keresés

Várományosok

Olvasom, hogy Románia Kulturális és Örökségvédelmi Minisztériuma Torockót felvette az UNESCO világörökségi jegyzékének várományos listájára, Kelemen Hunor miniszter pedig néhány nappal ezelőtt tájékoztatta minderről az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének Világörökségi Bizottságát. És hogy miért csak a várakozók közé? Mert mindazoknak legnagyobb kétségbeesésére, akik térben és időben, Japántól Szicíliáig, Krisztus előtt kétezertől Krisztus után kétezerig mindenhol csak magyart, székelyt, hunt vagy szittyát látnak, mégiscsak be kell látnunk, hogy nem vagyunk a világmindenség alfája és ómegája, a civilizációs értékek több helyről és több néphez kapcsolódva sarjadtak ki a Földön. Mindenki ragaszkodik a maga múltjához, jelenéhez és jövőjéhez, így azon a bizonyos várományosi listán meglehetősen nagy a tolongás. Éppen ezért a Magyarország elleni, soha nem látott méretű, globális összeesküvés és hadjárat napjaiban – amely az előző gonosz kormányok hozzájárulásával még a Malévet is leszedte az égről – ugyancsak remek teljesítmény, hogy egy erdélyi magyar település éppen egy magyarországi faluval, Hollókővel képes a világlista előszobájába kerülni.

Következésképpen a nemzeti együttműködés rendszere kicsiny, de nem jelentéktelen lépést próbál tenni a nemzetközi együttműködés rendszerében, talán utalva arra is, hogy akár válságos, akár válságmentes időkben az előre és hátra, jobbra és balra történő nyilazgatások helyett mégiscsak a közös gondolkodás eredményeinek az elfogadása a célravezető.

Gondoltam én minderre azokban a napokban, amikor tulajdonosaik utasítására egynémely hisztériakeltő romániai televíziók most már nem a kisebb-nagyobb tüntetések szappanoperáival, hanem a télen általában megszokott hóval, faggyal, hideggel, valamint a túlfűtött stúdiókban fél pucérra vetkőztetett, agresszív műsorvezető hölgyekkel és a terepen félig megfagyott, alig-alig dadogó kezdő riporterlányokkal szerettek volna kormányt buktatni. Romániában ugyanis ezekben a napokban különleges természeti és társadalmi jelenségnek lehettünk a szemtanúi: a Dunától a Tiszáig, a Pruttól a Körösökig nem eshetett úgy le egy hópehely, nem indulhatott meg egy fuvallat és képtelenségnek bizonyult a gerjesztett élelmiszerpánik jegyében egy májpástétomkonzerv helyett kettőt úgy hazavinni, hogy mindazért, ami a földön és égen történik, ne a Boc-kabinet legyen a ludas.

És persze, benne az RMDSZ. Hiszen megmondták a greenpeace-sek is: amennyiben Romániában újból beköszönt a döglött halakkal kísért aranykorszak, azért csakis Borbély László és Kelemen Hunor a hibás, mint ahogyan a szervezet soha nem mossa le magáról azt az eredendő bűnt sem, hogy Marosvásárhelyen megint csak az egység jegyében akarja saját magának elorozni az EMNP, MPP, EMNT, SZNT és minden más betűszavas, kiváló politikai érzékkel rendelkező szervezetek közös jelöltjét. Aki ha neménél fogva vaslady már nem is lehet, de ígéretei alapján elhozza a várost fellendítő vass-korszakot.

És ha mégsem? Ha a várt csoda elmarad, és megint csak az egymásra mutogatás, a nyilatkozatokban megfogalmazott hibakeresés folytatódik majd heteken és hónapokon át? Akkor mi történik?

Valamiféle hasonló gondolatok motoszkáltak a fejemben, miközben az elmúlt napok két-három reggelén a Bocénál jóval nagyobb lapáttal takarítottam a havat, és közben Torockóra gondoltam. Azokra a nyári napokra, amikor mindenekelőtt nem arra figyeltem, hogy a Székelykő mögött hányszor kel fel a Nap, hanem annak magyarázatát kerestem: magyarországi segítség, erdélyi szakmai hozzáértés, a háztulajdonosokat ösztönző rendszer meglévén, miként képes a község gyakorlatilag önellátóvá válni. Miként tud úgy megélni nem csupán a helyreállított, hanem a jelenbe továbbra is folyamatosan és szervesen beépülő múltjából, hogy önmaga teremtse meg a saját jövőjét.

Biztosan meg kellett volna keresnem a polgármestert is. De nem láttam különösebb értelmét. Ahol a helyi társadalmak és általában a társadalmak működnek, ott nem a nevek a legfontosabbak. Mint ahogyan ennek a fordítottja is igaz.

  vélemény