keresés

Pató Béla bácsi világa

„Száznégy éves korában elhunyt Pató Béla egykori híres szatmárnémeti műszerész, ezermester, kerékpár- és írógépjavító. Pató Béla bácsi a kezdetektől, 1947-től – összesen 63 éven át – a Romániai Magyar Szó, az Előre, majd 1989 után ismét a Romániai Magyar Szó, öt éve pedig az Új Magyar Szó hűséges olvasója, folyamatos előfizetője volt. Erre az évre is előre megrendelte az Új Magyar Szót, pedig már nagyon legyengült, alig látott olvasni. Hűséges olvasónkat szombaton temették el a Mátyás király utcai temetőben, sok százan hajtottak fejet sírjánál.”

Tegnapi lapszámunkban tájékoztattunk a fenti módon a – tudomásunk szerint – legidősebb olvasónk elvesztéséről, és a szomorú hír bennünket, a szerkesztőség tagjait igencsak megrendítette.

Elvesztés, veszteség: ez a szó fejezi ki a legpontosabban azt az érzést, amit Pató Béla bácsi halálhíre keltett bennünk. Hiszen, ha szabad így megközelíteni a dolgot, egy hűséges olvasóval, egy biztos előfizetővel kevesebb a mai időkben, az már önmagában is egy kínzó kis mínusz egy erdélyi magyar szerkesztőség számára, de az eszmei veszteség – az egyszerűen felbecsülhetetlen.

Ilyen veszteségek nap mint nap százával érik az erdélyi magyarságot. Ámde ez az élet rendje, a biológia törvényei ellen nem lehet, nem érdemes lázadozni. A nagy és nehéz kérdés azonban az, hogy az érkező egyedek, az eltávozottak helyébe lépő új generációk képviselői mit adnak a közösségnek. És főleg, hogy mit kérnek tőle, ha egyáltalán kérnek valamit.

A közösség és az egyén viszonya ugyanis generációnként különböző, és ha a közösség képviselői – mi újságírók, ti politikusok – nem találjuk, nem találjátok meg azt a hangot, amellyel az új korosztályokhoz szólhatunk-szólhattok, akkor végleg elveszítjük őket a közélet, a mi erdélyi magyar közéletünk számára.

Egy etnikai kisebbségen belül a közösség és az egyén közti kapocs talán szorosabb, mint általában. Ez elvileg reményt adhat arra, hogy nemcsak történelme, hanem jövője is lesz még a magába fordulás, a múltba temetkezés veszélyével küzdő erdélyi magyarságnak. Ami ugyanúgy minőségi, mint mennyiségi probléma, és a jövő évi népszámlálás ad majd választ arra a kérdésre, hogy az egyén–közösség viszony apró kis kudarcai milyen mértékű lemorzsolódáshoz vezettek az elmúlt tíz évben.

És végső soron arra a kérdésre, hogy Pató Béla bácsi világa után milyen erdélyi magyar világ következik. 

  vezércikk