keresés

Szentségeink
Úgy tűnik, a Magyarok Istene továbbra sem engedélyezi nekünk, hogy Szent Világszabadságunkat mások szemével is szemlélhessük.

Március 15-e mindig jó alkalom lehetne arra, hogy a nemzettel kapcsolatos legalapvetőbb gondjainkat újragondoljuk. Az alkalmat azonban, úgy tűnik, évről-évre elszalasztjuk. A múlttal való szembenézés helyett jobbára a múltból örökölt frázisainkat ismételgetjük.

Ma is főként Petőfi világszabadságának ragyogó univerzalizmusa az, amire a forradalmi nemzetköziség tanát alapozzuk. De vajon ez az univerzalizmus nem ugyanolyan paradox, mint Napóleon Európán végigmasírozó seregeinek francia egyetemessége?

Petőfi „szent világszabadságának” értékét is erősen leronthatja, hogy az elv – az ő esetében is – a magyar nacionalizmust, végső soron a magyar dominancia kiterjesztését szolgálja. Ez a tény akkor válik igazán világossá, ha Petőfi anyai szlováksághoz illetve apai szerbséghez való viszonyát erdélyi magyar szemszögből vizsgáljuk meg.

A „szent világszabadságba” ugyanis a szlovák, illetve a szerb nemzetiség szabadsága, nyelvi jogai már nem férnek/fértek bele. Petőfi nyelvi zsenije ellenére sem büszke háromnyelvű és -kultúrájú polgára Magyarországnak, hanem olyan self made man, aki tudatosan választja a magyar identitást, a másik kettőről pedig egyértelműen és fenntartások nélkül lemond. (A sors iróniája volna csupán, hogy a szabad választásokon mégis idegen származása miatt kellett megbuknia?)

Ha egy romániai magyar tenné azt, amit Petőfi tesz, minden bizonnyal sokan nemzetárulónak minősítenék. Olyan magyarnak, aki átállt az „ellenség” táborába. Petőfi esetében az árulást az teszi „makulátlanná”, hogy az a „világszabadság” nevében következik be.

A magyar forradalom és Magyarország történelmi hivatása ugyanis az, hogy Kelet-Közép Európa Franciaországává váljon. Hogy úgy hozza el Kelet-Közép Európa számára a „világszabadságot”, ahogyan a francia 1848 forradalmárai Nyugat-Európa számára egy új Napóleon vezetése alatt talán ismét elhozhatják.

Kelet-közép európai aspektusban a magyar nyelv és a magyar kultúra ugyanúgy az egyetemesség nyelve és kultúrája, mint a Nyugat aspektusából a francia. Petőfi szerencsére már nem élhette meg, hogy a francia egyetemesség a várva várt „francia” győzelmet, az antant győzelmét követően a magyar egyetemesség helyett – a nyelvi rokonság és a hatalmi érdek jegyében – a román és a szláv „partikularitás” mellé álljon, s ezzel az „egyetemes” magyar nemzet milliós csoportjait kiszolgáltassa a román, a szlovák, a szerb „partikularizmusoknak”.

A „szabad identitásválasztás” tanának jegyében született francia egyetemesség-tant az 1848-as forradalmakat követően az összes európai állam átveszi. A kisebbségi partikularitásban megrekedt nyelvi-kulturális közösségek asszimilációját a kontinens nemzeti államai ma is ennek a – haladónak tételezett vagy inkább aposztrofált – „többségi egyetemességnek” a jegyében tekintik legitimnek. Kelet-Közép Európa újdonsült – magyar, német és más kisebbségekkel vastagon megspékelt – nemzetállamai maguk is (részben máig érvényes) szabad kezet kapnak a „partikularitásban” megrekedt kisebbségeik beolvasztására.

Pedig mára már nyilvánvalóvá válhatott volna: a nyelv nemzeti szimbólumként való legitimizálása teljesen öncélú és csak feszültségek generálására alkalmas eljárás. Ha az állam lehetőséget teremtene arra, hogy az együtt élő nyelvi kulturális közösségek egymás nyelveit kölcsönösen elsajátítsák, a kulturális közösségek egészséges vetélkedése a politikai közösség erkölcsi-kulturális színvonalát nem lefelé egyenlítené ki, ahogyan azt a nemzeti univerzalizmus teszi, hanem felfelé, ahogyan azt a nemzeti pluralizmus esetében tapasztalhatjuk. A finneknél például.

Az a tény, hogy mi magyarok még mindig ugyanúgy képtelenek vagyunk a kulturális kizárólagosság reflexeiről lemondani, mint szlovák vagy román „testvéreink”, jól jelzi, hogy az Európa Tanács képviselőinek a magyarországi nyelvhasználatra vonatkozó elmarasztaló nyilatkozata a magyar nyilvánosságban semmiféle visszhangra nem talált.

Úgy tűnik, a Magyarok Istene továbbra sem engedélyezi nekünk, hogy Szent Világszabadságunkat mások szemével is szemlélhessük.

  vélemény