keresés

Köldöknézés

A politika tudománya szerint a pártok bizonyos ideológiák köré szerveződnek.

Mindazok, akik úgy gondolják, hogy az államnak, a társadalmi esélyegyenlőségnek és a szociális védőhálóknak megvan a maguk szerepe, baloldalra tömörülnek.

Mások, akik az egyén korlátlan szabadsága és vállalkozókedve mellett törnek lándzsát, illetve nem túlságosan szeretik, ha az egyházak világi kérdésekben akarnak döntőbírók lenni, szabadelvű, azaz liberális csoportosulásokat hoznak létre.

A konzervatívok úgy gondolják, a hagyományok  képesek mindenekfelett éltetni a társadalmat, a kereszténydemokraták pedig szívesen látnának biblikus elveket a templomok falain kívül is.

És természetesen még lehetne folytatni a sort, hiszen különösképpen Közép-Kelet-Európában ezek az ideológiák nem jelentkeznek tisztán, hanem keverednek-kavarognak, ilyen-olyan arányban ötvöződnek.

De azért mégiscsak az lenne az ildomos: ha valaki valamilyen párt színeiben választatja meg magát, azaz nem tud ellenállni honfitársai forró akaratának, akkor legyen valamiféle olyan pártmeggyőződése is, amelyhez ragaszkodik.

Sem Budapesten, sem Bukarestben azonban ez nincs így, a függetlenek növekvő csoportja a Dâmboviţa partján arra utal, hogy jó néhányan egyetlen ideológiát ismernek: nekem az a jó, ami érdekeimnek megfelel. Ez a törekvés azután megint csak köldöknéző tevékenységre kényszeríti a parlament két házát, hiszen néhány napja a honatyák megint csak önmagukkal foglalkoznak.

A szenátus Állandó Bürója eldöntötte, hogy mindazok, akik otthagyták parlamenti csoportjaikat, elveszítik állandó bizottságbeli tagságukat. A függetlenek persze mindebben a házszabály megsértését látják, és Alkotmánybírósággal fenyegetőznek. Nem tesznek másképpen a liberálisok és a szociáldemokraták sem, ők ugyanis azt kifogásolják, hogy  kivonulásuk nyomán a parlamenti többség lehetővé tette bizonyos rangú köztisztviselők politikai alapon történő kinevezését.

Noha a demokrata-liberális kormányfő és az RMDSZ-es kormányfőhelyettes is cáfolta, a bukaresti lapok mégis egyre többet cikkeznek arról, hogy a növekvő számú függetlenek olyan új baloldali pártot hozhatnak létre, amely „a mór megtette a kötelességét, a mór mehet” jelszóval kitúrhatja az RMDSZ-t a kormányzásból.

Alig csillapodtak le tehát az elnökválasztás visszhangjai, a politikusok – vagy a pártkongresszusokon, vagy a parlamentben – megint csak önmagukkal kezdenek foglalkozni. Ahelyett, hogy valóban az ország és a lakosság égető problémái, a gazdasági válságból kivezető út szerepelnének a különböző szintű és rangú tanácskozások napirendjén.

A politika tudománya szerint a politika nem öncélú. Mifelénk mindennapos ennek a cáfolata.

  vezércikk