keresés

Polikai meteorológia



Lezárult nagy vonalakban a kormánytisztségek és a helyi intézményvezetői helyek leosztása a koalíciós partnerek között, és az RMDSZ elkönyvelheti, hogy visszajuttatott a döntéshozói tisztségekbe körülbelül ugyanannyi embert, ahány a „legjobb időkben”, 2005 és 2008 között volt.

A végül csak egyetlen szűk esztendő után, illetve a romániai politika alakulása, nevezetesen Traian Băsescu újabb választási győzelme fényében ez mindenképpen siker, ha azt nézzük, hogy az RMDSZ az elnökválasztáson „rossz lóra tett”, mégis nyert.

A PD-L–RMDSZ koalíciós kormányzás ezzel újabb szakaszba lép, aminek a tétje egyrészt a válságból való kikecmergés, amely a recesszió, dráguláshullám és munkanélküliség sújtotta országra már nagyon ráférne, és amit az egyre türelmetlenebb polgár hamarosan számon is kér a „negyedik Boc-kabinettől”, másrészt pedig a politikai stabilitás, amit a Băsescu-féle párt koalíciós “priuszát” tekintve szintén nem egyszerű feladat megteremteni.

Ami a Boc-kabinet válságstratégiáját illeti, az RMDSZ még szerencsésnek is mondhatja magát, hogy azokon a kormányzati területeken, ahol ennek rövid távú eredményei számon kérhetők, kevésbé van jelen. Még így is van néhány olyan hepehupás minisztérium, ahol politikailag könnyen félre lehet lépni: ilyen például a hamburgeradó-csapdás (és még sok egyéb csapdás) egészségügyi tárca, illetve a Verespatak-feliratú villogó piros lámpával ellátott környezetvédelmi minisztérium.

A politikai széljárás pedig, mint tudjuk, változó, és ezt a közhelyt aligha fogja megcáfolni ez a kormánykoalíció. A stabilitás legbiztosabb garanciája az, ha a feleknek elengedhetetlen szükségük van egymásra ahhoz, hogy kormányon maradhassanak.

Az RMDSZ részéről ez nyilvánvalóan biztosított, hiszen az aligha képzelhető el – legalábbis addig, amíg Traian Băsescu az állam feje, tehát még öt évig –, hogy a magyar érdekvédelmi szervezet kiszorítja a Demokrata–Liberális Pártot a koalícióból, és másokkal (netán egyedül) próbál meg kormányt alakítani. Az viszont kérdéses, hogy a PD-L-nek meddig lesz szüksége az RMDSZ-re, legalábbis matematikailag.

Tekintve azt a tényt, hogy az ellenzék soraiból – ha már nem is napi, de legalábbis – heti rendszerességgel ugorják át a kerítést a hatalom oldalára álló honatyák. Amikor pedig meglesz a szükséges parlamenti létszám, az elnöki pártnak már csak az ürügyet kell megtalálnia ahhoz, hogy megszabaduljon kényszerű partnerétől, jobban mondva, hogy kiprovokálja belőle a szakítást.

Egy nemzeti kisebbség képviseletét pedig nacionalista retorikával a legkézenfekvőbb provokálni – erre tett egy apró jelzést nemrégiben a „gyermeteg autonomistákat” fikázó Băsescu.

A koalíció várható viharait tehát csak olyan (politikai) meteorológusok nem tartják valószínűnek, akik idénre is enyhe telet jósoltak. 

  vezércikk