keresés

Politikai reneszánsz

„Platón a barátom, de még inkább barátom az igazság. Az ember legjobb tanácsadója az idő. Egy cselekvés eredményes végkifejletét csak ugyanannak a cselekvésnek a jó kezdetére lehet alapozni. A tisztesség a politikában az erény megnevezése.”

A hazai román lapok szerint a szociáldemokraták legutóbbi vezetőségi ülésén hasonló szövegek hangzottak el és az ókori bölcseletek, a buddhizmus, valamint az erkölcsi szállóigék keveredése is jól mutatja, mekkora felfordulás lehet abban a pártban, amely legutóbb mindent az elnökválasztási győzelemre, majd a kormányalakításra és megyei-helyi kiskirályainak a közpénzekhez való közelebb férkőzésére tett fel.

Ám a szép remények az egyetlen éjszakai elnökség, a lila nyakkendő és a földönkívüli erők hatásának köszönhetően szertefoszlottak, így most a romba dőlt illúziókon keseregve a februári rendkívüli kongresszusig bőven van amit tanakodni azon, hogy előbb a politikai-ideológiai alaphelyzetet kell rendbehozni, vagy a vezetőséget kell mihamarabb lecserélni, netán új szervezeti-szerkezeti felépítést kell kitalálni és így tovább.

Szorongató kételyeivel azonban a Szociáldemokrata Párt nincs egyedül, hiszen az ideológia vezérfonalába szintén igen-igen nehezen megkapaszkodó liberálisok ugyancsak kongresszusra készülnek, és meglehet, hogy nem is egyre, hanem kettőre: a délelőtti rendkívülin eldöntik, miként módosítják az alapszabályzatot, hogy lehessen úgy választani, ahogyan akarnak, a délutánin pedig a módosítások alapján megszavazzák, hogy a jelenlegi vagy a régi elnök legyen-e az új, mert a bukaresti liberalizmus jegyében egyszerűen elképzelhetetlen, hogy bárki más liberálisabb legyen bármelyiküknél.

Dehát nemcsak a vesztesek táborában nagy a zűrzavar, hanem a győztes Demokrata-Liberális Párt is tisztázni akarja meglehetősen képlékeny ideológiáját, sőt még a nevét és jelvényét is szeretné lecserélni.

A hagyományosan szocialista rózsa helyett jöhetne valami más, mondjuk akár az alma is, amely nem csupán a mindenki által jól ismert eredendő bűnre, hanem a még mindig olcsó és vitamindús népeledelre is utal. Annál is inkább, mivel bizonyos csoportjai szerint amúgy is ildomos lenne felvenni a néppárt nevet, márcsak az európai parlamenti néppárti tagság miatt is.

A romániai parlamenti pártok nagy politikai reneszánszában egyedül az RMDSZ nem vesz részt, és ezt tekinthetjük akár a stabilitás jegyének is, amelyet csak fokoz, hogy a miniszterség miatt felfüggesztett ügyvezetői elnökségbe a visszavonult egykori ügyvezető elnök tér vissza.

Mindez természetesen roppant izgalmas, csak azt nem lehet érteni, hogy eme országrengető változások helyett a közembert miért foglalkoztatja a fagy, a munkahely, a fizetés, a család, a lakásfenntartási költség, és így tovább. Talán nem mélyedt el kellőképpen az ókori és újkori bölcseletekbe? Talán azzal sincs tisztában, hogy az ember legjobb tanácsadója az idő?

  vezércikk