keresés

Megadiverzió?

Mentsük meg Geoanát, mentsük meg a román demokráciát! – valahogy így foglalhatnánk össze a reakciókat, amelyeket a hatalom támadásai váltottak ki az elmúlt napokban.

És meg kell adni, a Băsescu-rezsim rohamja meglehetősen hatásos – előbb a kisebb pártra való képviselőcsoport kiszakítása az ellenzéki pártokból, majd a szenátus elnöki székének elhódításáért indított attak –, lévén a pártelnökségből száműzött Mircea Geoană az ideális áldozat. Olybá tűnik, hogy Traian Băsescu második fordulós ellenfelére nagyon is rájár a rúd újabban.

De nemcsak őt magát próbálják megfosztani a szenátus elnöki tisztétől, hanem – az ellenzék diskurzusával élve – általa a demokrácia utolsó végvárát is bevennék a demokrata-liberálisok, vagyis az „állampárt”. Az utóbbi napokban többször is elhangzott, amit korábban csak sejteni engedtek, hogy Traian Băsescu és alakulata teljhatalomra tör.

Mármost lehet, hogy a romániai demokrácia hadilábon áll, de a megmentését biztosan nem Mircea Geoană hivatalban maradása jelentené. A szenátusi elnöki tisztség vajmi kevés hatalommal jár, legalábbis amennyiben az elnök egészségi állapotában nem állt be kedvezőtlen változás – a híresztelésekkel ellentétben –, azaz nem szorul helyettesítésre a felsőházi elnök által.

Másfelől nem első alkalommal állna egyazon párthoz tartozó elnök a két ház élén; volt már rá példa, és nem lett vége a demokráciának. A sajtó egy része ennek ellenére szinte hisztérikusan cikkezik a demokrácia fenyegetettségéről, és felsorakozik a jó ügy mellett, vagy amit akként értelmez. A lapok-tévék másik fele éppen ellenkezőleg az ellenzéktől akarja megvédeni a (közvetlen) demokráciát: a posztkommunistáktól – az iliescuktól és  năstaséktól – és a pontáktól, vagyis a fiatal posztkommunistáktól.

Álljon a hatalom vagy az ellenzék pártján, mindenki megtalálja a maga állampártját, amelytől aztán megpróbálja megvédeni a demokráciát. Az egyik oldal informális vezetője egyértelműen: Traian Băsescu. A másik oldalon Ion Iliescu osztozik – egyelőre – Mircea Geoanával. Még nem Victor Pontával, mert a köztudatban lassan megy végbe a stafétaváltás, de már nem Adrian Năstaséval, miután a volt kormányfőről fenyegetésként beszélni lassacskán nevetségesnek hat.

Holott alig egy elnöki mandátummal korábban Năstase testesítette meg az állampártot, ami ellen a mostani „Zeusz” szólított hadba. Akkor (is) újságírók, polgári aktivisták rohantak félretéve mindent (sokszor a józan eszüket is), csakhogy megmentsék a demokráciát. Kell annál nagyobb elégtétel, hogy végül sikerült?

Az igazat megvallva, kellene. Tudniillik a demokrácia bajnokának lenni több alkalommal, ráadásul mindig a másik oldalon – többször, ismét – legalábbis elgondolkodtató. Meglehet, hogy miközben megmentjük a személyekben, hol Basescuban, hol Năstaséban támadott demokráciát, tömeges veszteséget szenvedünk egy másik oldalon anélkül, hogy az ádáz harcban érkezésünk lenne tudomást venni róla.

  vezércikk