Paranoia
Salamon Márton László | 2010-03-02 01:49:27
nyomtat | elküld

Akinek halálhírét keltik, az sokáig fog élni – tartja a népi bölcsesség, és az időnként (s most ismét) különböző betegségekkel „hírbe hozott” Traian Băsescu államfő esetében jó esély van rá, hogy a szólás igaznak bizonyuljon. Adja Isten, hogy így is legyen.

Akinek halálhírét keltik, az sokáig fog élni – tartja a népi bölcsesség, és az időnként (s most ismét) különböző betegségekkel „hírbe hozott” Traian Băsescu államfő esetében jó esély van rá, hogy a szólás igaznak bizonyuljon. Adja Isten, hogy így is legyen.

De ezt az idő fogja majd megmondani, és ebben a történetben nem is ez a lényeg. Azon kívül, hogy a cotroceni-i titkolózás természetszerűleg alapot adott a médiának, hogy Traian Băsescu egészségi állapota kapcsán találgatásokba bocsátkozzék – hisz a sajtó nem azért sajtó, hogy ne legyen fogékony az ilyen típusú hírek iránt –, az állam első emberének bizonyára nincs olyan testi vagy mentális betegsége, ami miatt el kellene hagynia az elnöki széket, illetve ami miatt meg kellene szakítania második államfői mandátumát.

Traian Băsescunak azonban mégiscsak van egy súlyos betegsége. Egy olyan súlyos betegsége, amit a pszichológiai szaknyelv paranoiának nevez, és az orvosi szótár szerinti jelentése: „üldözési mánia, rögeszmék irányította viselkedés, melynek jelenléte mellett a tiszta gondolkodás megmarad.” Az állam elnöke ti. kimeríti a paranoia szakszótár szerinti fogalmát, amikor a „sajtómogulok” rosszindulatú áskálódását véli felfedezni bármely, számára kényelmetlen újságírói kérdés, faggatózás mögött.

Az államfő oda jutott, hogy szinte már nincs olyan interjú, sajtónyilatkozat (kivéve a cotroceni-i „házitévék” – a B1TV és az OTV – adásaiban elhangzókat), amelynek alanyaként ne dörgölne egy csípősnek szánt, de voltaképp frusztrációról árulkodó megjegyzést a pusztán a munkáját végző sajtóterepmunkás orra alá. 

A „Hogyan is mersz felelősségre vonni engem te, akinek a munkaadója egy gonosz mogul?!” típusú válaszok azonban előbb-utóbb megbosszulják magukat. Az elnököt egészségi állapotáról faggató riporter ugyanis aligha „szégyelli el magát” amiatt, hogy „mogulja” olyan, amilyen, hanem éppen ellenkezőleg: szolidarizálja az újságíró-társadalmat a közvélemény számonkérésével szemben ellenállást tanúsító, agresszív állami funkcionáriussal szemben – legyen az akár (sőt: főleg!) az államfő is. Nem beszélve arról, hogy az adófizető polgár előtt sem a „mogulnak” kell számot adnia, hiszen nem ő az, aki az államkasszába befizetett adólejekből él, hanem az állami tisztségviselők, köztük az állam feje. 

Traian Băsescu betegsége tehát valós, de orvosilag nem – vagy csak nehezen – mutatható ki. De mint minden betegségnél, ebben az esetben is van a gyógyulásnak egy első, elengedhetetlen feltétele.

A pontos diagnózis felállítása.

Hozzászólások



Hozzászólni csak regisztrált és bejelentkezett felhasználónak lehetséges. Ön nincs bejelentkezve.

Jelenleg nincs hozzászólás ehhez a cikkhez!




vélemény
Miért érné meg?

Le a kalappal Amerika előtt azért, ahogy lemenedzselte a líbiai hadmozdulatokat! Ahogy hófehéren ment bele a könnyen végtelenné válható konfliktusba (valójában csak a nyitólépéseket tette meg a sakkjátszmában), és éppen ilyen makulátlanul vonult vissza: ha baj van, vigye el a NATO a balhét. Szerintem a globális zsernyáknak ez volt az első igazi katonapolitikailag felnőtt cselekedete: reszkírozott, de nem emelte addig a tétet, hogy nagyot bukjon, ha rajtaveszt. »

Ady András
Várományosok

Olvasom, hogy Románia Kulturális és Örökségvédelmi Minisztériuma Torockót felvette az UNESCO világörökségi jegyzékének várományos listájára, Kelemen Hunor miniszter pedig néhány nappal ezelőtt tájékoztatta minderről az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének Világörökségi Bizottságát. És hogy miért csak a várakozók közé? »

Székedi Ferenc
Hofi után, szabadon

Ha nem lennének olyannyira szegények szegény ellenzéki honatyáink, akkor nyilván egyikük sem riadt volna vissza a bátor és egyedülálló gesztustól, és már néhány napja visszaadta volna mandátumát. De nem így történt, mert bár tisztségükről készségesen lemondanának, nem tehetik ugyanezt a vele járó juttatásokról. Márpedig ha ragaszkodni akarnak anyagi előnyeikhez, akkor meg kell maradniuk funkciójukban is. Ilyen kegyetlen a honatyai sors. »

Bogdán Tibor