keresés

Miről hallgat Boc?

Nem csak a politikai osztály és az állam megújítását hirdeti meg minden lehetséges alkalommal a hatalom, de saját ígéreteit is rendszeresen felújítja. Ez nyilván úgy válik lehetővé, hogy soha nem tartja be őket, így aztán mindig időszerűek maradnak.

Emil Boc miniszterelnök most például a parlamentben állt elő újabb válságmegelőző csomaggal, amelynek mind a 28 pontja régi jó ismerősünk. A kormányfő ugyanis semmilyen olyan intézkedést nem tud már kitalálni, amelyet korábban ne harangozott volna be.

Az újként feltálalt régi intézkedések önmagukban természetesen üdvözlendőek, hiszen szándékaik szerint jók: egyebek között a beruházások fellendítését, a szociális védelem erősítését célozzák; de az is igaz, hogy politikai akarat nélkül semmit sem érnek. Márpedig nem jó szándékban, hanem politikai akaratban van a legnagyobb hiány mind a hatalomban, mind az ellenzékben. (Téves lenne ugyanis azt hinnünk, hogy az ellenzék – hatalomra kerülése esetén – nem ugyanolyan halogató–ígérgető taktikát alkalmazna, mint most Emil Boc és elnöki pártja).

Bár politikusok és szakértők zöme egyetért abban, hogy Romániában még nem indult el a válságból való kilábalás, sőt, a helyzet súlyosbodik, a miniszterelnök a parlament előtt meglehetősen rózsaszín képet vázolt az ország helyzetéről, és önmérsékletre intett, mintha csak ezen múlna a válságkezelés. De figyelmeztetése feltehetően a mozgolódó szakszervezeteknek (is) szólt, amelyek – a kormányfő nem kis megkönnyebbülésére – a hét elején késznek mutatkoztak az ideiglenes fegyverszünetre.

Persze román politikusoknál legtöbbször nem az a lényeges, amit elmondanak, hanem amit elhallgatnak. Így Boc önértékelő jelentésében nem esett szó olyan fontos tényről, mint az ország közel tízmilliárd lejes közadóssága; nem történt említés a tavaly felvett húszmilliárd eurós kölcsönről, amelynek eredetileg a Román Nemzeti Bankhoz kellett volna kerülnie, ehelyett viszont a bérek és nyugdíjak kifizetésére ment el; az utóbbi hét év viszonylatában a legmagasabb szintre emelkedett munkanélküliség esetében konkrét adatok helyett csak egy összehasonlítást kaptunk, miszerint nálunk jobb a helyzet, mint másutt (magyarán: vannak országok, amelyek még nálunk is rosszabbul állnak); a kormányfő nem beszélt arról, hogy idén az államnak 1,5 milliárd lejről 480 millióra kell csökkentenie 90 napnál régebbi tartozásait és megfeledkezett arról is, hogy az átalányadó bevezetése nyomán százezer cég ment csődbe.

De hát Emil Boc célja nem is a valós helyzet feltárása, és még kevésbé a tényleges válságkezelő intézkedések beindítása volt. Az újabb ígérethullámmal nyilvánvalóan a szakszervezetek által tervezett utcai megmozdulások, sztrájkok sorozatát kívánta késleltetni. A miniszterelnök azonban csak időt nyert, életet nem: az érdekképviseleteiknek tett ígéretek valóra váltásához ugyanis aligha lesz pénz a költségvetésben. És akkor vége a békének.

Igaz, jöhet az újabb külföldi hitel – de meddig?

  vezércikk