keresés

Ki ki ellen?

Külön emlékeztek meg Marosvásárhely húsz évvel ezelőtti fekete napjairól az RMDSZ („Markóék”), valamint az EMNT („Tőkésék”) meg a Pro Europa Liga („Smaranda Enachéék”) – és ez a „külön”-ség ezúttal új elemeket, plusztartalmakat és eszméket hozott felszínre, jelezve, milyen nagy ereje van az okos értelmezésnek, a tanulságok levonásának.

És milyen fedezete van a mai cselekvésnek, a kiállásnak a túlélő nemzeti kommunista vétetésű politikával és tudattartalmakkal szemben. Amit az emlékezők egyaránt hangsúlyoztak az 1990-es márciusi események kapcsán, az egyezőleg érvényes, amit pedig külön hangsúlyoztak, az egymást kiegészítően érvényes.

Eszmei alapvetést az adhat, amit Markó Béla úgy fogalmazott meg: 1990 márciusa a marosvásárhelyi és az erdélyi magyarság szabadságharca volt. Ezt mai ismereteink alapján sajnálatos módon azzal kell kiegészíteni, amit hozzátett: „nem csupán egy magyarellenes pogrom tervének a része volt mindez, hanem ellenforradalmi kísérlet is, amelynek az volt a célja, hogy leállítsák mindazt, ami Romániában 1989 decembere után megindult”.

Szabadságunkat akkor olyan értelemben ki is vívtuk, hogy nem féltünk, és azóta sem félünk. Húsz év alatt a politikai harc eredményeképpen jogainkat is kivívtuk, ha messze nem is valamennyit. Nem félünk tehát a nagy szavaktól sem: igenis szabadságharc volt, igenis ellenforradalom zajlott, aminek restaurációs maradványai mind a mai napig fellelhetők és alkalmanként mint most is – heveny formában kiütköznek a román politika és mentalitás szintjén.

Tőkés Lászlónak abban van igaza, hogy az emlékezés alkalom lehet a megbocsátásra az ellenünk vétőknek. Bosszút nem a cinikusan manipulált, csordaszellemtől (is) megittasult egyszerű embereken kell állni – különösen, ha belátják hibájukat, és nem kaphatók még egyszer ilyen aljasságra. Nekünk éppenhogy a becsületes román emberekkel, az egyszerű néppel és a lelkiismeret civil társadalmával kell szövetkeznünk, hogy Romániában a türelmesség és a spirituális, valamint a társadalmi haladás erői érvényesüljenek, ne pedig a gyűlölet és a nacionalizmus démonai garázdálkodjanak.

Smaranda Enache joggal helyezte el a márciusi napokat abba a folyamatba, ami a forradalommal kezdődött és a bányászjárásokkal folytatódott. Annak a véres félévnek a meghatározó indítékairól, háttéreseményeiről, a fő manipulátorokról mind a mai napig nem derült ki az igazság, és ez tűrhetetlen.

A politikus, a lelkek pásztora és a polgárjogi harcos ugyanoda jut a felvetése végén: a titkosítást fel kell oldani, a vétkeseket törvény elé kell állítani! Ha pedig ez nem sikerül, pont az akkori és a mai titkosítók, manipulátorok, a rosszul felfogott román „nemzeti érdek” okán, újabb bűnük jeleiből mi akkor is tudjuk, hogy ki volt kivel és mivel, ki volt ki és mi ellen.

  vezércikk