keresés

A bér(emelés) ára

Nem annyira az utca nyomása, mint inkább a választások közeledése kényszerítette rá a narancsvörös hatalmat arra, hogy engedjen kissé a már-már elviselhetetlenül szorosra húzott nadrágszíjon. Kormányilletékesek máris fizetésemelést lebegtetnek, ha csak ötszázalékosat is. Persze nem is várnak el sokat cserében, legfeljebb néhány százaléknyi népszerűség-emelkedést.

A kormány (politikai) matematikusai azonban – mint már annyiszor – feltehetően ismét elszámolták magukat. Populista gesztusuk súlyos gazdasági-pénzügyi következményekkel járna, így választói táboruk csak még rohamosabban csökkenne.

Mint a legtöbb kérdés esetében, most is teljes a zűrzavar a demokrata liberálisok soraiban. Traian Basescu államfő a kölcsönre alapozott jóléttel való szakítást hirdette meg, leszögezve: nincs pénz a bérek és nyugdíjak növelésére. Emil Boc kormányfő eközben azt állítja, felhatalmazást kapott az ötszázalékos emelés felvetésére a valutaalapiakkal zajló tárgyaláson, majd kissé visszakozott, elhatárolódva a populista intézkedésektől.

A lekenyerezéshez szükséges pénzt hitelből elő lehetne teremteni – nem véletlen, hogy Bukarest a Világbanktól is egymilliárd eurót kölcsönözne. A kormánynak nincs mitől tartania. Vélhetően-remélhetően a törlesztés java részéhez szükséges pénzt már nem neki kell előteremtenie, az újabb kölcsönfelvétel pedig aligha fenyeget inflációval; a jelenlegi piaci kereslet–deficit körülményei között nem valószínű, hogy a termelők-kereskedők megkockáztatnák az újabb drágítást, ami a kereslet további csökkenésével járna, amint arra a napokban a Nemzetközi Valutaalap Romániával foglalkozó küldöttségét vezető Jeffrey Franks is figyelmeztetett.

Csakhogy a pénzügyi felelősségvállalást szabályozó törvény – román jogszabályra nemigen jellemző módon – világosan leszögezi: a költségvetési év folyamán a személyzeti kiadások nem módosíthatóak. Mivel az idei költségvetésben nem szerepel sem bér-, sem nyugdíjemelés, az ígéret beváltásához a kormánynak meg kell szegnie az általa szorgalmazott törvényt. Ami, igaz, a narancsvörösök számára soha nem jelentett gondot.

Jeffrey Franks napokban elhangzott megállapításai a „jó hír–rossz hír” típusú vicceket idézik. Azzal kecsegtetett, hogy idén gyarapodni fog a román gazdaság, de hozzátette: ez nem jár az életszínvonal emelkedésével, a béremelések nyomán pedig a munkaadók korlátozhatják az alkalmazásokat. Közölte, a nemzetközi pénzintézet nem ellenzi a minimálbér emelését – ám pontos számításokat követelt, ami – tudjuk – Bukarestnek nem erőssége.

Végül, amolyan Traian Băsescu államfőnek szánt gesztussal, az országot a viharból éppen kikerült, ám újabb viharokkal szembenéző hajóhoz hasonlította. Diplomáciai érzéke azonban nyilván visszafogta attól, hogy megsaccolja: milyen esélyei lehetnek az országhajónak a cotroceni-i kapitánnyal a parancsnoki hídon.

  vezércikk