keresés

A befogadó növekedésről

Az elmúlt egy-másfél év elkeseredett politikai küzdelmei során folyamatosan terítéken volt a társadalmi igazságosság, de az érintettek minden alkalommal megfeledkeztek arról, hogy a végtermék – a társadalmi kohézió, egyelőre virtuálisan – nélkülözhetetlen, de korántsem kizárólagos eleme a fejlődésnek, amely nélkül társadalmi igazságosságról beszélni tét nélküli lenne.

A kérdésre az EU új gazdasági stratégiája irányítja rá figyelmet, miután az eddiginél is ambiciózusabb foglalkoztatási célt fogalmaz meg.

Az összefüggés nyilvánvaló, még akkor is, ha a „szemtelen” fizetésekkel és nyugdíjakkal lefoglalt Bukarestből nézve esetleg másként tűnhet. Romániában az aktív lakosság aránya a teljes népességben javult ugyan az elmúlt években, viszont kedvező tendenciáról nem beszélhetünk, ellenkezőleg: a „javulás” mögött csaknem kizárólag az elöregedés áll.

Az aktív korú személyek – mintegy 18 millióan – jelenleg a teljes lakosság 85 százalékát teszik ki, és csupán a 24 százalékuk dolgozik! A hivatalos valóság, persze, sokkal szebb. A Statisztikai Intézet közleményei szerint a munkanélküliség tíz százalék alatti, a foglalkoztatottság pedig kevesebb mint tíz százalékponttal marad el a Lisszaboni stratégiában szereplő 70 százalékos céltól.

Miközben alig több, mint négymillió ember tart el másik tizenhétmilliót, vagyis 20 százalék a fennmaradó 80 százalékot... (Ilyen arányban járulnak hozzá a román állampolgárok a szociális ellátórendszerhez, illetve részesülnek belőle.) A magyarázatot az eltérésre szintén a Statisztikai Intézet közleményeiben találjuk meg: a foglalkoztatottsági adatokat a Nemzetközi Munkaszervezet metódusa alapján számolják ki. A módszer talán egyéb szempontból is bevált, de abban kiváló, hogy jól öltözteti az egyébként siralmas valóságot.

Az új, Európa 2020 címet viselő uniós stratégiában a fejlődés egyik kulcseleme a „befogadó növekedés”. Brüsszelben ez alatt a 24–65 év közötti korosztály 75 százalékának foglalkoztatását értik, a bukaresti értelmezést csak sejteni lehet. A kabinet honlapján a legfrissebb stratégia 2005-ös keltezésű – „Nemzeti reformterv” a címe. Ugyanott olvasható a jelentés, miszerint a „reformtervet” sikeresen végrehajtották.

A valóságban, a minket érdeklő területen legalábbis, az elmozdulás rendkívül csekély – pár százalék –, többnyire az egységes adókulcs bevezetésének köszönhetően. És ne felejtsük el, a foglalkoztatás terén ez volt a rendszerváltás utáni időszak legeredményesebb intézkedése!

Viszont a jelentés arra jó, hogy megtudjuk belőle: ha számottevő eredményt akarunk elérni, a jövedelemadó csökkentésénél többre van szükség. Például arra, hogy a kormány ne külön-külön kezelje „egységesen” a nyugdíjakat és a béreket, hanem együtt, esetleg a vállalkozások ösztönzésével is. Egyelőre azonban kevés jel utal arra, hogy a kabinet a „befogadó növekedésre” törekedne, vagy akár valami hasonlóra.

  vezércikk