őket képtelen lesz. Hiszen magát is alig tudja.

  vezércikk