keresés

Céltalanul

A szakszervezetek sztrájkra készülnek. A bejelentés csak idő kérdése volt, de több körülmény is siettette. Mindenekelőtt a kormány, amikor az amúgy sem rózsás gazdasági-szociális helyzetet súlyosbítva, újfent a szociális partnerek megkérdezése nélkül módosította a bérszabályozást.

Hab a tortán a Valutaalap romániai küldöttségvezetőjének a nyilatkozata, miszerint a munkanélküliek száma év végére elérheti az egymilliót. Jeffrey Franks szerint ez is jó eredmény, hiszen a kormány előtt két út állt: elbocsátások vagy a bérek csökkentése, de mivel a kabinet egyiket sem akarta, egy salamoni döntéssel a bérek befagyasztása mellett döntött.

Ez az, amiben a szakszervezetek nem hisznek. Váltig állítják, hogy a szigorú értelemben vett bérek ugyan nem, de az alkalmazotti jövedelmek igenis csökkennek, mégpedig nem elhanyagolható mértékben.

Más kérdés, hogy a kormány választhatott volna-e egyéb „mixet”, mint amiről a Valutaalap képviselője beszélt. Aligha, hiszen a tapasztalat azt mutatja, hogy más országoktól eltérően, Romániában a szakszervezetek nem mennek bele a bérek csökkentésébe még a munkahelyek megtartásának feltételeként sem. Ugyanakkor azt mondani, hogy a kormánynak nem volt más választása, minimum őszintétlenség.

Az előző Boc-kormánynak is elsősorban azt rótta fel az ellenzék és a sajtó, hogy a keveset osztja, és nem próbálja növelni a költségvetés bevételeit. Mihai Tănăsescu, aki jelenleg a Valutaalap képviselője, állítja, hogy a behajtatlan adók kiváltanának egy esetleges adóemelést, és neki hinni lehet, mert a Năstase-kormány pénzügyminisztereként elért bizonyos eredményeket ezen a téren.

A jelenlegi pénzügyminiszter elképzeléseiről ezzel szemben kevés derül ki. Sebastian Vlădescunak újabban az a szokása, hogy semmit nem kommentál, ha pedig mégis, nyilatkozatai nem sok kérdést tisztáznak. Franks prognózisa kapcsán például annyit mondott, hogy „ilyen előrejelzés nincs, ilyen számok nincsenek”, idén nem megszűnnek, hanem létrejönnek munkahelyek. Indoklás semmi.

Persze rendes körülmények között egy pénzügyminiszternek így is lehet hinni, becsületszóra, de ezúttal az a helyzet, hogy a Boc-kormányok nem igazán mutattak fel többet becsületszónál, azt viszont túlságosan gyakran.

A munkahelyteremtés kapcsán a miniszterelnök sem említett konkrét célszámot, sem az eszközöket nem nevezte meg. Mindössze e költségvetési törvényre hivatkozott, vagyis ugyanarra a büdzsére, amely nem fedezi a legszükségesebb kiadásokat sem. Az igazság az, hogy másra nem igazán hivatkozhat. Bő egy évvel azután, hogy Emil Boc elfoglalta a miniszterelnöki széket, illetve másfél évvel a gazdasági válság kitörése után Romániának ma sincs válságkezelési terve.

Ígérték, bejelentették, elemezték első, második és ki tudja hányadik olvasatban, de a kormány honlapján a stratégiák és programok fejezetben a legfrissebb dokumentum továbbra is 2008-as keltezésű.

  vezércikk