keresés

Nehéz szülés

Én mindenkinek az elnöke vagyok, a parlamenti pártoktól, a függetlenektől egyazon távolságra. Ha nem is tökéletes fordításban, de nagyjából ezekkel a szavakkal folytatta tárgyalásait tegnap este Traian Băsescu azokkal a parlamenti pártokkal, amelyeknek képviselői hétfőn kivonultak az elnöki palotából, mondván, hogy a különböző politikai alakulatokból elvándorolt honatyákkal nem tárgyalnak.

Băsescu nyilván erre is megadta a feleletet, mondván, hogy az elkövetkező, módosított alkotmányban ő is egyetért az ilyesféle átjárások megszüntetésével, és mind a szociáldemokraták, mind a konzervatívok előterjesztéseit jó vitaalapnak nevezte. Egyetlen kivétellel: nem tudja, hogy a kétkamarás parlament mellett kiálló szociáldemokraták miért hivatkoznak a lisszaboni szerződésre egy olyan felsőház létrehozásának a tekintetében, amely a helyhatóságok küldötteiből állna.

Nos, alighanem itt becsatlakoztathatjuk az RMDSZ-t is, hiszen a romániai magyarság parlamenti képviseletének nagyjából ugyanez a véleménye: a parlamenti képviselők, szenátorok számát adott mértékben lehet csökkenteni, de maradjon meg mindkét ház, különböző hatáskörökkel, és a szenátus alakuljon át a régiók küldötteinek döntéshozatali jelleggel felruházott tanácskozó fórumává.

Előreláthatólag itt lesznek majd a legnagyobb összecsapások, hiszen a népszavazásnak valamilyen úton-módon eleget kell tenni, azaz legalább a honatyák számát csökkenteni kell, viszont sem az RMDSZ-nek nem érdeke a kisebbségi képviselet számbeli csökkentése, sem a román pártoknak. Illetve képviselőiknek és szenátoraiknak nem repes a szíve az örömtől, hogy önmaguk alatt vágják el a parlamenti ágakat.

Egyértelmű az is, hogy ezeken az érdekkülönbségeken alapuló, igen lényeges ellentétek az elkövetkező hónapokban más és más formákat öltenek. Az egyik nyilvánvalóan az elnöki hivatal és a parlament viszonyrendszerének az újragondolása két olyan szélsőséges álláspont között, amelyek közül az egyik a gyengülő parlamenti hatáskörökre és az esetleg létrejövő elnöki diktatúrára, a másik pedig a jelentéktelen, inkább csak jelképesnek tekintett elnökre és a mindent alaposan átrágó, de csigalassúsággal mozgó parlamentre figyelmeztet.

Már ez a két véglet is önmagában jelzi, hogy az alkotmánymódosítás tekintetében hosszú menetelésre lehet számítani, annál is inkább, hogy a pártok egyetérteni látszanak abban: ha már módosítanak, akkor ez ne csupán a parlamentre, hanem az államszerkezet más összetevőire is vonatkozzon. Azaz már most borítékolni lehet: az alkotmánymódosítás sokkal hosszabb szülés lesz, mint Románia új alkotmányának a megszövegezése az 1989-es változások után. És bizony az sem ment egyszerűen.

  vezércikk