keresés

A beteljesült államfői vágy

Jóllehet a tüntetők által skandált jelszavak a gazdasági-társadalmi-politikai élet széles területeit ölelik fel, az egészségügyi törvénytervezet, a gépkocsiadó, a verespataki aranybánya elleni tiltakozástól kezdve az államfő és a kormány menesztésén át az előrehozott választások követeléséig, nem kell különösebben vájt fül ahhoz, hogy a sokszínűségből kihalljuk a lényeget: a rohammentő-szolgálat atyja, Raed Arafat államtitkár-helyettesi tisztségéből történt menesztése nem oka volt az utcai megmozdulásoknak, „csupán” alkalmat nyújtott arra, hogy a két évtized, és legfőképpen az utóbbi néhány esztendő során kialakult nyomorúságos helyzettel torkig levő tömegek hangosabban is kifejezésre juttassák elégedetlenségüket. Annál is inkább így van ez, mert bár Arafat visszatért tisztségébe, a tüntetések folytatódnak. (Pedig milyen stílusos lett volna, ha a romániai „arab tavaszt” – egy arab robbantja ki.) Az emberek a megalkuvásra, a politikai klientúrára, a lopásra, csalásra, általános korrupcióra, a szavazatok adásvételére alapozott, mindemellett pedig még cinikus, arrogáns rendszer ellen emelik fel szavukat, tűrik a csikorgó fagyot Bukarest és több tucat más nagyváros utcáin.

A tömegek immár aligha érnék be Traian Băsescu lemondásával, még kevésbé a Boc-bábkormány menesztésével, aminthogy a demokrata liberálisok szociál-liberális koalícióval történő felcserélését is – joggal – kevesellnék. A Raed Arafat által mesterséges lélegeztetéssel felélesztett ellenzék ugyanis ezekben a forró hangulatú fagyos januári napokban is bebizonyította: semmivel sem jobb a hatalmon levő narancsvörösöknél, nem jelenthet alternatívát, hiszen nincs válságkezelő programja, jövőt körvonalazó megvalósítható elképzelése. Mindennek hiányában csak felelőtlen ígérgetésre képes, amivel, – „hála” a Boc, Băsescu és társai maffiózó kartellnek – már torkig vannak a tömegek.
Nem csak az államfőt, a kormányt, de a teljes politikai osztályt is le kellene váltani – ám kivel? A nagy kérdésre a tüntetőknek sincs válaszuk. Ha az új politikai osztály kormánypárti oldalon a tüntetőket lehernyózó Iulian Urbanból vagy tévék által elhülyített kültelki csőcseléknek minősítő Teodor Baconschiból, netán az ellenzéket vezető Năstase- és Iliescu-tanítvány Victor Pontából vagy a gyermekded Crin Antonescuból áll, akkor semmi értelme a „hatalomváltásnak”, ergo az azt esetleg kikényszerítő tüntetéseknek sem. Talán ez a magyarázata annak, hogy a nagyon is jogos követelésekért zajló tüntetéseken oly gyér, a részvétel.

A tüntetések annyit viszont bebizonyítottak: Traian Băsescu vágya beteljesedett – igaz, Romániához illően, sajátos módon. Az államfő minden akart lenni és valóban minden lett: minden rossznak a megtestesítője.

  vezércikk