keresés

A nép szava

Tegyük az iniciatikus mozzanatot akkorra: a nép referendum keretében, de annak keretein túl is, megvédi a parlamenttől (a 322-ektől ugyebár) az igazságtalanul megvádolt államfőt.

Narancsos időket éltünk, a politika kis híján kikerült az utcára. A rokonszenv áradásától megittasult államfő lyukas nemzeti zászlót lobogtatva megfogadja, hogy eztán rendszeresen találkozik a néppel az Egyetem téren – mintha az az ő kultikus területe lenne –, és közvetlenül a népakarat figyelembevételével fog kormányozni. Valahogy a képviseleti demokrácia mégis túlélte ezt a rövidre zárást, talán pont a nép segítségével, amely lusta volt elmenni a találkára.

Ezt a kezdeti mozzanatot juttatta eszünkbe a múlt héten két esemény. Nem, nem a liberálisok emelkedett kongresszusáról beszélünk, amelynek főszereplője ugyanaz a Crin Antonescu volt, aki az ellenzék egyik vezérszónoka is az államfő felfüggesztésének kérésekor; apróbb, egyszersmind életközelibb esetekről van szó.

Az első: Craiova polgármesterét korrupt mesterkedések, megvesztegetés és főleg megvesztegetettség alapos gyanújával előzetes letartóztatásba helyezik. Bizonyára vannak olyan tévénézők, akik a nagy romániai valóságsóban imádnak bilincsbe vert potentátokat látni, ők remekül szórakozhattak, amikor a tévében így látták Antonie Solomont, aki e szerencsétlen eset előtt a földi halandó által elérhető lehető legkiválóbb társaságban mutatkozott: ugyanazon a színpadon az államfőjelölt államelnökkel a választási kampányban.

Craiova lakossága azonban most kiállt a polgármestere mellett! Hangosan, követelőzően: Solomont szabadon kell engedni! A nép tudta, hogy nem lehet korrupt egy ilyen ember, s a népnek nem kell bizonyíték, amikor valamit tud. Hiszen már elhitették vele, hogy szava a törvény fölött állhat. Bizonyára nem is kellett különösebb rászervezés a rokonszenvtüntetéshez. Most csak azt nem tudni, meddig bír a nép ellenállni a döntő bizonyítékok erejének.

Egy másik ügyben nem tüntettek az emberek, ellenkezőleg. Ion Diaconescu, az élemedett parasztpárti politikus, aki nehéz és fordulatos életének jelentős részét a kommunista börtönökben töltötte politikai fogolyként, most kártérítési perbe kezdett az állammal szenvedéseiért. Közvélemény-kutatások szerint azonban nem sokan rokonszenveznek a gondolattal, részben amiatt, mert a kárpótlást az államnak természetszerűen az adófizetők pénzéből kellene kifizetnie – mit ugrál itt ez a vénember a mi pénzünk rovására?!

Nem nagy dolgok, persze, de jelzik az ordas világot: veszélyérzetében a nép az erősek és a korruptak oldalára áll. A gyengék és a született áldozatok nem rokonszenvesek, jobban tennék, ha sietnének sorsuk beteljesedése elé.

Ki tette ezt a néppel?

  vezércikk