keresés

Az együttműködés szükségessége

Romániában a kormánykoalíció felelősségvállalással áterőltette a parlamenti és a helyhatósági választások összevonását, az ellenzék beadványára az Alkotmánybíróság a módosított választási törvényt alkotmányellenesnek találta.

Magyarországon az ellenzék hiába hajtogatta, hogy a jegybanktörvény, a médiatörvény, a bírók erőszakos nyugdíjaztatása, az igazságszolgáltatás átszabása és több más, kétharmados többségű, rohammunkában elfogadott jogszabály nem egyeztethető össze az uniós alapelvekkel és a Nemzetközi Valutaalapot sem kellenne hazaküldeni, mert előbb-utóbb még szükség lesz rá. A kormány és a kormányzó párt saját öndicsőülésében mit sem törődött az intő szavakkal, és most kénytelen belátni: ha tetszik, ha nem, de jó néhány vonatkozásban éppen azt az utat járja be, amelyet az ellenzék talált helyesnek, és ezt a hátraarcot nem lehet elfödni kommunikációs trükkökkel.
Nem lehetett volna mind Romániában, mind Magyarországon ezt a kormányzati pálfordulást és a vele kapcsolatos, nem az országok előnyére szolgáló téblábolást megelőzni?

Dehogyisnem. Ha legalább adott mértékben mindkét kormányzat együttműködik az ellenzékkel. Ha sem Románia, sem Magyarország jelenlegi vezetői nem tévesztik magukat össze a teljes országgal és elfogadják, hogy a bölcs országvezetéshez minél több véleményre, meglátásra van szükség és ezek alapján lehet kialakítani a követendő utat. Ha belátják, hogy a magukat nem csupán annak mondó, hanem valóban demokratikus országokban soha nem a hatalom megszerzése és megtartása a legfontosabb cél, hanem olyan kormányzás, amely az adott nemzetközi feltételrendszerben képes szolgálni a közjót, azaz minél több társadalmi rétegnek és csoportnak, a családoknak és az egyénnek a nyugodt jelenét és az elérhető, megélhető jövőbe vetett bizalmát.

Németország, Anglia, a Benelux államok és több más ország példája bizonyítja, hogy különösen éles gazdasági és társadalmi helyzetekben a hatalom és az ellenzék adott, az országok számára létfontosságú témakörökben a legtöbbször megtalálta a tárgyalások és az együttműködés lehetőségét. Ezekben az országokban a politikai elit tisztában van azzal: a demokrácia olyan váltógazdaságot jelent, amelyben kerüljön bárki is hatalomra, nem az a legfontosabb, hogy politikai ellenfelét a sárba döngölje, hanem az, hogy adott ideig társadalmi szolgálatként kormányozzon, és ha lejár az ideje, olyan országot adjon át, amelyben nem kell mindig és mindent újrakezdeni, hanem a fejlődés útja folyamatos lehet.

Azokban az országokban, ahol így gondolkodnak, nincs vezérkultusz, nincsenek aranyigazságok, nincsenek megcáfolhatatlan kinyilatkoztatások, hanem egymás megértésének a szándéka az uralkodó és az eszmei viták a kérdések tisztázásához és nem mindenekelőtt egymás ócsárlásához járulnak hozzá.
A belső politikai erők együttműködése nélkül mind Románia, mind Magyarország számára a nyugat-európai modell szertefoszló délibáb marad.

  vezércikk