keresés

Önellenzékben

Kongresszust tartottak az ellenzéki pártok. Természetesen nem együttesen, hanem külön-külön, mintha formailag is hangsúlyozni kívánnák a vezetőtestületi tanácskozásokon is megfogalmazódott tartalmi lényeget, miszerint az országban nincs egységes, szervezett ellenzék, a törvényhozás székházának nem kormánypárti oldalán helyet foglaló tömörülések megosztottak.

A kongresszusok ahelyett, hogy azonos politikai platformra helyezték volna a három parlamenti ellenzéki tömörülést, még inkább eltávolították őket egymástól: a szociáldemokratákat szövetségesüktől, a konzervatívoktól, a két tömörülést pedig a nemzeti liberálisoktól. Ennek legfőbb oka pedig az – amire úgyszintén egyértelműen fény derült az egymást követő kongresszusokon –, hogy egységesítő közös cél: az ország érdekei, a nemzet, vagy legalábbis saját választóik boldogulása helyett elválasztó törekvés vezérli őket, amely legfeljebb annyiban mondható közösnek, hogy egyaránt a kizárólagos hatalom megszerzését jelenti.

Közös még bennük persze az is, hogy szorongva lesik a hatalom képviselőinek kegyes kézmozdulatát, amellyel a hőn vágyott húsosfazék mellé emelik a kongresszusok által inkább meggyengített, mint megújított pártok valamelyikét.

De hát ezt féltve őrzött titoknak szánták, ezért a nyilatkozatok szintjén a demokrata- liberálisok és az államfő ádáz ellenfelének hirdetik magukat. A szociáldemokraták frissen választott elnöke, Victor Ponta csak akkor hajlandó szövetkezni a demokrata-liberálisokkal, ha pártja adja az új miniszterelnököt (föltehetően éppen a „kis Titulescu” személyében).

A nemzeti liberálisok régi-új elnöke, Crin Antonescu arra vár, hogy az államfő bocsánatot kérjen pártjától és elismerje a Boc-kormány teljes kudarcát. A képtelen követelésekkel mindkét tömörülés nyilvánvalóan azt a látszatot akarja kelteni, hogy csupán saját elhatározásán múlik a kormányzásban való részvétel.

Eközben pedig házilag gyártott „alternatív” és „árnyékkormányokat” hoznak létre, mint ahogyan az önmagát pilótának álmodó kisgyermek is előszeretettel játszik repülősdit.

A Konzervatív Párt alattomosan arra számít, hogy a tömörülést korábban „tisztességtelen megoldásként” leminősítő Traian Băsescu a hatalmi torta tisztességesen nagy szeletének kedvéért hajlana ismét szövetkezni vele – hiszen így, az RMDSZ-szel, a nem magyar kisebbségekkel és az „elkötelezett függetlenek” feltartóztathatatlanul gyarapodó táborával kényelmes fölényre tehetne szert a törvényhozásban.

Mindennek következtében Traian Băsescu és demokrata liberálisai megengedhetik maguknak, hogy ügyet se vessenek az ellenzékre, amely így maga is hibáztatható az ország helyzetének folyamatos rosszabbodásáért. A hatalom abban a szerencsés helyzetben van, hogy nem is kell terveket és stratégiákat kiagyalnia az ellenzék bomlasztására: az önmaga legkérlelhetetlenebb ellenzékévé vált.

  vezércikk