keresés

Nyögjük a nyugdíjat

Tekervényes, akadályokkal teletűzdelt úton botorkálva, a legkülönfélébb társadalmi kategóriák ellenkezését kiváltva ugyan, de megszületni látszik az egységes nyugdíjrendszer törvénye.

Közhelyszámba menő igazság, hogy nincs olyan jogszabály, amely mindenkit kielégítene. A kisnyugdíjasok tömege például azt kifogásolja, hogy a nyugdíjpont értékét az országos átlagbér helyett az infláció szintjéhez kötik, ami visszafogja a majdani emeléseket.

A honatyák, egyéb kiváltságos politikai/szakmai kategóriák szűkebb, de azért még mindig tekintélyes rétege a „pimasz nyugdíjak” tervezett megszüntetése ellen tiltakozik, a szakszervezetek pedig azért elégedetlenek, mert szerintük a törvényben egységesnek ígért nyugdíjrendszer igazságtalan megkülönböztetéseket tesz.

Van azonban a jogszabálytervezetben egy olyan kitétel, amely minden jövendő nyugdíjas-kategóriát egyformán érint – pontosabban: sújt –, ez pedig a 65 évben megállapított nyugdíjkorhatár. Azzal még nem lenne baj, hogy azonos szintre hozzák a férfiak és a nők nyugdíjkorhatárát, így van ez egyébként egész sor más uniós és unión kívüli országban.

Ráadásul nálunk a szebbik nem képviselői legalább ilyen tekintetben egyenrangúak lesznek a férfiakkal, miután alkalmazottként rendszerint alacsonyabb bért kaptak férfi kollégáiknál, és sokkal nehezebben kerülhettek vezető tisztségbe, mint az erősebb nem képviselői. (Gondoljunk csupán legfontosabb intézményeinkre, mondjuk a törvényhozásra, ahol számuk jóval kisebb a férfiakénál, a kormányban pedig a miniszterek között a cotroceni-i elnöki palota protezsáltján, Elena Udreán kívül egyetlen nőt sem találunk).

Az igaz, hogy az EU legtöbb tagállamában is 65 éves korban lehet nyugdíjba menni, ám azt – stílusosan fogalmazva: – öreg hiba lenne figyelmen kívül hagyni, hogy a „huszonhetek” viszonylatában Romániában a legalacsonyabbak közé tartozik a születéskor várható életremény: a nőknél 75, a férfiaknál 68,2 év – miközben a szintén nem elsősorban a fejlettségéről elhíresült Spanyolországban 84 esztendő a nőknél, hogy Svédországról már ne is beszéljünk, ahol például a férfiak 78,4 évben reménykedhetnek.

Mindez azt jelenti, hogy – statisztikailag – Romániában a férfiak három, a nők legfeljebb 10 évig élvezhetik a nyugdíjat. A többi egyszerű matematika: a jelenleg 63,8 éves korában nyugdíjba menő férfi alkalmazottként 300 ezer lejt fizet be majdani nyugdíjára, amiből – az életreményt és az általános nyugdíjszintet figyelembe véve – csupán 46 ezer lejt kap vissza. Az arány nyilván tovább romlik a 65 éves nyugdíjkorhatár esetén.

Mivel egy idő óta a kormány örökös gondban van a nyugdíjak kifizetésével, a nyugdíjrendszer küszöbön álló összeomlásával riogat, a nagy kérdés ezek után az: mi történik/történt a többi pénzzel? Válaszra persze ne várjunk; az úgysem érkezne meg életreményeink szűk időkeretei között.

  vezércikk