keresés

Pillanat és távlat

Ha nem tudnánk biztosan tudós klimatológusoktól, hogy földünket szinte visszafordíthatatlanul globális felmelegedés fenyegeti, azt gondolhatnánk, amit érzünk: hogy beledermedtünk ebbe a kemény, makacs télbe.

Meglehet, több dologgal vagyunk így – a pillanatnyi gond cáfolni látszik és feledtetni hajlamos a távlatit. Márpedig megoldani a jelenlegit kell, és könnyen juthatunk abba a helyzetbe, mint a favágó, aki nem ér rá megélesíteni a fejszéjét, mert mind intenzívebb erőbedobásra készteti a favágás üteme.

És ahogy nehéz hitelesen harcolni mínusz tíz-húsz fokban a felmelegedés ellen, úgy keserves dolog messzi stratégiai célokért küszködni barátságtalan aktuális körülmények között. Például a gazdaság egyensúlyára vigyázni, amikor amúgy is nagy a munkanélküliség. (A társadalmi elégedetlenséget egyelőre kordában tartja a hideg és a hó, de tavasszal nagyon valószínű, hogy kitör, beláthatatlan következményekkel.)

A honi politikában és közéletben azt látni, ahogyan a törvényesség uralmának távlati célja szenved és áldoztatik fel pillanatnyi érdekek oltárán. A mostani helyzetet mi sem szemlélteti jobban, mint Mircea Dinescu és Elena Udrea párhuzamos esete. Győztes forradalmak után nem szokatlan, hogy azok elorzói elkezdenek igazságosztással foglalkozni.

A politikai harc is jobbára a karóba húzás jogáért és lehetőségéért, értsd: az ehhez szükséges dominanciáért folyik. Amelyben előny, ha valaki csencseléssel, kollaborálással, pártos meg titkos opportunizmussal vagyont és kapcsolatokat szerzett, utána könnyen elintézi a lázadozókat, az igazságtalanságok és törvénytelenségek panaszolóit.

A román forradalom emblematikus és bőbeszédű alakja csakis alulmaradhat olyan törvényes akadályokkal szemben, amelyeket vidám cinizmussal átvisz egy politikai kegyenc (akiből sosem lesz fegyenc).

A törvény hatalma még várhat, egyelőre más hatalmak döntenek. Jó velük együtt menetelni, megérdemelt tisztségeket szerezni, frontot tartani? Kétségtelenül jó – de nem biztos, hogy távlatilag biztonságos.

Pillanatnyilag a legbiztonságosabb megoldásnak látszik az amerikai rakétavédelmi rendszer romániai telepítése is. Legalább két zavaró körülmény azonban van: 1. ebben a kérdésben nem egyedül az államelnöknek és az általa irányított Védelmi Tanácsnak kell határoznia, elfogadásának törvényes legitimitást csak a parlament döntése adhat, a hitelesség és eltökéltség pecsétjét pedig igazából egy népszavazás üthetné rá, 2. a kemény télben különösen indokolt Oroszország érzékenységére ügyelni, biztosítékokat nyújtva neki, hogy valóban nem ellene irányul a geopolitikai fontosságú gesztus.

... Jó lenne egy kis nyugalom és higgadtság, szebb idő, hogy messzebbre láthassunk.

  vezércikk